A Jobbiknak már több szerepe volt különféle Horthy-szobrok felállításában. Horthy Miklós, fasiszta diktátornak óriási bűnei voltak hazánk ellen, amelynek felsorolása meghaladná e cikk kereteit.
A fehérterror, a kisantant elleni honvédelem elárulása, a hazai fasiszta rendszer kiépítése, a királypuccsok, a zsidótörvények, a zsidótranszportok elindítása, a munkások közé lövetések, hazánk belerángatása az első és a második világháborúba, szerződésszegések és az 1956-tal kapcsolatos megnyilvánulások mind óriási történelmi bűnök, amelyek egyesével is borzalmasak, de összességében teljesen egyértelművé teszik, hogy Horthy nem szobrot, hanem kötelet érdemelt volna.
Az átlag jobbik-fasiszta persze azzal védekezik, hogy Horthy a nagyhatalmak között volt kénytelen “történelmi kényszerből” cselekedni. Kérdjük? Milyen történelmi kényszer volt 1919. novemberében, amikor a különítményeseknek parancsot adott a fehér terrorra és olyan tömegmészárlásokra, amelynek rengeteg zsidó áldozata volt? Ekkor semmilyen történelmi kényszer nem volt antiszemita pogromok végrehajtására, hiszen a német náci párt még alig alakult meg. Milyen történelmi kényszer volt zsidótörvény meghozására 1920-ban, amikor a német antiszemiták még 2000 taggal sem rendelkeztek a náci pártjukban?
Az átlag jobbik-fasiszta védi Horthyt, mert állítólag “leállította a zsidó transzportokat”. Mások szerint el se indította. A valóság, hogy Horthy annyira antiszemita volt, hogy elsőként vezette be a csatlós országokban zsidó munkaszolgálatot, melynek rengeteg áldozata volt, köztük olyan nagyjaink, mint Radnóti Miklós és Rejtő Jenő. A transzportokat pedig nem azért állíttatta le, mert megtudta, mi folyik ott, hiszen a nürnbergi tanúvallomásokból világosan kiderült, hogy a tömeges népirtásról tudomása volt, hanem mert érezte a torkán a kötelet, mikor a vörös hadsereg közeledett hazánkhoz. Sikeresen meg is úszta a kivégzést (pontosabban a magyar hatóságoknak való kiadatást, és hogy Nürnbergben csak tanúként szerepelt), nyilvánvalóan a szovjetekkel kötött titkos megállapodások miatt, melynek része lehetett a kiugrási kísérlet és a transzportok leállítása.
Az átlag jobbik-fasiszta azért védi Horthyt, mert a „szárnyalt a gazdaságunk a 30-as években”. Ezt a bődületes ostobaságot előszeretettel terjesztik a horthysták, pedig nem igaz. Még a szobor kapcsán kiadott legújabb Jobbik sajtóközlemény is ezt a mítoszt hozza fel: „virágzásnak tudta indítani az országot.” A Horthy korszakban valójában csupán évi 1%-os gazdasági növekedést tudtak produkálni. Ezzel szemben a második világháború után a szocialista gazdaság évi 11%-os fejlődést produkált. Fontos különbség, hogy a Horthy-gazdaság profitját az arisztokraták tartották meg maguknak, miközben a nép éhezett, 3 millió koldus országa voltunk, és óriási kivándorlási hullám indult nyugatra. Ezzel szemben a szocializmus a népgazdaság eredményeit a munkások javára fordította, mindenki munkát, lakást, ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást kaphatott, amely a Horthy-fasizmusban elképzelhetetlen volt.
A tények tükrében Horthy szobrot csak elvakult, történelmileg teljesen agymosott, mindenre elszánt gyilkos hajlamú fasiszták követelhetnek.