Jeremy Corbyn

Az alábbi cikkre a Socialist Worker éles kritikával válaszolt, amelyet szintén közöltünk magyar nyelven.

A Ti Pártotok új tagsági szabályai egy mélyebb kérdést vetnek fel a szocialista szervezkedésről: egy pártnak vezetnie kell a munkásosztályt, vagy vezetnie kell magát a munkásosztály által? – írja CLAUDIA WEBBE

Van egy elméleti kérdés a Ti Pártotok 2026 áprilisi, a tagsági jogosultságról szóló döntésének középpontjában, és megérdemel egy komoly választ – nem pedig egy bürokratikusat.

A kérdés a következő: milyen szocialista pártra van valójában szüksége a brit munkásosztálynak 2026-ban? Egy fegyelmezett élcsapatra, vagy egy széles, demokratikus tömegpártra? Egy olyan szervezetre, amely a hivatásos forradalmárok összehangolása köré épül, vagy olyanra, amely a munkásosztály legszélesebb keresztmetszetének öntevékenységére és demokratikus részvételére épül?

A Ti Pártotok Központi Végrehajtó Bizottsága (CEC) a tagsági jogosultsági keretrendszerével egyértelmű és elvi választ adott. Annak megértéséhez, hogy ez a válasz miért helyes, vissza kell mennünk a szocialista hagyomány egyik legmélyebb vitájához.

Rosa Luxemburg politikai élete nagy részét éppen ezzel a Leninnel folytatott vitával töltötte. Álláspontja nem az volt – ahogyan azt néha karikatúraszerűen ábrázolják –, hogy elutasította a szervezkedést. Életében végig szervező volt, aki ellenforradalmárok keze által halt meg.

Az érvelése ennél pontosabb volt: a társadalom forradalmi átalakulását nem lehet azzal elérni, hogy egy fegyelmezett párttal helyettesítjük a munkásosztály öntevékenységét.

A munkások tömege nem egy felülről jövő, helyes pártvonal átadásán keresztül jutna osztálytudatra, hanem saját kollektív harcélményük, szolidaritásuk és hatalmuk felfedezésének tapasztalatán keresztül.

Ez az érvelés nem volt pártellenes. Helyettesítésellenes volt.

Luxemburg hitt egy olyan pártban, amely vezet és irányt mutat – de amelynek vezetése mindig elszámoltatható és az osztály ténylegesen demokratikus tapasztalatában gyökerezik. Abban a pillanatban, amikor a párt belső fegyelme fontosabbá válik a tagság demokratikus önkifejezésénél, a párt elkezdte helyettesíteni önmagát azzal az osztállyal, amelyet állítása szerint képvisel.

A demokratikus centralizmus modellje – bármit is szándékoztak számos őszinte hívei, és bármilyen valódi munkát is végeztek azok a hívek – strukturális helyettesítési kockázatot hordoz.

Amikor kötelező belső irányvonalak határozzák meg, hogy a tagok hogyan szavazzanak és cselekedjenek a tágabb demokratikus testületeken belül, akkor a demokratikus testület integritása sérül. Nem rosszindulatból, hanem a struktúrából fakadóan.

Amint azt egy széles baloldali pártokról készült fontos elemzés megjegyzi, a szervezett áramlatok tömegpárton belüli működésének előfeltétele, hogy ezek az áramlatok ne kerüljék meg azoknak a tagoknak a jogait, akik nem tagjai szervezett áramlatoknak.

A demokratikus centralizmus természeténél fogva olyan strukturális aszimmetriát hoz létre, amely hajlamos pontosan ezt megtenni.

Mit mond valójában a Központi Végrehajtó Bizottságának (CEC) közleménye?

A Ti Pártotok CEC-ének álláspontja hangvételében feltűnően nagyvonalú, tartalmilag pedig helyes. Egyértelműen kimondja, hogy ez nem más szocialista pártok elítélése.

Egyértelműen kimondja, hogy ez egy meghívás – egyéni tagok számára, hogy csatlakozzanak, egész szervezetek számára, hogy beolvadjanak a Ti Pártotokba. Elismeri a baloldali szocialista szervezetek létfontosságú kampánymunkáját.

Nem az ideológia, hanem egy konkrét szervezeti gyakorlat köré húz határt: a kötelező tagsági kötelezettségek egyidejű fenntartásához egy külső nemzeti politikai párttal, párhuzamosan a Ti Pártotokban való tagsággal.

Két lojalitás nem hozhat létre egyetlen demokratikus pártot. A CEC keretrendszere ezt a strukturális igazságot oldja fel.

Az érvelés demokratikus, nem ideológiai: „Az átlátható, demokratikus döntéshozatal csak akkor lehetséges, ha minden tag megbízhat abban, hogy bármilyen véleménykülönbség is merüljön fel, minden tag a Ti Pártotok érdekeit helyezi előtérbe.”

Ez nem a politikai homogenitás követelése. A Ti Pártotok kifejezetten pluralista. A tagok korlátlan számú politikai álláspontot tarthatnak, képviselhetnek és szervezhetnek a párt keretein belül.

Az egyetlen követelmény, hogy a pártban való demokratikus részvételük valóban a sajátjuk legyen – ne legyen meghatározva, még részben sem, egy külső elszámoltathatósági struktúra által.

Ez a különbség azért fontos, mert a tömegdemokratikus szocialista pártok és a demokratikus centralizmusra épülő élcsapatpártok alapvetően eltérő szervezeti formák, amelyeket különböző politikai feladatokra terveztek. Az élcsapatpártot – fegyelmezett, szorosan összehangolt, gyors egységes fellépésre képes – a forradalom és elnyomás körülményeire, a gyors, centralizált döntéshozatal létfontosságú pillanataira teoretizálták.

A tömegdemokratikus pártot – széles, pluralista, demokratikusan elszámoltatható – a fejlett kapitalista demokrácia körülményeire teoretizálták, ahol a szocialista projekthez a kulturális és politikai hegemónia megnyerése szükséges a lehető legszélesebb társadalmi bázison.

Antonio Gramsci, a saját börtöncellájából írva, jellegzetes mélységgel ragadta meg ezt a különbséget. Az olyan társadalmakban, mint a brit, a feladat a pozícióháború – a munkásosztály ellenhegemóniájának hosszú távú felépítése a civil társadalomban, a politikában, a kultúrában és az eszmékben. Ehhez egy olyan pártra van szükség, amely valóban gyökerezik az osztályban, valóban nyitott az osztály felé, valóban az osztályhoz tartozik – nem pedig egy olyan pártra, amelyen belül nemzeti szervezett politikai kisebbségek, bármennyire elviek is, strukturáltan összehangolják demokratikus részvételüket egy külső program körül.

A tét nagysága

Ez a pillanat miatt fontos. 14,2 millió ember él az Egyesült Királyságban szegénységben, köztük 4,5 millió gyermek – ez rekord. A Reform UK 27 százalékon áll, és potenciálisan történelmi mértékű mandátumnyereséget vetít előre a 2026 májusi helyhatósági választásokon. A Starmer-kormány a Munkáspárt színeiben irányított hanyatlást szállított. A feltételek egy tömeges munkásosztálybeli szocialista alternatívához talán soha nem voltak érettebbek egy emberöltő alatt.

A Ti Pártotoknak, 60 000 tagjával és annak emlékével, hogy negyedmillió ember iratkozott fel 24 óra alatt, megvan a lehetősége, hogy ez az alternatíva legyen. De a lehetőség nem valóság. A valósághoz szervezet szükséges. A szervezethez pedig egy tömegpárt léptékében olyan demokratikus bizalomra van szükség, amely csak akkor építhető fel, ha minden tag tudja, hogy a hangja valóban egyenlő – hogy semmilyen összehangolt kisebbség, bármennyire is fegyelmezett belsőleg, nem írhatja felül strukturálisan az egész testület szabadon kifejezett demokratikus akaratát.

Claudia Jones, a fekete kommunista feminista, akit Karl Marx bal oldalán temettek el a Highgate temetőben, pontosan erre a valódi demokratikus szélesség elvére építette politikáját. Megértette, hogy egy szocialista mozgalom nem érhet el sikert egy előre megformált program ráerőltetésével a közösségekre – még az akut kizsákmányolást és elnyomást átélő közösségekre sem. Találkoznia kell az emberekkel ott, ahol vannak, fejlesztenie kell politikai hangjukat saját tapasztalataikból kiindulva, és olyan hatalmat kell építenie, amely valóban az övék.

A Ti Pártotok alapító víziója – egy tömegpárt, amely a lehető legszélesebb társadalmi szövetségben gyökerezik, középpontjában a munkásosztállyal – közvetlen folytatása ennek a hagyománynak.

Egy meghívás a baloldal egésze felé

A TUSC irányító bizottsága 2025 decemberében egyértelműen megfogalmazta: a 2026 májusi választások „hatalmas lehetőséget jelentenek a munkásosztálybeli, szocialista, megszorításellenes alternatíva maximalizálására.”

Vállalták, hogy együttműködnek a Ti Pártotokkal ennek elérése érdekében. Ez az együttműködő, kifelé tekintő, koalícióépítő munka az, amelyet a CEC tagsági keretrendszere lehetővé kíván tenni – azáltal, hogy biztosítja: a párt, amely ezt a munkát végzi, belsőleg szilárd, valóban demokratikus, és képes fenntartani egy tömegtagság bizalmát.

A Ti Pártotokon kívüli szocialista szervezetek továbbra is fontos munkát végeznek. Sokuk már most gyakorlati szövetségben dolgozik a Ti Pártotokkal a májusi választásokon. A CEC kifejezetten üdvözli ezt a folyamatban lévő együttműködést, és üdvözöl minden olyan szervezetet, amely hajlandó beolvadni a Ti Pártotokba, és magával hozni tapasztalatait, hálózatait és elkötelezettségét ebbe a közös demokratikus projektbe.

A tagsági jogosultságról szóló döntés nem egy becsukódó ajtó. Ez egy nyíló ajtó – amely egy olyan politika felé nyit, amely a valódi tömegdemokráciáról, a valódi osztályhatalomról és egy olyan pártról szól, amelyben a munkásosztály megbízhat, mert valóban hozzájuk tartozik.

Írta: Claudia Webbe, a Leicester East választókerület volt parlamenti képviselője
forrás: Morning Star