A gyorsan terjedő fasiszta zavargások megfékezése érdekében Nagy-Britanniában nem szabad túlzottan bízni abban, hogy a technológiai alapú intézkedések, például az internet szigorúbb rendőri ellenőrzése megoldást jelentenének.
Igaz ugyan, hogy a szélsőjobboldali provokátorok hazugságokat terjesztenek online, és ezek hozzájárultak az utcákon tapasztalható faji gyűlölet hullámához.
Az olyan személyek, mint Tommy Robinson, terjesztették azokat a tévhiteket, miszerint a Southporti gyilkos muszlim vagy menedékkérő lett volna, és ezeket a szélsőjobboldali hálózatokban terjesztették online. Magasabb szinten a Reform UK tulajdonosa, Nigel Farage képviselő posztjai azt sugallták, hogy a helyi rendőrség valamit titkol a támadással kapcsolatban, és ez is a zavargások kiváltására volt kitervelve.
Vannak törvények az erőszakra való felbujtás és a gyűlöletbeszéd ellen, és ezeket érvényesíteni kell, az online elkövetőkkel úgy kell bánni, mintha bármely más nyilvános fórumon tennék ezt.
Azonban hiba lenne a közösségi médiát tekinteni a fő problémának. A fasiszta támadások reflexszerű jellege — amely azonnal két előre meghatározott csoportot, a menekülteket és a muszlimokat célozta — folytatódott, még akkor is, amikor a Southport-i gyanúsítottról széles körben elterjedt információk között szerepelt, hogy ő sem menekült, sem muszlim származású.
A Southport-i gyilkosságok ürügyet adtak a rasszista tömegek tombolására, és bár a tettessel kapcsolatos online hazugságok hozzájárultak, nyilvánvaló, hogy ez a jelentős számú rasszista csoport készen állt arra, hogy felbuzduljon.
Az a gondolat, hogy a gyűlölet „inkubálódik” az online térben, ismét nem teljesen hamis, de messze nem fedi a teljes igazságot. Nincs szükség arra, hogy a szélsőjobboldali dark web propagandája táplálja, amikor ennek nagy részét nyíltan támogatják a kormányvezetők és a mainstream média.
Ugyanez a kérdés vonatkozik arra is, amikor politikusok megpróbálják a felelősséget külföldi államokra hárítani.
Az establishment, „tiszteletreméltó” összeesküvés-elméletei hajlamosak arra, hogy Putyin Oroszországát mutassák be, mint a szélsőjobboldali zavargások mögött álló gonosz bábmestert. Egy anti-establishment alternatíva Izraelre osztja ezt a szerepet.
Mindkettő félrevezető kifogás. Igaz, hogy az izraeli és az orosz kormány is különböző formában kapcsolatban állt szélsőjobboldali aktivistákkal vagy csoportokkal több országban a múltban, de ez az államok között elterjedt opportunista támogatás nem magyaráz meg semmit a fasizmus növekedéséről itt vagy máshol. Azt feltételezni, hogy így van, figyelmen kívül hagyja a szélsőjobboldali fenyegetés hazai jellegét, és megnehezíti annak kezelését.
Semmi, amit az RT vagy az izraeli nagykövetség tett, nem okozott olyan mértékű károkat, mint a Konzervatív Párt vagy a brit média, amikor a muszlimok és menekültek iránti gyűlölet szításáról van szó.
Zarah Sultana baloldali képviselő, miután durván bánt vele Ed Balls műsorvezető és volt munkáspárti képviselő, aki megpróbálta a zavargásokat a bevándorlás ellenőrzésének kudarcára hárítani, rámutatott, hogy a Daily Mail címlapjain számos alkalommal riogattak a bevándorlókkal. Rishi Sunak „a hajók megállítását” és a menekültek Ruandába történő deportálását tette fő politikájává.
Az iszlamofóbiát a kormányok és a média promótálták, mióta Tony Blair csatlakozott a „terrorizmus elleni háborúhoz”, és a közelmúltban a konzervatívok és a Munkáspárt is felélesztette, hogy lejárassa a palesztin szolidaritási mozgalmat, amelyet Robinson említett egyik lázító posztjában.
Bízni a vállalatokban és az államban az online dezinformáció elleni küzdelemben balgaság. Ők a legnagyobb dezinformációforrások. A legvalószínűbb eredmény az lesz, hogy tovább növekszik az online baloldal elleni cenzúra és az összes tekintéllyel szembeni bizalmatlanság, ahogy azt a Covid-tagadók esetében is láttuk.
A pogromok — amelyeknek a múlt héten tanúi lehettünk — fajgyűlöletből fakadnak és jóval a közösségi média előtt is léteztek.
A szélsőjobboldal elleni küzdelem politikai természetű. Az interneten, az utcán, a munkahelyeken és máshol kell megvívni: de technokrata eszközökkel nem lehet megnyerni.
forrás: Morning Star