A szélsőjobb árnyéka egyre jobban rávetül a brit politikára Kemi Badenoch kulturális harcos hétvégi győzelmével, aki a Konzervatív Párt új vezetője lett.
Badenoch 53 806 szavazattal győzte le riválisát, Robert Jenricket, aki 41 388 szavazatot szerzett a megcsappant konzervatív párttagság körében, akiknek kevesebb mint 73%-a szavazott.
A korábbi gazdasági miniszter az első fekete nő, aki nagyobb politikai pártot vezet Nagy-Britanniában, bár ő ezt nem emeli ki különösebben.
A párt vezetését Rishi Sunaktól veszi át, miután a Konzervatívok történelmi vereséget szenvedtek a választásokon. Ennek ellenére a Munkáspárt kormányának ügyetlenkedése reményeket keltett a Konzervatívokban egy gyors visszatérésre a hatalomba.
A Konzervatívok most fej fej mellett állnak a Munkáspárttal a legtöbb közvélemény-kutatásban, miközben a Farage-féle Reform Párt is emelkedőben van. Ez azt jelenti, hogy a két szélsőjobboldali párt szavazói közel a választók felét lefedik – ami elég komoly kritikája a Starmer-kormányzatnak.
Badenoch közismert karcos stílusáról, és arról, hogy inkább kimondja, ami a fejében van, mint hogy barátokat szerezzen.
A vezetőválasztási kampány során például a köztisztviselők 10%-ának börtönbüntetését sürgette, megkérdőjelezte a szülési támogatások értelmét, az autizmust nem tartotta egészségügyi kérdésnek, és javasolta, hogy a bevándorlókat Izraelhez való hozzáállásuk alapján szűrjék.
Azzal kampányolt, hogy „alapelvekkel kezd, és nem csak ötletszerűen dobálja ki a politikákat,” miközben nem tett sok konkrét ígéretet – legalábbis komolyakat.
Első feladata az árnyékkabinet kinevezése lesz a megcsappant Konzervatív parlamenti frakcióból, az új vezetőktől megszokott módon ígérve, hogy „egységet teremt a pártban.”
Badenoch így nyilatkozott: „Az egész pártból hoznom kell be embereket, és nem csak a választók megnyerése számít.”
„Ez fontos, de az is, hogy olyan árnyékkabinetet hozzunk létre, amely érdemalapú, sokféle tapasztalatot, földrajzi és háttérbeli változatosságot, különféle munkatapasztalatot és szakmai hátteret vonultat fel, amit a képviselők azelőtt szereztek, hogy a Parlamentbe kerültek.”
Az egységteremtés kihívás lehet – a párt képviselőinek csupán egyharmada támogatta őt a korábbi fordulókban, és a párttagság kevesebb mint fele szavazott rá.
Valószínű, hogy sok középutas tory nem szavazott, miután a képviselők két jobboldali jelöltet küldtek tovább végső választásra, kiszorítva minden „one nation” (mérsékelt) jelöltet.
A választás során kiderült, hogy mindössze 131 680 tory tag volt jogosult szavazni, ami megerősíti a párt tömegbázisának fokozatos hanyatlását, amely az 1960-as években még több mint hárommillió főt számlált.
Ennek ellenére Badenoch a negyedik nő és a második etnikai kisebbséghez tartozó vezetője a Konzervatívoknak, ami szégyent hoz a brit Munkáspártra: azt mindig fehér férfi vezette.
forrás: Morning Star