Ma, augusztus 4. napja, hogy 42 évvel ezelőtt Thomas Sankara hatalomra került Burkina Fasóban, felélesztve Afrika nemzeti felszabadításának szellemét. Az 1987 októberi meggyilkolása, bár visszaesést jelentett, nem tudta elfojtani Afrika felszabadításáért vívott harcot, amelyért Sankara élt és végül meghalt.
Három hónappal meggyilkolása előtt, az Afrikai Egység Szervezete (OAU) csúcstalálkozóján elhangzott bírálata a külföldi adósságról – amelyet úgy értékelt, mint „Afrika ügyesen megmenedzselt újbóli meghódítását” – máig visszhangot vált ki. Közel négy évtizeddel később a Száhel déli részén Mali, Niger és Burkina Faso létrehozta a Száhel Államok Szövetségét (AES). A 71,4 millió embert és 2,78 millió km²-t egyesítő AES az első blokk évtizedek óta, amely szembeszáll a Françafrique és a Bretton Woods-intézmények mélyen gyökerező imperialista kereteivel.
Sankara híres mondására – „aki etet, az irányít” – építve, Ouagadougou új kormánya gazdasági önállóságra törekvő politikát folytat. Ibrahim Traoré százados vezetésével az ország államosította az aranybányákat, közvetlen kihívást jelentve ezzel a külföldi vállalatoknak, amelyek eddig uralták az ország legértékesebb nyersanyagát.
A mezőgazdasági munkások (akik Burkina Faso lakosságának többségét teszik ki) élelmiszer-biztonságának erősítése érdekében a kormány 400 traktort és több száz motoros szivattyút osztott ki vidéki szövetkezeteknek. Emellett az IMF és a Világbanktól származó hitelek körültekintő kezelésével Traoré kormánya elkerülni kívánja azt, amit Sankara maga „adóssági csapdának” nevezett, és amelyet az afrikai szuverenitás aláásásának egyik fő eszközének tartott. Bár az AES hosszú távú sikeréről még vita folyik, szimbolikája és iránya egyértelműen a gyarmati és neokolonialista múlt elhagyását jelzi.
Az AES gazdasági ambíciói: a CFA frank helyett saját pénznem?
Az AES gazdasági törekvései nem csupán szimbolikusak. A tagállamok elkötelezettek egy közös piac, egységes útlevél és egy Száhel Államok Befektetési Bankja létrehozása mellett. Tárgyalások folynak egy regionális pénznem bevezetéséről is, amely felváltaná a CFA frankot – egy olyan lépés, amely jelentős kihívást jelentene a francia neokolonializmusnak a monetáris politika visszaszerzésével.
Az AES erőfeszítései arra irányulnak, hogy megfordítsák az évek óta a volt francia gyarmatokból kiszívott milliárdos eurókat, és csökkentsék a CFA-zóna és a nem CFA gazdaságok közötti növekedési különbséget. Ez a törekvés azt bizonyítja, hogy a szövetség elkötelezett a gazdasági igazságosság mellett.
Biztonsági együttműködés és a francia katonák távozása
E gazdasági kezdeményezéseket biztonsági együttműködés is támogatja. A három ország közös haderővel felügyeli a Liptako-Gourma hármas határrégiót, hogy megfékezze a dzsihadista felkeléseket, amelyek egész közösségeket tettek tönkre. 2023 decemberéig mindhárom főváros kiutasította a francia katonákat területéről, nyíltan szembeszállva ezzel a francia imperialista dominanciával, amely 1960 óta évente kb. egy katonai beavatkozással jár Afrikában.
Az AES jövője: a nép középpontban tartása
Az AES egyelőre törékeny csecsemő, jövője bizonytalan. Bankjának afrikai befektetési alapokat, diaszpóra-tőkét és BRICS+ partnerséget kell szereznie. Emellett ellen kell állnia a neokolonialista szereplők szankcióinak és titkos szabotázsának, akik dominanciáját veszélyezteti a szövetség adósságmegtagadása, erőforrás-nacionalizmusa és területi szuverenitásra való ragaszkodása.
Hogyan valósítható meg tehát az AES potenciálja? A nemzeti felszabadítási harcok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs fenntartható méltóságért folytatott küzdelem anélkül, hogy a nép ne lenne a középpontban. A nép – mint minden szabadságért folytatott harc hajtóereje, mind a szuverén, hazafias forradalmak végső haszonélvezője – továbbra is a lándzsa és pajzs kell legyen ezekben az újjászülető forradalmi folyamatokban.
Az egyetlen hatékony védelem a forradalmi folyamat visszaesései ellen a népi erők és az új AES-kormányok közötti folyamatos párbeszéd, amely nemcsak saját népük, hanem az egész kontinens reményeit hordozza. A jövő kihívásai és lehetőségei között ez a párbeszéd az a láncszem, amely biztosítja, hogy a kormányok és a népi erők közösen építsék az AES jövőjét.
Sankara öröksége: több, mint pólóképek és falfestmények
Ahhoz, hogy ma méltóképpen megemlékezzünk Sankaráról, túl kell lépnünk a pólókon és a ouagadougoui falfestményeken látott képeken: fel kell építenünk az általa megálmodott intézményeket, a bankoktól a „seprűbrigádokig”.
Ha az AES – a jelenlegi népszerű támogatás megtartásával és kiaknázásával – valódi szuverenitást valósít meg (közös pénznem, regionális állampolgárság, iparosított mezőgazdaság), akkor nemcsak megerősíti Sankara állítását, miszerint „Afrika méltóságát nem lehet technikai gyilkosok kezébe adni”, hanem egy fényesebb, függetlenebb jövő alapjait is lefekteti.
Ez azt is megmutatja, hogy a négy évtizede kezdődött forradalom nem halt meg Blaise Compaoré árulásával. Forradalma tovább él, és inspirálja a népi erőket Ouagadougoutól Nairobiig. Egyre világosabb, hogy nincs megelégedettség egy stagnáló felszabadítási harcban az afrikai kontinens egyetlen részén sem.
A következő lépés: afrikai egység és szolidaritás
Hat héten belül, 2025. szeptember 16-án a világ a Száhel Államok Szövetségének hivatalos megalakulásának második évfordulójáról fog megemlékezni. Ez a történelmi esemény a hazafias irányvonal és az újjászülető szuverenitás felé történő fordulatot jelentette. Az, hogy ez az egész kontinensre kiterjedő egység, méltóság és szabadság felé vezet-e, még bizonytalan. Az AES megalakulásának jelentősége, akárcsak Thomas Sankara forradalmának fontossága közel fél évszázaddal ezelőtt, tőlünk függ, akik hiszünk abban, amit képvisel.
Az AES végső sikerének kulcsa tehát nemcsak a vezetőiben rejlik, hanem támogatói képességében is – mind a Száhelben, mind nemzetközileg –, hogy széles anti-imperialista frontot építsenek. A konkrét szolidaritás, oktatás és tudatosság növelése révén lehet legyőzni az imperialista narratívákat.
Ha vállvetve állunk az afrikai népekkel és a szervezeteikkel, akkor egy erőteljes, egységes üzenetet küldhetünk a Burkina Faso-i forradalmárnak, Thomas Sankarának:
„A te forradalmad tovább él – és a Száhelben, Afrikában, és az egész világon újjászületik!”
Jonis Ghedi-Alasow
A Panafrikanizmus Ma Titkárságának koordinátora
forrás: Peoples Dispatch