Egy magas rangú tábornok fenyegetése, mely szerint a hadsereg “közvetlen akcióba” kezdene Jeremy Corbyn kormánya ellen, megmutatja a brit demokrácia iránti döbbenetes megvetést.
A tábornok “nem állni ki” a nemzetközi béke mellett elkötelezett miniszterelnök mellett, tudjuk meg a Sunday Times-ból, ráadásul “igazságos eszközök vagy szabálytalanság” használatára is felkészülne, hogy megállítson egy miniszterelnököt, aki “kijátszaná ennek az országnak a biztonságát.”
A szóban forgó katonai vezető természetesen anonim maradt.
De hol van a brit jövő és demokratikus társadalom felé elkötelezett demokratikus pártok minden irányból érkező hangja, a nép jogával, hogy meghatározzák a mindenki által elfogadott katonai és külpolitikát.
Ráadásul, miért kellene egy katonának eldöntenie, mi számít a “nemzetbiztonságra való fenyegetésnek”?
Kevés miniszterelnök tett annyit a brit emberek életének veszélybe sodrásáért, mint Tony Blair.
Ahogy Reg Keys újabban írta a nemzeti sajtóban, kinek fia, Tom elesett Irakban, Corbyn patriotizmusa – amelybe nem tartoztak volna bele a külföldi országok elleni törvénytelen agressziók – sokkal hitelesebb, mint amit a vezérkar tábornokaié, akik minden problémát ki akarnak bombázni az útjukból.
Ez nem működik. Irak inváziója egy bukott államot csinált, amely kiprovokálta az al-Qaida terrorista csoport hatalmi és befolyási növekedését, és elhintette az Iszlám Állam kiemelkedésének magvait.
A radikális vallási terrorizmust csak tovább erősítette Kadafi autoriter, de szekuláris líbiai rezsimének nyugati elpusztítása és a pénz és fegyveráramlás az Iszlám Állam által uralt zendülés számára.
Amit a mészáros Nagy-Britannia és szövetségesei szabadon engedtek a Közel-Keleten, az komolyan fenyegeti a biztonságunkat, de a hadsereg nem döntötte meg Tony Blairt Irak és David Cameront Líbia bombázása miatt.
Világos, hogy ezen tábornokok nem attól félnek, hogy Corbyn veszélybe sodorja a britek életét, hanem, hogy az alapvető háborúellenessége meggátolja, hogy a szívtelen és korrupt rendszerünk katonákat küldjön meghalni oda, ahol ez az uralkodó elit érdeke.
Valójában a hadsereg nem fogadná el a nukleáris fegyverarzenálunk megújításának elutasítását – bár a közvélemény-kutatások megmutatják, hogy a britek ellenzik a 100 milliárd font kidobását az új tömegpusztító fegyverekre.
Közben a nukleáris fegyverkészletek felszerelésének szkepticizmusa már a hadsereg magas rangú köreiben is elterjedt.
“A nukleáris fegyverek teljesen haszontalannak mutatkoztak mint elrettentés az erőszak fenyegetése és mértéke számára, amellyel szembesülnünk, vagy valószínűleg szembesülünk, különösképpen a nemzetközi terrorizmus esetén,” – írta Lord Bramall marsall és két tábornok a Timesban 2009-ben.
Még Blair is kijelenti önéletrajzában, hogy a nukleáris “elrettentés” semmit nem tett a biztonságunkért. De ha Corbín mondja ezt, ő már hirtelen létező fenyegetés lesz.
Nincs semmi meglepő ebben. Jeremy Corbín fenyegetés – de nem Nagy-Britannia népére. Sokkal nagyobb biztonságban lennénk egy kormány alatt, amely a békét űzi.
Ellenben fenyegetés a rohadt és elhiteltelenedett politikai rendszerre, amely azért létezik, hogy egy maroknyi kisebbség előjogait védelmezze. És ahogy látjuk, ez a rendszer nem áll meg a médiamanipulációnál és a karaktergyilkosságnál.
Nem, a hadseregnek kell “közvetlen akciót” kezdenie. Tényleg jól halljuk?
Ha Cameron egy kicsit is aggódik a parlament jogaiért vagy a törvényi szabályozásért, már teli torokból ítélné el a “nemzetbiztonságra” való valódi fenyegetést – egy hadsereget, amely azt hiszi, hogy erővel elutasíthatja a megválasztottak akaratát.
De nem teszi. Mert a miniszterelnökünk nem a jogokért aggódik, hanem a nagy üzletért és a korlátlan és szabályozatlan kapitalizmusért.
Ha meg akarjátok ezt változtatni, akkor sosem sürgetőbb, mint most egy olyan mozgalmat felépíteni, amely képes Jeremy Corbynt bejuttatni a Downing Street-re, és ott is tartani.
forrás: Morning Star