A NER-propagandisták mindig szeretnek adatokkal csúsztatni és játszadozni.
Legutóbb a megafonos influenszerek magyarázkodtak amiatt, hogy Magyarországon azért kicsi a fogyasztás, mert az embereknek nem kell költenie lakbérre, mivel a többség saját tulajdonú ingatlanban lakik.
Ez amúgy féligazság, hiszen a kapitalizmus már behozta az elmúlt 30 évben ezt a nyugati stílusú rendszert. A lényege, hogy mivel az embernek nincs saját teteje a feje felett, bizonytalanságban él, és mint minden bizonytalanságban élő, jobban kizsákmányolható, túldolgoztatható, zsarolható.
A kapitalista profit számára a lakhatási jog elvétele óriási kincs.
A NER-propagandisták érve féligazság, mert azért, mert az emberek itt nem költenek lakbérre, még nem lesz magasabb életszínvonaluk, mint nyugaton. Az életszínvonaluk azért sokkal rosszabb.
A csúsztatás pedig az, hogy ezzel azt próbálják sugallni, hogy az ő rezsimük pedig sokkal jobb a saját tulajdonú ingatlanok nagyobb aránya miatt. Csakháthogy ez a helyzet azért állt elő, mert a Kádár-rendszer „magántulajdonellenes kommunizmusa” olyan szintű magántulajdonhoz (pontos marxista zsargonnal ez személyi tulajdon, amely nem keverendő a kizsákmányolásra használt magántulajdonnal) juttatta a nép többségét, amelynek öröksége ma is a társadalom javára válik.
Mikor a megafonos médiaprostik azzal hencegnek, hogy bezzeg Magyarországon, akkor valójában a szocializmus egyik vívmányát dicsérik, amit ők radikális antikommunistaként és anti-antifasisztaként (mindenki végezze el a matematikai egyszerűsítést) gyűlölnek.
És közben arra verik a mellüket, hogy a jobboldali rezsimjük kamattal rendelkező hitelre adnak ingatlanokat (amellyel amúgy sem jár jól senki, mert növekednek az ingatlanárak), jóval a piaci ár felett. Miközben a baloldali rendszer a piaci ár alatt adta, sokszor szolgálati lakásként kiutalva, ami egy idő után tulajdonná változott.
Az alkotmányban miért is nincs benne, hogy a lakhatás alapjog?