A Munkások Nemzetközi Napja alkalmából emlékezünk az elvesztettekre, szolidaritást vállalunk mindazokkal, akik dolgoznak, és olyan Európát követelünk, ahol a munkások jogai és élete fontosabb a vállalati kapzsiságnál.
Az Európai Unióban mintegy 200 millió ember megy dolgozni minden nap: ők tartják működésben a kórházakat, oktatják a gyerekeket, biztosítják a közlekedést és töltenek polcokat az élelmiszerboltokban. Nem a részvényesek vagy a vezérigazgatók, hanem a dolgozók kezelik a hulladékunkat, dolgoznak a raktárakban, takarítják az utcákat és írják a kódot, ami nélkülözhetetlen a mindennapjainkban. Ők nemcsak fenntartják a társadalmat – ők építik azt lépésről lépésre, nap mint nap, gyakran láthatatlanul és elismerés nélkül, miközben minden, ami körülvesz minket, függ a munkájuktól.
Az ő kollektív erőfeszítésük hozta létre az EU-ban 2024-ben közel 20 billió eurót. De ki profitál ebből a gazdagságból? Sajnos nem a dolgozók. 2024-ben a milliárdosok vagyona háromszor gyorsabban nőtt, mint 2023-ban. Az elmúlt évben a milliárdosok összvagyona 2 billió dollárral nőtt, és 204 új milliárdos jött létre – hetente átlag négy új ultra-gazdag. Miközben a szupergazdagok gyarapodnak, a hétköznapi dolgozók kifizetetlen bérek, bizonytalan munkahelyek és romló munkakörülmények közepette küzdenek. A kontinens leggazdagabb 10%-a birtokolja a vagyon 67%-át, míg a társadalom alsó fele csak 1,2%-ot birtokol. A vagyonkoncentráció a második világháború óta a legmagasabb szinten.
E hatalmas egyenlőtlenség mögött emberi tragédiák húzódnak. Csak 2022-ben 3 286 ember halt meg munka közben – napi kilenc haláleset. Ezek nem balesetek, hanem áldozatai egy olyan rendszernek, amely a vállalati profitot helyezi a munkások élete elé. Az építőiparban, közlekedésben és gyártásban dolgozókat rendszeresen halálos veszélynek teszik ki, és olyan országok, mint Málta, Franciaország és Bulgária a munkahelyi halálozásokban több mint kétszeres EU-átlagot mutatnak. Ezek nem elszigetelt esetek, hanem bizonyítékai egy kíméletlen gazdasági rendszernek, amely a munkásokat felhasználható anyagnak tekinti a profit érdekében – és egy államnak, amely nem teljesíti védelmi kötelezettségét.
Ez sem véletlen: a politikai döntések és a vállalati kapzsiság közvetlen eredménye. Az elmúlt évtizedben az EU-ban a munkások termelékenysége folyamatosan nőtt, de a bérek alig követték az inflációt, gyakorlatilag csökkentve a vásárlóerőt. Közben a vállalati nyereségek rekordmagaslatot értek el. Valójában a legutóbbi inflációs válság idején a nagyvállalatok növelték a profitjukat, miközben a dolgozók reálbére csökkent.
Ezt a rendszerszintű igazságtalanságot a vállalati érdekek által formált politikai döntések teszik lehetővé. A munkavédelmi törvényeket gyakran felhígítják, a biztonsági ellenőrzéseket csökkentik, a szabályok betartatását gyengítik – mindez a vállalati nyereség érdekében. Eközben a vállalatok és milliárdosok adócsalása, elkerülése és optimalizálása évente milliárdokat von el a közpénztárakból – olyan forrásokból, amelyekre szükség lenne biztonságosabb munkahelyekhez, jobb bérekhez és erős szociális hálóhoz.
A megoldás egyértelmű: ideje megadóztatni a gazdagokat és újraelosztani a munkások által generált vagyont. A szélsőséges vagyoni egyenlőtlenségekre, vállalati nyereségre és pénzügyi spekulációkra kivetett jelentős adók megváltoztathatnák Európát. Az így felszabaduló források biztonságosabb munkahelyeket, átfogó egészségügyet, megfizethető lakhatást és szociális védelmet teremthetnének – mindenki számára, nem csak a kiváltságosoknak. Az újraelosztó politikák nemcsak igazságosak, hanem elengedhetetlenek a gazdasági stabilitás és a valódi társadalmi haladás érdekében.
Ugyanakkor, miközben az igazságosságért harcolunk, szemben kell állnunk azokkal az erőkkel, amelyek félelemmel és gyűlölettel akarják megosztani a társadalmat. A reakciós politikai szereplők kihasználják a munkások jogos felháborodását, és a migránsokat és kisebbségeket állítják bűnbaknak, remélve, hogy megtörik a munkásság szolidaritását. Elutasítjuk a megosztó taktikájukat, és határokon, ágazatokon, nemeken és generációkon átívelő egységet választunk. A történelem bizonyítja: a szolidaritás a legerősebb fegyverünk az igazságért folytatott harcban.
Ma, a Nemzetközi Munkásnap alkalmából, megerősítjük elkötelezettségünket a méltányosság, a méltóság és a szolidaritás mellett. Emlékezünk az elvesztettekre, kitartunk mindazok mellett, akik dolgoznak, és követeljük: legyen Európa a munkásoké, nem a vállalati kapzsiságé!
A múlt generációinak munkásharcából merítve új erővel folytatjuk a küzdelmet a gazdasági igazságosság és a társadalmi egyenlőségért. Ahogy az ír munkásvezér, James Larkin mondta: „A nagyságosok csak azért tűnnek nagynak, mert térdepelünk – álljunk fel!”
Együtt állunk fel egy olyan Európáért, ahol a munkás többet ér, mint a vagyon, a biztonság fontosabb a profitnál, és a szolidaritás győzedelmeskedik a megosztottság felett.
EP Baloldal frakció