A CDU nyerte a német szövetségi választásokat, de történelmi mélypontra süllyedt a támogatottsága
A vasárnapi német szövetségi választásokon a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) végzett az első helyen. Bár a CDU vezetője, Friedrich Merz várhatóan Németország következő kancellárja lesz, pártja a második legrosszabb eredményét érte el az 1949-es NSZK-alapítás óta. A CDU 28,5%-ot szerzett, ami jóval elmarad attól a népszerűségtől, amit Angela Merkel kancellársága alatt élvezett – 2013-ban még több mint 40%-ot kapott.
A másik hagyományos „néppárt”, a Szociáldemokrata Párt (SPD) történetének legrosszabb eredményét érte el az elmúlt 130 évben, mindössze 16,4%-ot szerezve. A Zöldek és a liberális FDP – amelyek az SPD-vel együtt kormányoztak 2024 novemberéig – szintén jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az FDP nem tudta átlépni az 5%-os parlamenti küszöböt.
A szélsőjobb előretörése
A centrista pártokkal ellentétben a szélsőjobb történelmi sikereket ért el. Az Alternatíva Németországnak (AfD) immár a parlament második legerősebb ereje lett, több mint 20%-os támogatottságot szerezve, megduplázva korábbi eredményét. A hagyományosan kispolgári bázissal rendelkező párt különösen a fiatalok, a munkásosztály és a munkanélküliek körében erősödött meg. A 18–24 évesek szavazatai között az AfD 14%-kal többet szerzett, mint négy évvel ezelőtt, és hasonló tendencia figyelhető meg a 25–34 éves korosztály esetében is. Kelet-Németországban az AfD messze a legerősebb politikai erővé vált, minden harmadik szavazatot megszerezve.
Az AfD-t 2013-ban a CDU jobboldali szárnyából kivált politikusok alapították, eredetileg euroszkeptikus és gazdasági liberalizmusra épülő pártként. Azóta azonban a szélsőjobboldali és fasiszta erők gyűjtőpontjává vált, miközben fokozatosan elfogadott szereplő lett a német politikában. A vasárnapi választásokon az AfD támogatottságát részben azzal növelte, hogy kampányában a diplomáciai megoldások és az Ukrajnának szánt fegyverszállítások leállítása mellett érvelt. Ugyanakkor az AfD követelése, hogy Németország GDP-jének több mint 5%-át katonai kiadásokra fordítsa, és hogy támogassák a „taktikai szünetet” az Oroszország elleni háborúban, hasonló álláspontot tükröz, mint amit Donald Trump képvisel Európa külpolitikájával kapcsolatban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az AfD támogatást kapjon az amerikai politikai elit legmagasabb köreiből, például Elon Musktól és J.D. Vance szenátortól.
Válság árnyékában zajló választások
A választásokat Németország recessziója, egy hatalmas megszorítási hullám, valamint a migrációval és Oroszországgal kapcsolatos pánikkeltés határozta meg. A politikai megosztottság növelte a részvételi arányt, amely vasárnap 83% volt, jelentősen meghaladva a 2021-es 76,4%-ot.
Váratlan eredményt ért el a Die Linke („A Baloldal”). Néhány héttel a választások előtt még úgy tűnt, hogy nem éri el az 5%-os parlamenti küszöböt, végül azonban 8,8%-ot szerzett, majdnem 4%-kal növelve támogatottságát. Ezt a sikerét főként annak köszönheti, hogy az egyetlen olyan pártként pozícionálta magát, amely nem uszított nyíltan a bevándorlók és menedékkérők ellen. Három héttel a választás előtt a CDU egy bevándorlásellenes törvényjavaslatot nyújtott be, amelyet először az AfD is támogatott a parlamentben. Bár az SPD és a Zöldek a Die Linkével együtt a törvény ellen szavaztak, egyébként folyamatosan versenyeztek a CDU-val és az AfD-vel, hogy ki tud „keményebb” bevándorláspolitikát felmutatni. Ez sok SPD-s és zöldpárti fiatal szavazót a Die Linkéhez terelt. Az erősen menekültbarát és nyíltan AfD-ellenes kampány segítette a pártot, hogy megerősítse pozícióját a fiatalok és a nagyvárosi lakosság körében. Különösen Nyugat-Németország egyetemi városaiban ért el jelentős eredményeket, míg Kelet-Németországban csak enyhén javított a 2021-es nagy veszteségeihez képest. Ez azt mutatja, hogy a Die Linke szavazóbázisa eltolódott: keleti munkásosztálybeli szavazóit elveszítette, helyette pedig egy fiatal, liberális nyugatnémet közönségre támaszkodik.
Az antimilitarista hangok kiszorultak a parlamentből
A Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) – amely a Die Linkéből vált ki – mindössze 13 500 szavazattal maradt el az 5%-os küszöbtől, így több mint egy évtized után Wagenknecht és szövetségesei nem térhetnek vissza a parlamentbe. A BSW 2024-ben még ígéretes eredményeket ért el tartományi választásokon, de lendülete megtört a szövetségi kampány során. A párt főként antimilitarista és szociáldemokrata piacgazdasági programot képviselt, ugyanakkor kollaborált a fasiszta AfD-vel a CDU bevándorlásellenes törvényjavaslatának megszavazásában, amivel elidegenítette a baloldali szavazóbázisát.
A BSW kiesése súlyos következményekkel járhat a német militarizációról és a háborús előkészületekről szóló vitákban. Ez volt az egyetlen párt, amely nyíltan szembeszállt a NATO-val és az Oroszország, illetve Kína elleni provokációkkal. Eközben a Die Linke új vezetése elhatárolódott a NATO-kritikus állásponttól, Izrael megszállt palesztinai területeken folytatott politikáját „önvédelemként” ismerte el, és csatlakozott a centrista pártokhoz a BSW „kremlpárti” megbélyegzésében.
A „háborús keynesianizmus” felé fordulás
A kormányzó SPD–Zöldek–FDP „közlekedésilámpa-koalíció” 2024-ben összeomlott, mivel nem tudtak megegyezni a háborús gazdaság finanszírozásának módjáról. A centrista pártok abban vitatkoztak, hogy szükséges-e módosítani a 2009-ben bevezetett szigorú államadósság-korlátot. Az SPD és a Zöldek eladósodás árán tompítanák a katonai kiadások miatti megszorításokat, míg a CDU csak akkor hajlandó engedményekre, ha a pénzt nem „fogyasztásra és szociális programokra” költik.
A következő kancellár kiléte még kérdéses, de programja már eldőlt. Eközben az AfD a háttérben egyre nagyobb szerepre készül.
forrás: Peoples Dispatch