Az első pillantásra szatirikusnak tűnhet a hír. Mivel az amerikai kormány a leállás miatt három hete nem tudja kifizetni alkalmazottait, a német kormány lép közbe.
12 000 németországi polgári alkalmazottja októberi fizetését a német pénzügyminisztérium fogja kifizetni az amerikai hadseregnek. A minisztérium gyorsan jóváhagyta az 50 millió dollárnyi többletkiadást.
A jelentések szerint a németek washingtoni érdeklődése a fizetések kifizetésének időpontját illetően megválaszolatlan maradt. Ennek ellenére a Rajna-pfalzi tartományi kormány kijelentette, hogy az USA köteles megtéríteni az összeget.
Németország párhuzamos univerzuma
Németország baloldala körében régóta folyik vita az ország és az USA közötti kapcsolatról. Egyesek azt állítják, hogy a Szövetségi Köztársaság alapítása óta az USA imperializmusának vazallusa. Még azok is, akik elutasítják ezt a nézetet és a német imperializmus veszélyére és erejére helyezik a hangsúlyt, általában elismerik, hogy Berlin uralkodó osztálya ismételten „nibelungi hűséget” tanúsít Washington iránt. Ez a gyakran látszólag irracionális politika azzal magyarázható, hogy Németországnak a második világháború utáni helyzete: gazdaságilag még mindig óriás, katonailag – szerencsére – még mindig törpe, és mégis a kollektív Nyugat része, ami lehetővé teszi számára, hogy az imperialista világrend csúcsán maradjon. Az egypólusú világrend kihívásaira, különösen Kínából (gazdaságilag), Oroszországból (katonailag) és Gázából (erkölcsileg) érkező válaszokra a német uralkodó osztály különösen szorosan ragaszkodik a transzatlanti szövetséghez.
Ez az irányvonal olykor már majdnem téveszmés jelleget ölt, amit a külföld ritkán vesz észre, vagy zavarodott meg nem értéssel fogad. Szembetűnő példa erre az Északi Áramlat II szabotázsa 2022 szeptemberében. Szinte az összes német polgári politikus és mainstream média évekig kitartott amellett, hogy Oroszország a felelős, minden nyilvánvaló ellentmondás dacára. Amikor idén több ukrán gyanúsítottat letartóztattak, ugyanezek a médiakörök csendesen elismerték ezt, de rögtön hozzátették, hogy a tettesek nem az ukrán kormány nevében cselekedtek.
Azóta, hogy 2023. október 7-e óta úgy tűnik, mintha Németország párhuzamos univerzumban élne: az izraeli propagandát és mítoszokat a mainstream média túlnyomó része továbbra is kritikátlanul és megkérdőjelezhetetlenül ismétli. Hogy csak egyet említsek a számtalan közül: a „genocide” (népirtás) kifejezést Gázával kapcsolatban a mai napig kerüli az összes polgári média, szinte minden politikus és az országban a tudósok túlnyomó többsége. Sőt, az elmúlt két évben a rendőrség számtalan ember ellen indított nyomozást egyszerűen azért, mert ezt a kifejezést használták; néhány városban a hatóságok a mai napig tiltják a használatát a tüntetéseken. Múlt héten, amikor Nora Haddad író a frankfurti könyvvásáron használta a szót, „botrány” robbant ki.
A közép-baloldal lépést tart
Ezt az egész palesztin- és oroszellenes hisztériát különösen a művelt polgárság támogatja, mind a konzervatív elemek, mind a liberális baloldali középpont széles részei. Ez teszi a helyzetet még abszurdabbá: egy értelmiség, amely gyakran dicsekszik „kozmopolita”, „világi” és felvilágosult voltával, németközpontúnak, provincialistának és felkorbácsoltnak bizonyul. Abban a téves hitben ringatóznak, hogy az egész világ ugyanúgy látja az ukrajnai háborút és az Északi Áramlat II-t, Palesztinát és a gázai népirtást, mint ők.
A közép-baloldal beállítottsága még a szociáldemokraták által dominált szakszervezetekre is kiterjed: az elmúlt években egyre több szakszervezeti szakosztály fogadott el inkompatibilitási határozatokat a globális BDS mozgalommal. 2022 februárja óta a munkás szervezetek fokozatosan felhagytak pacifizmusukkal. Kezdetben nem ellenkeztek a felvértezés ellen az „orosz fenyegetéssel” szemben, sem a fegyverszállítmányok ellen Ukrajnába. Mára már nyíltan kijelentik, hogy a hadiipar létfontosságú Németország gazdasága és munkahelyei szempontjából.
Nem meglepő tehát, hogy a „Verdi” szolgáltató szakszervezet volt az első, amely követelte, hogy a 12 000 amerikai hadsereg alkalmazottja megkapja fizetését a német adófizetőktől. Ebben az esetben a német kormány nem támasztott hangos kifogásokat, ami szokatlanul gyors „győzelem” volt. Mintha nem is számítana, hogy a ramsteini légi támaszpont vagy az AFRICOM Stuttgartban felügyelik neokoloniális háborúkat Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Mit számít néhány élet Szomáliában, Jemenben vagy Pakisztánban a „borzalomhoz” képest, amelyet egy német család szenved el, ha néhány hetet várnia kell egy átlagos 4000 dolláros havi fizetésére?
A német nemzetközi szolidaritás látszólag csak nyugatra terjed ki, az Atlanti-óceánon túl.
Írta: Leon Wystrychowski, a Palästina Solidarität Duisburg (Duisburgi Palesztina Szolidaritás, PSDU) volt tagja. A szervezetet a német állam 2024-ben betiltotta.
forrás: Peoples Dispatch