Ma egy újabb hatalmas nemzeti felvonulás zajlik a palesztin népért, amelynek büszkén vagyok a része. Hálás vagyok a Morning Star-nak, hogy újságokat osztanak szét a ma felvonuló csodálatos embereknek.
Miközben beszélünk, borzalmas háborúk zajlanak szerte a világban.
Ukrajnában, ahova Oroszország jogtalanul bevonult, a szörnyű háború folytatódik, és most már ezrek halnak meg nem csak Ukrajnában, de Oroszországban is.
Gázában a bombázás továbbra is megállíthatatlanul zajlik. Most Libanon megszállása és az Iránnal való katasztrofális háború veszélye fenyeget.
Szudánban egy hatalmas háborút táplál a fegyverkereskedelem.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban ezreket öltek meg a bányászati cégek kapzsisága miatt, amelyek kobaltot bányásznak a mobiltelefonok gyártásához, amelyeket itt és most használunk.
Számomra úgy tűnik, hogy nagyon hiányzik a médiából és a parlamenti vitákból a béke és diplomácia nyelve. Minden háborút valamilyen tárgyalással, diplomáciával vagy konferenciával kell lezárni.
Dicséretre méltó az ENSZ főtitkára, hogy megpróbálta ezt elérni. Szégyen Izraelre nézve, hogy megtiltották neki az országba való belépést. Latin-Amerika elnökei és az Afrikai Unió is elismerésre méltóak, mert ők is megpróbálták diplomáciai úton véget vetni ezeknek a borzalmas háborúknak.
A tavaly októberi borzalmas támadás nem a háború kezdete volt. A háború kezdete Palesztina megszállása volt. És a folyamatos telepespolitika Ciszjordániában. Ez az apartheid rendszere. Ez a palesztinok elűzése, akiket megfosztanak az önrendelkezés jogától.
Eddig csak Gázában 45 000 embert öltek meg az izraeli bombázások. Az infrastruktúra teljesen megsemmisült: kórházak, utak, iskolák. Most, hogy megkezdődött Libanon megszállása, már egymillió ember kényszerült otthona elhagyására.
Ha az Egyesült Államok megengedhet magának 8,9 milliárd dollárt Izrael háborújának támogatására, miért nem lehet ugyanezeket az erőforrásokat a béke, az energiabiztonság, az élelmezési biztonság és az emberi jogok világszintű támogatására fordítani?
Tömeges halált látunk élőben a televízió képernyőjén. Érjünk el inkább a béke és igazságosság vízióját. Ezekben az egyre veszélyesebb és bizonytalanabb időkben fontosabb, mint valaha, hogy a béke hangjait világszerte felerősítsük.
Ismételjük meg felhívásunkat az Izraelnek történő összes fegyvereladás leállítására, és az egyetlen útra a jogos és tartós békéhez: Palesztina megszállásának befejezésére.
E követelések fényében büszkén írom alá a Progresszív Nemzetközi legfrissebb nyilatkozatát, alább:
A fegyvereladások leállítása
A gázai népirtás közepette az izraeli rezsim most a szélesebb régiót háborúba taszítja. Meg kell állítani.
Egy évvel a gázai népirtás kezdete után az izraeli erők több mint 45 000 palesztint öltek meg – egyes becslések szerint ennél sokkal többet. Az áldozatok fele gyermek.
Gázát elpusztították. Infrastruktúrája helyrehozhatatlanul megsérült. A legtöbb kórháza nem működik, és minden egyeteme megsemmisült. A lakosság nagy részét egy kis területre kényszerítették, ahol rendszeresen bombázzák őket az izraeli vadászgépek.
A népirtás közepette az izraeli rezsim most egy sor erőszakos eszkalációt indított el, amelyek az egész régiót háborúba sodorhatják.
Libanonban az izraeli erők könyörtelen bombázási kampányt indítottak. Néhány napon belül százakat mészároltak le, több mint egymillió embert kényszerítettek elhagyni otthonát, egész közösségeket temettek el a romok alatt, és meggyilkolták a regionális ellenállás vezetőit. Azóta megkezdték a szárazföldi inváziót Libanonba – az elmúlt 50 év negyedik ilyen invázióját.
Összességében az izraeli rezsim most négy különböző fronton vív háborút – Palesztinában, Libanonban, Iránban és Jemenben –, hozzátéve az emberek elleni gazdasági háború eszközeit. Mindeközben a nyugati politikusok és sajtójuk feszülten próbálják fenntartani azt a hazugságot, hogy Izrael pusztán “önvédelemből” cselekszik.
Az izraeli rezsim tehát nem egyedül cselekszik. Teljes támogatást kap Washingtonból, amely nemrégiben egy 8,7 milliárd dolláros katonai segélycsomagot küldött Tel-Avivnak. Az európai országok is folytatják a fegyverek exportját Izraelbe, segítve és támogatva a háborús bűnöket, miközben figyelmen kívül hagyják nemzetközi jogi kötelezettségeiket a népirtás megakadályozására.
Az izraeli rezsim brutális erőszakja az apartheid Dél-Afrikára emlékeztet, amely az 1980-as években fokozta háborúját Angola, Mozambik és Namíbia ellen. Akkor, ahogy most is, a nemzetközi szolidaritás döntő szerepet játszott az apartheid felszámolásában. Kubai katonák és szovjet fegyverek támogatásával Dél-Afrikát legyőzték Angolában, felgyorsítva az apartheid összeomlását.
Az izraeli rezsim vakmerő eszkalációja nem az erő jele. A gyengeség jele. De egyben egy komoly előjel a további erőszakról is.
Most egyértelműbb, mint valaha, hogy a felszabadulás az egyetlen út a békéhez. A haladó erők feladata ma az, hogy nemzetközivé tegyék az izraeli rezsim elleni ellenállást, megszakítsák azokat az összefonódásokat, amelyek fenntartják, és felgyorsítsák a globális küzdelmet a palesztin felszabadulásért. Semmi kevesebb nem biztosíthat békét a régió minden népe számára.
Jeremy Corbyn, Islington North független parlamenti képviselője