Rachel Reeves pénzügyminiszternek meg kellett mutatnia, hogy a költségvetés elegendő változást hozott – de nem túl sokat.
Rachel Reeves egy kézzel adott – és a másikkal elvett – a szerdai költségvetésben. És ügyelt arra, hogy ne vegyen el túl sokat a szupergazdagoktól és a nagyvállalatoktól.
Reeves hetek óta figyelmeztetett a „kemény választásokra”, hogy korlátozza a munkásosztály elvárásait. Aztán kicsit többet adott, mint várták – de messze nem eleget ahhoz, hogy megszakítsa a 14 éves konzervatív megszorításokat.
Nem volt visszalépés a téli fűtőanyag-támogatások vagy a kétgyermekes juttatás felső határának ügyében.
Reeves bejelentette, hogy a minimálbér, amelyet Nemzeti Életbérnek neveznek, 6,7%-kal nő a jövő áprilistól. Ha valaki 21 éves vagy annál idősebb, akkor óránként 12,21 fontot fog kapni – ami 11,44 font volt. Ha 18 és 20 év között, az órabér 8,60 fontról 10 fontra nő.
De ez még mindig alacsonyabb, mint az Életbér Alapítvány által meghatározott szint – amely az „aktualizált megélhetési költségeken” alapul – ami óránként 12,60 font, Londonban pedig 13,85 font. Sok szakszervezet joggal követeli a 15 fontot óránként, mivel a lakhatás, az energia és az élelmiszer költségei magasak maradnak.
A Munkáspárt növelte a gondozói juttatás határát, amely akár 81,90 fontot is biztosít hetente azoknak, akik idős vagy beteg családtagjaikra vigyáznak. Reeves bejelentette: „Ma megerősíthetem, hogy növeljük a heti kereseti határt, amely a nemzeti életbér alapján heti 16 órának felel meg.
„Ez azt jelenti, hogy egy gondozó most évente 10 000 fontot kereshet a gondozói juttatás mellett.”
A költségvetés 22 milliárd fonttal növelte az NHS napi kiadásait két év alatt – ez egy kis lépés a helyes irányba.
A Nuffield Health Trust ezen a hónapban közölte, hogy „az NHS Anglia napi kiadásai idén 12,9 milliárd fonttal lesznek magasabbak, mint a 2023-24-es időszakban” a növekvő igény miatt. Elemzésük figyelmeztetett, hogy „4,8 milliárd font jelenleg nincs fedezve az NHS Anglia vagy az Egészségügyi és Szociális Gondoskodási Minisztérium költségvetésében”.
„Ezt teljes mértékben finanszírozni további vágások nélkül az egészségügyi minisztérium védtelen költségvetésében 3,6%-os reálértékű főemelkedést igényelne 186,4 milliárd fontra” – mondták.
De a pénz feltételekkel érkezik. Darren Jones, a Munkáspárt főtitkára a Pénzügyminisztériumban azt mondta, hogy „a reformok azonnal kezdődnek”. „Ez nem alku tárgya” – hangsúlyozta a BBC-nek.
Amikor a Munkáspárt a „közszolgáltatások reformjáról” beszél, az azt jelenti, hogy a közszolgáltatásokat úgy kell működtetni, mint egy vállalkozást.
Az NHS-nek sürgős készpénz-befecskendezésre van szüksége – de az utolsó dolog, amire szüksége van, az Wes Streeting egészségügyi miniszter „reformjai”. Már korábban is elmondta, hogy szeretné, ha az egészségügyi szolgáltatás egyre inkább a magánszektorra támaszkodna.
Reeves azt mondta, hogy a Munkáspárt 2,3 milliárd fonttal növeli az iskolák költségvetését a jövő évben, hogy „támogassa” ígéretét, miszerint több ezer új tanárt fognak felvenni.
Ígéretet tett arra is, hogy 1 milliárd fontot biztosítanak a különleges oktatási igényű és fogyatékkal élő (SEND) tanulók számára. De a költségvetési dokumentumok felfedik, hogy az 1 milliárd font a 2,3 milliárd font összes iskolai kiadás növekedéséből származik.
A Munkáspárt előre hozta a kiadásnöveléseket, de keveset ígér a jövőre nézve. Chris Giles, a főnökök Financial Times című lapjának újságírója megjegyzi, hogy „ebben a pénzügyi évben jelentős kiadásnövekedés várható. Ezt követően a kiadásnövekedés és a további tőkeberuházás kicsi lesz”.
Ez tükrözi, hogy Starmer és Reeves egyensúlyoznak. Egyrészt tudják, hogy milliók szavaztak a Munkáspártra abban a reményben, hogy változás következik be a 14 éves konzervatív kormányzás után.
Másrészt kétségbeesetten próbálnak bizonyítani a főnököknek, hogy a Munkáspárt felelős kezelője a brit kapitalizmusnak.
Tehát a Munkáspárt költségvetésének meg kellett mutatnia, hogy van elég változás – de nem túl sok.
Az egészségügyi és oktatási kiadások növekedése más tárcák költségvetésének csökkentésével jár együtt.
A konzervatív megszorítások kulcsfontosságú eleme – a jóléti állam elleni támadások – szilárdan fennmarad, a Munkáspárt 3 milliárd font megszorítást tervez. Reeves ígéretet tett arra, hogy ezt a Munkaképességi Értékelés „reformálásával” fogja megtenni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkára képtelen fogyatékkal élő embereket célozzák meg „az emberek munkába való támogatása” álcája alatt.
Richard Kramer, a Sense jótékonysági szervezet vezérigazgatója azt mondta, hogy a döntés, hogy folytatják az előző kormány reformjait, „mélyen zavaró a fogyatékkal élők számára”. Azt is mondta, hogy ez „kockáztatja a fogyatékkal élők jólétének aláásását”, potenciálisan „pusztító” következményekkel.
Sok főnök elégedetlen azzal, hogy Reeves 1,2 százalékponttal 15%-ra emelte a Nemzeti Biztosítási Járulékokat (NIC) a jövő áprilistól.
„És csökkentjük a másodlagos küszöböt – azt a szintet, ahol a munkáltatók elkezdik fizetni a nemzeti biztosítást minden alkalmazott béréből – évi 9 100 fontról 5 000 fontra” – tette hozzá. „Ez évente 25 milliárd font bevételt fog termelni a jóslati időszak végére.”
A főnökök azt akarják, hogy a munkavállalók viseljék a terheket. Paul Johnson, az Institute for Fiscal Studies (IFS) kutatóintézet munkatársa azt mondta: „Ez egy 25 milliárd fontos adóemelés, amely arányosan jobban sújtja a kevésbé fizetett munkavállalókat foglalkoztatókat.
„Valószínűleg a növekedés háromnegyede vagy annál több a kevesebbet keresőkre fog átszivárogni.”
Ez nem elkerülhetetlen – de a szakszervezeteknek szervezkedniük és sztrájkolniuk kell a magasabb bérekért, hogy ezt megakadályozzák.
Keir Starmer és Reeves kétségbeesetten próbálnak bizonyítani a nagyvállalatoknak, hogy nem jelentenek veszélyt az érdekeikre. Ez azt jelenti, hogy el kell távolítaniuk – vagy legalábbis nem szabad növelniük – a profit maximalizálását akadályozó tényezőket, például a magasabb adókat a vállalatok esetében.
Ez nyilvánvaló volt a tőkenyereség-adó (CGT) mérsékelt emelkedésénél, amelyet a szupergazdagok fizetnek részvények és ingatlanok eladásakor.
Reeves azt mondta, hogy emeli az alacsonyabb adókulcsot 10%-ról 18%-ra, míg a magasabb kulcs 20%-ról 24%-ra emelkedik.
Azt állította, hogy Nagy-Britanniának még mindig „a legalacsonyabb tőkenyereség-adó kulcsa van bármely európai G7 gazdaságban”.
A gazdagok boldogsága érdekében a Munkáspárt megtagadta a tőkenyereség-adó és a jövedelemadó egyenlővé tételét. A megszerzett jövedelem, például a munkásosztály bére, magasabb, 20%-tól 45%-ig terjedő adókulcsokkal adózik.
A kettő egyenlővé tétele évente 16 milliárd font bevételt hozna – szemben Reeves 2,5 milliárd fontos tervével.
A volt konzervatív támogató, a Munkáspárt pártoló John Caudwell üdvözölte a költségvetést. A milliárdos Phones 4 U alapítója azt mondta: „Határozottan hiszek abban, hogy az országot üzleti alapon kell működtetni, és a költségvetés némi jelet mutat arra, hogy a Munkáspárt kormánya megkapta az üzenetet.”
Cauldwell hozzátette, hogy „gyökeres és átfogó reformokra van szüksége a közszolgáltatások terén”, beleértve a „nagyobb hatékonyságok” megteremtését is.
Reeves kijelentette, hogy a Munkáspárt kormányának mottója a „befektetés, befektetés, befektetés” az gazdasági növekedés érdekében.
Megváltoztatta a „pénzügyi szabályait” – a kormány kölcsönképességi feltételeit – hogy lehetővé tegye egyes hosszú távú befektetésekhez való hozzáférést.
A Munkáspárt azt állítja, hogy a növekedés ösztönzése jobb közszolgáltatásokhoz vezet. De ahogyan James Meadway közgazdász rámutatott, még a 2%-os gazdasági növekedés is csak 24 milliárd fontnyi többletet eredményezne a kiadások terén.
„Az elemzők szerint 2030-ra évente további 142 milliárd fontra lesz szükség ahhoz, hogy a közszolgáltatásokat a 2000-es évek eleji szintre állítsák vissza” – mondja.
A legtöbb jelentős szakszervezeti vezető nem kritizálta a költségvetést.
Paul Nowak, a TUC szakszervezeti szövetség főtitkára elmondta: „A mai költségvetés életbevágó első lépés a növekedés, munkahelyek és megélhetési normák felé, amelyre a munkás emberek kétségbeesetten vágynak.
„A pénzügyminiszter borzalmas helyzetben volt a konzervatívoktól – gazdasági káosz, csökkenő életszínvonal és megromlott közszolgáltatások.
„De a mai költségvetés alapján határozott lépéseket tett annak érdekében, hogy egy olyan gazdaságot építsen, amely a munkás emberek számára működik.”
A Unison szakszervezet vezetője, Christina McAnea azt állította, hogy „Rachel Reeves megnyomta a reset gombot, eltüntetve a múlt konzervatív káoszát és szenvedéseit.
„Ez a határozott költségvetés megfordítja a múlt 14 évének borzalmas történetét.”
De a Munkáspárt stratégiája feszültséget okoz egyes szakszervezeti vezetőkkel. Matt Wrack, a FBU tűzoltószakszervezet vezetője sokkal jobb választ adott. „Jelentős elmulasztott lehetőségek is vannak” – mondta. „A legalacsonyabb vállalati adóval rendelkező G7 ország nem valami, amivel dicsekedni lehet.
„Ez a közgazdasági modell eltorzulásának tünete, amelyben a nyereséget a közérdek és biztonság szükségletei elé helyezik.
„Bár a napi kiadások reálértékű növelése enyhítheti a nyomás egy részét, a kormánynak tovább kell lépnie és gyorsabban kell helyreállítania a megsérült közszolgáltatásainkat.”
Sharon Graham, a Unite szakszervezet vezetője hozzátette: „A pénzügyminiszter folyamatos kudarca annak biztosításában, hogy a szupergazdagok megfizessék a méltányos részüket, egy téves lépés.
„A 50 leggazdagabb brit család vagyona 500 milliárd font. Egy 1%-os adó a leggazdagabb egy százalékon 25 milliárd fontot hozna.”
Több pénz van, mint amit a Munkáspárt ajánl – de a szakszervezeteknek harcolniuk kell érte.
A Munkáspárt ígéretet tett a konzervatívok 2016-os Szakszervezeti Törvényének eltörlésére, amely undemokratikus részvételi küszöböket szabott meg a sztrájkfelmérésekben.
Ez eltávolítja az egyik legnagyobb akadályt a nemzeti sztrájkok előtt – és ösztönöznie kell az alapszintű szakszervezeti tagokat, hogy lépéseket tegyenek.
forrás: Socialist Worker