A bocsánatkérés az egyik legszebb emberi gesztus.
Önnön hibánk, bűneink elismerése, felvállalása és a vele járó vezeklés mindenképp pozitív.
Bocsánatot kérünk, ha rálépünk valaki lábára, rosszul adjuk vissza az aprót vagy indulatunkban megsértünk valakit, pedig nem kellett volna.
És persze vannak ennek szélsőségesebb formái, amikor gyilkosok kérnek bocsánatot az áldozatok családjaitól. A kettő nem ugyanaz, mások a formalitásai.
Pilhál Tamás, a Pesti Srácok újságírója politikai propagandistája meglepő módon bocsánatot kért Nagy Blankától, akinek szoknya alá fotózós képét kitette a hírportálra Fidesz-fasiszta szennyoldalra.
Miután demonstrálta a politikai köre arroganciáját, úgy kért bocsánatot, mintha csak egy rossz vicc lett volna, nem pedig olyan szándékos politikai magatartás, amely a politikai ellenfelek megalázására és megfélemlítésére irányult.
Pilhál Tamás nem azért kért bocsánatot, amiért bocsánatot kellett volna kérnie, és nem úgy kért bocsánatot, ahogy bocsánatot kellett volna kérnie, hiszen még mindig egy sajtóigazolvány és egy újságírói állás birtokosa.
Az ilyen bocsánatkérést pedig nem kell elfogadni.