A mesterséges intelligencia (MI) egyszerre ijesztő és izgalmas. Fenyegeti a munkánkat, kisajátítja kreativitásunkat, és fokozza a megfigyelést felettünk. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia segíthet rákot diagnosztizálni, és hozzáférhetőbbé teheti a tudást.
Az MI csak a legújabb a számos új technológia közül, amelyek ugyanilyen ellentmondásos lehetőségeket kínálnak. A hosszú lista, amely az emberek életét átalakító találmányokat tartalmazza, magában foglalja a gőzgépet, az elektromosságot, a belső égésű motort és a számítógépet.
Minden új fejlesztést egyesek a rendszer jövőjeként üdvözölnek, míg mások munkanélküliséget és embertelenedést jósolnak.
Az ipari forradalom hatalmas előrelépés volt, amely az emberi munkát sokkal termelékenyebbé tette, mint azt bármely korábbi társadalom el tudta képzelni.
De a technológia aláásta azoknak a dolgoknak az értékét is, amelyeket a régi módszerekkel dolgozó munkások állítottak elő. 1811-ben a luddita mozgalom az új gépeket célozta meg, amelyek aláásták a régi módszereket.
A munkásosztály radikálisai elítélték azt, ahogyan a gépek rabszolgasorba taszították őket, ahelyett hogy felszabadították volna őket a hosszú munkaórák és fárasztó feladatok alól.
Karl Marx részletesen írt arról, hogyan hozott létre a kapitalizmus hatalmas innovációkat, amelyek potenciálisan bőséges világot teremthetnek.
A technológiai változás nem csupán a találmányokról szól – a kapitalista rendszer központi eleme. A kapitalizmust a verseny hajtja előre. A tőkések folyamatosan kénytelenek új technológiákat bevezetni, hogy munkásaikat versenytársaiknál termelékenyebbé tegyék.
Marx leírta, hogy a kapitalista rendszer „gépek, kémiai folyamatok és más módszerek segítségével folyamatosan átalakítja nemcsak a termelés technikai alapjait, hanem a munkás funkcióit és a munka folyamatának társadalmi kombinációit is”.
„Ugyanakkor folyamatosan tömeges tőke- és munkásáramokat hajt át egyik termelési ágból a másikba” – írta.
De ez az új technológia nem az emberi szükségletek kielégítésére tervezett – a profittermelés láncába van szorítva.
Ez azt jelenti, hogy az innováció ígéreteket tartogat, amelyeket soha nem tud beváltani.
Ahogy Marx fogalmazott: „Egyrészt életre keltettek olyan ipari és tudományos erőket, amelyekre az emberiség korábbi történelme nem is számított. Másrészt olyan hanyatlás jelei mutatkoznak, amelyek messze túlszárnyalják a Római Birodalom borzalmait. Napjainkban minden ellentmondásokkal terhes. A gépek, amelyek csodálatos erővel rövidítik és termékenyítik az emberi munkát, éhezésre és túlterheltségre kényszerítik azt. Az új gazdagsági források valami furcsa varázslat által szűkölködés forrásaivá válnak.”
A főnököknek nincs más választása, mint folyamatosan befektetniük az új technológiákba a verseny érdekében, de ennek negatív következményei vannak a rendszerre.
Marx a munkát a érték és a kapitalista profit forrásaként azonosította. Megkülönböztette az állandó tőkét vagy „halott munkát” és a változó tőkét vagy „élő munkát”.
Az állandó tőke magában foglalja az állóeszközöket, például a gépeket és a nyersanyagokat. A változó tőke a munkaerőköltségeket és a munkások bérét jelenti.
Egyre több befektetés áramlik a technológiába és a gépekbe – az állandó tőkébe – a változó tőke helyett. De a profitráta csökken, mert a munkások kizsákmányolása teremt új értéket. Azok a cégek, amelyek elsőként fejlesztik ki az új technológiát, hatalmas profitot termelhetnek. De minél több befektetés áramlik az állandó tőkébe a változó tőke helyett, annál inkább csökkenhet az általános profitráta.
A főnökök sietve fektetnek be az új technológiákba – de a technológiai lufik kipukkadnak, és folyamatos a veszély, hogy az új technológia gyorsan elavulttá válik. Például ma Kína azzal fenyegeti az amerikai nagytech cégeket, hogy sokkal alacsonyabb költségű MI-t kínál.
A főnökök hatalmas befektetéseket eszközölnek az új technológiákba. De ez hatalmat ad azoknak a munkásoknak, akik működtetik azokat. Ez a hatalom kulcsfontosságú ahhoz, hogy elragadjuk a tőkésektől a kontrollt, és a technológiát az emberiség szolgálatára használjuk, ne pedig az uralmára.
forrás: Socialist Worker