Ráadásul fizetett Facebook hirdetésben.
Tették mindezt úgy, hogy egy német náci katona híres képét is feltették egy ostoba, gyermeteg szöveggel, amelynek elemzése egy külön misét is megérne.
A szöveg ugyan igyekszik főképp a magyar katonákról beszélni, de elsirat egy sebesült SS-katonát és végül a németek is főszerepet kapnak. Aki a Kitörés napjáról emlékezik, az lényegében nem csak a kollaboráns magyar alakulatokról, de az SS-Hitlerjugendről, a koncentrációs táborokat is működtető SS-Totekopf hadosztályról és a reguláris náci Wehrmacht alakulatokról is megemlékezik.
A lényeg, hogyan jön össze Horthy Miklós, a nácik által végül megbuktatott kormányzó az utána Budapestet védő Wehrmacht, SS és nyilas alakulatokkal??? Az első kettő korábban ugyan Horthy egyértelmű szövetségese volt, de a főváros felszabadítása során már rég nem.
A Horthy társaság tehát totálisan nincs képben a történelemmel! Nem értik, éppen ki melyik oldalán állt, vagy éppenséggel hova állt! Olyan nincs, hogy valaki egyszerre tisztelje a Budapestet megszálló náci alakulatokat és azt a Horthy Miklóst, akit ezek a megszállók távolítottak el a hatalomból.
Még maga Horthy Miklós is ellenezte azt, ami 1945 februárjában történt, sőt, azt már az 1944. októberi kiáltványában is ellenezte!
Ez nem más, mint a szélsőjobboldalra jellemző kettős könyvelés. Láthattunk már ilyet máskor is: mint amikor a hitleristák csúsznak másznak Rudolf Hess sírján és tartanak róla megemlékezéseket, szerveznek felvonulásokat, pedig Hess elárulta Hitlert, elszökött Németországból, amiért a Führer legszívesebben ki is végeztette volna.
Szintén ilyen kettős könyveléses hazugság az egész „Becsület napja” mizéria. A hazai neonácik ugyanis olyan alakulatokra emlékeznek, akik csak szenvedést okoztak a magyar népnek, és elnyújtották a világháborús szenvedéseket. A neonácik allgemeine pedig olyan alakulatokról emlékeznek, akik megszegték Adolf Hitler parancsát, hogy a végsőkig ki kell tartani és inkább gyáván el akartak menekülni Budapestről, ám ez nem járt sikerrel. Ha „sikerrel” jártak volna, a hitlerista csapatok parancsmegtagadásért mindannyiukat kivégezték volna.
Külön érdekesség, hogy az emlékező szövegben felderengő visszaemlékezés három korszakának csak egyetlen közös fogódzója van: az antikommunizmus és a szovjetellenesség. Az oroszok, akiket rendre csak muszkaként emlegetnek, és akik – szerintük – fenyegetést jelentenek hazánkra. Mindezt a már mindenki számára ismert történelmi tragédiák, a Horthy által elkövetett trianoni hazaárulás, a fehérterror, a zsidótörvények, a fasizmus, a három millió koldus országa, a második világháború, a doni katasztrófa, a holokauszt és a fasiszta Salazar-diktatúrában töltött száműzetés tükrében.