Donald Trump, az Egyesült Államok következő elnöke, jelezte, hogy esetleg újra elővenné a terjeszkedési politikát, beleértve a Panama-csatorna ellenőrzésének visszaszerzését, Kanada bekebelezését és Grönland megszerzését.
Egy nemrég tartott sajtótájékoztatón Trump kijelentette, hogy „nem tudja garantálni,” hogy tartózkodni fog a gazdasági vagy katonai erő alkalmazásától az Északi-sarkvidéki sziget feletti ellenőrzés érdekében, amely jelenleg Dánia „tengerentúli területeként” van nyilvántartva. Ez zavarodott reakciókat váltott ki Grönland, Dánia és az Európai Unió részéről.
Az amerikai légierő művelete Grönlandon
Grönland miniszterelnöke, Múte Bourup Egede, valamint Dánia vezetője, Mette Frederiksen elutasították Trump kijelentéseit, megismételve a 2019-es javaslatára adott válaszokat, amikor Trump felvetette, hogy megvásárolná a szigetet. A vezetők hangsúlyozták, hogy Grönland a grönlandiaké, és megerősítették a terület önrendelkezési törekvéseinek folytatását.
A helyi tisztviselők megnyugtató nyilatkozatai ellenére az Egyesült Államok már jelen van Grönlandon a Pituffik Űrbázison (korábbi nevén Thule Légibázis), ahol ballisztikus rakétákat figyelő rendszerek működnek. Bár egy amerikai katonai invázió Grönlandon valószínűtlen, néhány európai tisztviselő elismerte, hogy a helyzet nem teljesen ártalmatlan. A francia külügyminisztérium reakciója arra utal, hogy az új amerikai elnök hasonló kijelentései határozottabb válaszlépéseket követelhetnek az európai államfőktől.
A nyugati hatalmak versenye Grönland erőforrásaiért
Grönlandot hosszú ideje érdeklik a nyugati hatalmak stratégiai elhelyezkedése miatt, amely fontos a szállítás és logisztika szempontjából, valamint a Kínával és Oroszországgal szembeni konfrontációkban. A sziget gazdag réz-, cink-, urán- és fosszilis energiaforrásokban. Ahogy az éghajlatváltozás felgyorsította Grönland jégtakarójának olvadását, az ezek kitermelésére irányuló technológiai lehetőségek is egyre reálisabbá váltak, annak ellenére, hogy a helyi lakosok szkeptikusak a várható környezeti károk miatt.
Ezeknek a tartalékoknak a megszerzése jelentős gazdasági előnyökkel járna, és ezt nem csak az amerikai kormányok ismerik fel. Az EU már tett lépéseket Grönland erőforrásainak kiaknázására, és 2023-ban memorandumot írt alá a „fenntartható nyersanyag-ellátási láncok fejlesztésére.” Az Európai Bizottság szerint az EU stratégiailag fontos anyagainak 34-ből 25 megtalálható Grönlandon, amely kulcsfontosságú az unió úgynevezett Zöld Megállapodásában. Hasonló megállapodásokat kötöttek Ukrajnával, Zambiával, a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Argentínával és legutóbb Szerbiával. Annak ellenére, hogy hivatalosan „kölcsönös előnyökről” beszélnek, ezek a megállapodások az európai hatalmak eszközei a globális dél kizsákmányolásának folytatására.
Ebben az összefüggésben Trump terjeszkedő retorikája figyelmeztetés arra, hogy további konfrontációk várhatók az Északi-sarkvidék feletti dominanciáért, miközben Grönlandon egyre erősebb mozgalmak alakulnak ki az imperialista beavatkozásokkal szemben.
forrás: Peoples Dispatch