Az Egyesült Államok lakosai évente dollármilliárdokat fizetnek be az egészségbiztosítási iparág számára, ám sokan az egészségügyi szektorban úgy vélik, hogy ez az iparág keveset tesz a betegek minőségi ellátásáért.
Miközben az Egyesült Államok egészségügyi kiadásai messze a legmagasabbak a világon, az ország az alacsonyabb élettartammal rendelkezik a hasonló GDP-vel rendelkező országokhoz képest.
Az elmúlt hetekben az amerikai profitorientált egészségügyi rendszer elleni harag egyre fokozódott. Az a valóság, hogy sok amerikai vészhelyzetben is elkerüli az orvosi ellátást a költségektől való félelem miatt, vagy hogy az egészségbiztosítási igényeiket ismételten elutasítják, miközben magánbiztosítóknak több ezer dollárt fizetnek, egyre több ember számára elviselhetetlenné vált.
Vegyük példának a UnitedHealthcare-t (UHC), az Egyesült Államok legnyereségesebb egészségbiztosító cégét. Az UHC óriási profitját egyre növekvő arányban elutasított biztosítási igények révén érte el. Miután Brian Thompson, a UnitedHealthcare vezérigazgatóját meggyilkolták, a közbeszéd középpontjába kerültek azok a „prioritási engedélyezési” elutasítások, amelyek az ő vezetése alatt szárnyaltak, és amelyek hatalmas profitot hoztak a cég számára.
Ezek az országos viták újra fellángoltatták a népszerűségét egy közpénzből finanszírozott, egységes fizető egészségbiztosítási rendszernek, amely kiiktatná a profitmotívumot az egészségügyből. Ennek az új rendszernek az élharcosai maguk az orvosok és egészségügyi dolgozók, akik az egységes fizető egészségügyért folyó mozgalmat más társadalmi mozgalmakkal kívánják összekapcsolni. „Történelmileg a nagy egészségügyi reformok soha nem különálló események voltak a társadalmi kérdések előrehaladásától” – mondta Dr. David Himmelstein a Peoples Dispatch-nek adott interjúban. Himmelstein és kollégája, Dr. Steffie Woolhandler alapították meg 1987-ben a Physicians for a National Health Program (PNHP) szervezetet, amely orvosokat, egészségügyi szakembereket és orvostanhallgatókat egyesít az egységes fizető rendszerért folytatott küzdelemben.
A jelenlegi profitorientált rendszerben „már az első naptól kezdve [orvosként] azt tapasztalod, hogy a biztosítótársaságok mondják meg, mit tehetsz és mit nem a betegeidért” – mondta Dr. Margaret Flowers, aki szintén tagja volt a PNHP-nek, és évek óta az egységes fizető rendszer nyilvános szószólója. 2009-ben letartóztatták egy szenátusi kerekasztal-beszélgetésen, miután kiállt az egységes fizető egészségügy mellett. „Évről évre olyan dollármilliárdok, amelyeket ellátásra lehetne fordítani, közvetlenül a biztosítótársaságokhoz kerülnek.”
Az egységes fizető egészségügy felé
„Az egészségbiztosítási cégek óriási üzletet jelentenek az Egyesült Államokban. Ha megnézzük, mely cégek hozzák a legtöbb profitot évente, az egészségbiztosító cégek az élvonalban vannak” – mondta Dr. Margaret Flowers a Peoples Dispatch-nek adott interjúban. „Ezek csak élősködők, amelyek dollármilliárdokat – valójában dollárezermilliárdokat – lopnak ki az egészségügyi rendszerünkből. Évről évre olyan pénzek, amelyeket az ellátásra lehetne fordítani, közvetlenül a biztosítótársaságokhoz áramlanak.”
2022-ben az UHC 20 milliárd dollár profitot termelt. Más egészségbiztosítási óriások is milliárdokat kerestek abban az évben, az iparág összesen több mint 41 milliárd dollár profitot halmozott fel.
Dr. Flowers, aki 17 évig praktizáló gyermekorvos volt, az egészségbiztosítókkal szembeni haragból fakadóan hagyta ott orvosi hivatását, hogy egy jobb egészségügyi rendszerért küzdhessen. „Amint befejeztem a képzésemet, azt gondoltam, nagyszerű, megvan a megfelelő képzésem. Készen állok arra, hogy a betegeimet ellássam. És már az első naptól kezdve azt tapasztalod, hogy a biztosítótársaságok azok, akik megmondják, mit tehetsz és mit nem a betegeidért.”
Az orvosok és egészségügyi dolgozók körében az egészségbiztosítási iparággal szembeni frusztráció széles körben elterjedt érzés. Az olyan szervezetek, mint a Physicians for a National Health Program (PNHP), amelynek Dr. Flowers is tagja volt, egyesítik az egészségügyi dolgozókat az Egyesült Államokban egyetemes, egységes fizető rendszerű egészségügyi ellátásért. Az „egységes fizető” közfinanszírozású egészségügyi politika, amelyet gyakran „Medicare mindenkinek” néven emlegetnek, rendkívül népszerű az Egyesült Államok lakossága körében. Egy november eleji Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 62%-a támogatja, hogy a kormány biztosítsa mindenkinek a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz.
Egy egységes fizető, kormány által működtetett egészségügyi rendszerben az egész biztosítási ipar fölöslegessé válna. Az egységes fizető modell azt javasolja, hogy az összes egészségügyi költséget a kormány, mint egyetlen központi hatóság fedezze, nem pedig magánbiztosítók vagy ezek kombinációja. Az olyan támogatók, mint Dr. Flowers és a PNHP, azt szeretnék, ha egy ilyen közfinanszírozású rendszer országos szinten működne, nem pedig az egyes államok döntésétől függene. A rendszer átfogó lenne, vagyis az egészségügy minden területét lefedné, beleértve a mentális, fogászati, szemészeti és reproduktív ellátást, amelyeket a jelenlegi profitorientált biztosítási modell rendszerint elkülönít.
„Olyan rendszert akarunk, amely kizárja a magánszereplőket az egészségügyi rendszerünkből” – fogalmazott Dr. Flowers. Az egységes fizető rendszer támogatói, köztük Dr. Flowers, egy olyan rendszert képzelnek el, amelyben „minden létesítmény köztulajdonban lenne, és az orvosok és egyéb egészségügyi szakemberek a kormány alkalmazásában állnának.”
Egy halálos status quo
Miközben az egységes fizető rendszer támogatói azért küzdenek, hogy kiiktassák a profitmotívumot az egészségügyből, az egészségbiztosítási ipar hevesen ellenáll ezeknek az erőfeszítéseknek. Dr. Steffie Woolhandler, aki Dr. David Himmelsteinnel közösen alapította meg a PNHP-t 1987-ben, azt mondja, hogy ha az egészségügyet „mindenkinek közfinanszírozású nonprofit alapon biztosítanák, az egészségbiztosítási ipar megszűnne létezni.”
Dr. Woolhandler szerint az egészségbiztosítási ipar vezetői kijelentették: „Ellenezzük az egységes fizető nemzeti egészségbiztosítást. Számunkra ez élet-halál harc.”
A Peoples Dispatch-nek adott interjúban Dr. Woolhandler kifejti, hogy az egészségbiztosítási ipar ellenállása „más szereplők, például a gyógyszeripar ellenállásával együtt az oka annak, hogy nincs olyan nonprofit nemzeti egészségbiztosításunk, mint ami sok más országban létezik.”
Dr. Flowers állítja, hogy az amerikai emberek küzdenek a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésért a jelenlegi profitorientált rendszerben, amely hatalmas költségeket ró a dolgozó emberekre, különösen vészhelyzetekben. „Amikor megbetegszel az Egyesült Államokban, vagy súlyos baleset ér, nem tudod, milyen költségekkel kell számolnod” – írja le Dr. Flowers.
Egy friss tanulmány kimutatta, hogy még azok is, akik magán egészségbiztosítással rendelkeznek, átlagosan 646 dollárt fizetnek saját zsebből egy sürgősségi osztályos ellátás során. Ez a költség tovább növeli a magánbiztosítást fizetők magas önrészét és díjait. Ez azért van, mert az egészségbiztosítási ipar „sok ellátási költséget áthárít a betegre azáltal, hogy előre fizetendő összegeket követel meg” – magyarázza Dr. Flowers.
„Előfordulhat, hogy bizonyos összeget kell fizetned, amit kiegészítő fizetésnek, azaz ‘co-pay’-nak neveznek, hogy orvosi szakembert láthass. Tehát azonnal fizetned kell, amikor szolgáltatást veszel igénybe. Ezen felül a biztosítási terveknek vannak úgynevezett önrészeik is. Tehát a biztosító cég valójában nem fedezi a kezelést, amíg elegendő költséget nem követsz el ahhoz, hogy elérd az önrészedet. Ezek általában évi 5 000–6 000 dollárt tesznek ki. Így az emberek évente akár 10 000, 12 000 vagy még több dollárt fizetnek egészségbiztosítási díjakra. Ezen felül további 5 000, 6 000 vagy több ezer dollárt saját zsebből kell fizetniük, mielőtt az egészségbiztosítás valóban fedezné őket.”
Ennek eredményeként az Egyesült Államokban dolgozó emberek kénytelenek „otthon maradni, ha úgy érzik, mintha szívinfarktusuk lenne, ahelyett hogy gyorsan kórházba mennének, mert aggódnak a költségek miatt, és azt gondolják: nos, inkább csak megnézem, hogy elmúlik-e,” mondta Dr. Flowers.
Dr. Woolhandler szerint az óriási egészségügyi kiadások részben annak köszönhetőek, hogy a profitorientált egészségügyi rendszer fenntartásához rendkívül magas általános költségek szükségesek. „Az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének adminisztrációs teljes költsége, ha beleértjük azt, amit az egészségbiztosító cégek levonnak, az általános költségek,” magyarázta Dr. Woolhandler. „A kórházak által a bonyolult papírmunkára fordított költségek, amelyeket be kell nyújtanunk a biztosítótársaságoknak, és amikor az orvosi rendelők összetett papírmunkát nyújtanak be a számlázással kapcsolatban.”
Ezek az adminisztratív költségek az ország teljes egészségügyi kiadásainak körülbelül 30%-át teszik ki. Kanada, egy közfinanszírozott, egységes fizető egészségügyi rendszerrel rendelkező ország, csak körülbelül 17%-ot költ adminisztratív költségekre.
„Tehát az Egyesült Államokban a papírmunkára és tranzakciókra fordított kiadások aránya kétszer akkora, mint például Kanadában,” fogalmazza meg Dr. Woolhandler. „Az a tény, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének adminisztrációjára kétszer annyi arányú kiadást fordítanak, mint Kanadában, valójában azt bizonyítja, hogy mennyire hatástalan a profitorientált egészségügyi rendszer működtetése.”
„Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 900 milliárd dollárt pazarolunk el haszontalan adminisztrációra, ami valójában két dologból áll,” mondta Dr. David Himmelstein a Peoples Dispatch-nak. „Az egyik a profitok kinyerésének költsége. A másik pedig az egyenlőtlenség fenntartásának költsége.”
„Ha sok különböző egészségbiztosítási terv van, mindegyik biztosítani akarja, hogy semmit se fizessen, amit nem muszáj, és hogy senki ne kapjon egészségügyi ellátást, amire nincs jogosultsága. Ez a költség valójában arról szól, hogy minden egyes centen harcolni kell.”
Dr. Himmelstein szerint ez azt jelenti, hogy az orvosoknak „rengeteg időt és pénzt kell fordítaniuk az adminisztrációs problémákra, mert alapvetően engedélyt kell kérniük a biztosítótársaságoktól, hogy elláthassák a betegeket.”
Ez Dr. Flowers tapasztalata is volt, mielőtt felhagyott gyermekgyógyászati praxisával. „Állandóan harcolnom kellett a biztosítótársaságokkal, hogy megkapjam az ellátást, amire a pácienseimnek szüksége volt,” mondta Dr. Flowers a Peoples Dispatch-nak.
„A legmegrázóbb pillanat az volt, amikor az irodavezetőm azt mondta, hogy ha van egy betegem, akinek több panasza is van, egyszerre csak egy panasszal foglalkozhatok, és új időpontot kell egyeztetniük a második panasz miatt,” mesélte Dr. Flowers. „Erre azt mondtam, ez őrültség. Azt kérjük a szülőktől, hogy vegyenek ki szabadnapot, a gyerekeket pedig vegyék ki az iskolából, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak.”
Dr. Flowers azt is állította, hogy „a biztosítótársaságok megtorolhatják, ha valaki kiáll egy nemzeti egészségügyi rendszerért,” és hogy ismert olyan kollégákat, „akik elvesztették a praxisukat, mert felszólaltak vagy támogatták ezt az ügyet.”
Harc egy jobb rendszerért
Az egészségbiztosítási iparággal szembeni elégedetlenség miatt a közegészségügyi rendszerért küzdő aktivisták most megújult lehetőséget látnak.
„Nagyon érdekes látni, hogy Brian Thompson, a UnitedHealthcare vezérigazgatójának halála után milyen reakciók érkeztek az Egyesült Államokban,” mondta Dr. Flowers. Felhívta a figyelmet a progresszív kongresszusi képviselők által benyújtott törvényjavaslatokra, beleértve a Medicare for All törvényjavaslatot, amelyet progresszív politikusok, például Bernie Sanders támogatnak.
„Keményebben kell nyomnunk a kongresszusi képviselőket, hogy megvalósítsák ezeket a változásokat” – mondta Dr. Flowers. „De az egészségügyi reform folyamatában nem csak a kongresszusi tagokra koncentráltunk. A biztosítótársaságokra is figyelmet fordítottunk.”
„Nagyon fontos, hogy a társadalmi mozgalmak ne kössék magukat egyetlen politikai párthoz, különösen a Demokrata Párthoz” – mondta Dr. Flowers. „A republikánusok elég egyértelműen kimondják, hogy nem támogatják az [egységes, állami egészségbiztosítási rendszert]. Nem fogják megtenni. Sok demokrata viszont azzal kampányol, hogy támogatja, aztán hivatalba kerülve semmit sem tesz érte. Engedelmeskednek a pártnak. Ezért valóban függetlennek kell lennünk a politikai pártoktól.”
Dr. Woolhandler számára az egységes egészségbiztosításért való küzdelem arról szól, hogy mozgósítsa a dolgozókat és az egészségügyi dolgozókat egyaránt. Dr. Himmelstein pedig úgy látja, hogy „történelmileg a nagy egészségügyi reformok nem elszigetelt események voltak, hanem a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos előrelépések részei.”
Szerinte „az Egyesült Államokban az 1960-as években történt előrelépés a [közfinanszírozott biztosítási rendszerek, például a] Medicare és Medicaid bevezetésekor – a Medicare az időseknek, a Medicaid a szegényeknek – a Polgárjogi Mozgalom fellendülésének és a szegények és más csoportok igényeire való figyelem követelésének része volt.”
„Más országokban hasonlóan, amikor bevezették a nemzeti egészségbiztosítást, általában egy szélesebb politikai mozgósítás részeként történt, nem csupán egy elkülönített egészségügyi követelésként” – folytatta Dr. Himmelstein. „Ezért van szükségünk egy széles politikai mozgalomra, nem csupán egy olyanra, amely az egészségügyre figyel.”
Dr. Flowers szintén fontosnak tartja, hogy különböző mozgalmakat egyesítsenek egy közös frontban a nemzeti, állami egészségügyi rendszerért folytatott harcban. „Látjuk például, hogy Jacksonban, Mississippiben dolgozók számára ez a platformjuk része: az általános egészségügyi ellátásért való küzdelem. Ugyanezt látjuk a klímamozgalomban is” – mondta Dr. Flowers. „Interjúkat készítettem klímavédelmi szakemberekkel, és ők az egészségügyet is összekapcsolják a klímakérdésekkel, valamint az anti-háborús és az antiimperialista mozgalmakkal is.”
forrás: peoplesdispatch.org