Tökéletes időzítéssel jelent meg Greg Grandin baloldali amerikai történész új könyve, az Amerika, América. A mű az Egyesült Államok és Latin-Amerika gyötrelmes, gyakran konfliktusokkal teli kapcsolatát vizsgálja.
A kontinens angol és spanyol elnevezésével Grandin arra utal, hogy megkérdőjelezi az USA törekvését, hogy magáénak tulajdonítsa az „Amerika” nevet – szóban, de néha a valóságban is.
Ezért a BBC ostobán úgy hivatkozott az új pápára, Robert Prevostra, mint „az első amerikai pápa„. Pedig természetesen a második, hiszen argentin elődje, Jorge Mario Bergoglio, I. Ferenc néven uralkodott.
XIV: Leó
Bár Prevost Chicagóban született és nőtt fel, leginkább Latin-Amerikában tevékenykedett, és perui állampolgár. Ez a kettősség – Grandin szerint ő „az *Amerika, América pápa” – jól illusztrálja, hogyan maradt fenn a katolikus egyház az elmúlt 2000 évben.
Prevost a XIV. Leó nevet választotta, tiszteletére a XIX. századi XIII. Leó pápának, aki a Rerum Novarum („Az új dolgok”) kezdetű híres pápai körlevelében próbálta a feudális berendezkedésbe ágyazott egyházat az ipari kapitalizmushoz igazítani. Leó elítélte a szocializmust és az osztályharcot, de hosszan érvelt a magántulajdon mellett.
Ugyanakkor elítélte a szabadpiaci kapitalizmust, és korlátozottan támogatta a szakszervezeteket. Felhívta a katolikusokat, hogy az „igazságosság szellemét árasszák el a munkáltatók és munkavállalók kölcsönös viszonyában”.
A néhai I. Ferenc pápa felélesztette ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. Elődei – a konzervatív II. János Pál és XVI. Benedek – legyőzték a felszabadítási teológia mozgalmát, amely különösen Latin-Amerikában próbálta a katolikus egyházat a szegények forradalmi harcához kötni. Bergoglio Argentínában követte őket, de pápaként olyan stílust alakított ki, amely a felszabadítási teológia szellemét tükrözte, ha nem is gyakorlatát. Különösen a bevándorlók és szegények mellett állt ki, és szolidaritását fejezte ki Gázával.
A nagy olasz marxista, Antonio Gramsci gyakran hangsúlyozta az egyház „merevségét”. Ferenc megtartotta a hagyományos katolicizmus patriarchális álláspontját a nők, a család és a transz+ felszabadítás kérdésében, de együttérzőbb hangnemben próbálta csillapítani a feszültségeket.
XIV. Leó a bíborosokhoz intézett beszédében elmagyarázta, hogy a Rerum Novarum szellemében választotta ezt a nevet:
„Az egyház mindenkinek felkínálja társadalmi tanításának kincseit, válaszként egy új ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia területén zajló fejlődésre, amely új kihívásokat jelent az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelme szempontjából.”
De Ferenc példáját követve ez valószínűleg inkább stílus, mint tartalom lesz. A Wall Street Journal arról számolt be, hogy még a konklávé előtt Prevostot támogatta egy latin-amerikai bíborosokból álló blokk.
Nemcsak a kontinenshez fűződő gyökerei miatt, hanem mert elkötelezett volt a „szinodalitás” mellett – az elv mellett, hogy a fontos döntéseket ne a pápa mint abszolút uralkodó, hanem együtt a püspökökkel és laikusokkal hozzák meg.
Politikai számítás is szerepet játszhatott egy amerikai pápa választásában. Az USA katolikus egyháza gazdag és befolyásos, de mélyen megosztott. Van egy erős szélsőjobboldali szárny, amely hevesen ellenezte Ferencet és Trumpot támogatja, olyan vezetőkkel, mint Steve Bannon (a MAGA mozgalom egyik fő szervezője) vagy JD Vance alelnök.
Prevost egy alkalommal megosztott egy kritikát Vance-ről, amiért az a keresztény szeretetet a családra korlátozta. Ennek ellenére pletykák szerint két Trump-barát amerikai bíboros, Timothy Dolan és Raymond Burke is támogatta, remélve, hogy elődénél engedékenyebb lesz a konzervatív katolikusok felé.
Mégis, XIV. Leó valószínűleg elődje útját fogja követni. A globális déli régió katolikus egyháza csak akkor tud ellenállni a gyorsan növekvő evangélikus jobboldal versenyének, ha kiáll a szegények mellett.
A katolicizmust kettévágja a szélsőjobb előretörése által kialakult globális ideológiai polarizáció. Az irónia az, hogy Ferenc és XIV. Leó keményebben állt ki a trumpizmus ellen, mint a mainstream liberálisok.
Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker