Van valami bájos abban, mikor a jobbiknácikkal kollaboráló neoliberális politikusok most magukra tűzik a szivárványos zászlót.
Vannak dolgok, amelyek önmagukban nem sokat érnek. Enterococcus fertőzést nem lehet csak gentamicinnel kezelni, viszont ampicillinnel kiegészítve már sokkal jobb hatásfokot kapunk. Zsíros kenyeret sem eszünk hagyma nélkül. Aztán ott van még Tom és Jerry. A palacsinta és a lekvár. A KDNP és a Fidesz. A fasiszták és a nagytőke. A fogyasztói társadalom és a hiszékenység. Az iPhone és a töltője. Kb. így viszonyul egymáshoz az LMBTQ közösség emberi jogaiért való küzdelem és az osztályharc.
A gyűlöletpolitika, melynek a meleg közösségek is áldozatai, ugyanis azon kizsákmányoló hatalom fegyvere, amely ellen mi, marxisták küzdünk. A kizsákmányoló, profitorientált, tőkés termelési módból pár lépésben levezethető, egyszerű hatalomtechnikai kérdés. Mint minden gyűlöletforma, egyben megosztás és néphülyítés, félelemkontroll és bűnbakképzés. Pont mint a cigányok, zsidók, menekültek, balosok, antifák stb. esetén… sosem fog kifogyni a NER az ellenségekből.
Ahogy a nácik sem fogytak ki. Sőt, már akkor is ismert volt, hogy miután ezek a „derék jóhazaffy barnainges legények” nappal szétzúzták a berlini melegbárokat, éjjel homoszexuális orgiákba kezdtek. Ahogy fideszes képviselők nappal megírják az „apaférfianyanő” alkotmány, éjjel meg ereszen menekülnek a melegorgiákról. Ahogy nappal papolnak a gyermekvédelemről, éjszaka meg elítélt neonáci terroristákkal kézenfogva engedik szabadon a pedofilvédőket.
A NER-nek rendkívül sok áldozata van… a Magyar Orvosi Kamara szerint 60 ezer ember hal meg csak az elégtelen egészségügy miatt; de tudjuk, hogy telente kb. ezren fagyhatnak halálra. A rendszer közben belerúg a társadalmi többségbe, akiket saját nyomoruknál „fontosabb” gyűlöletpropagandával kell etetni migrácsok, Soros, Brüsszel és az antifák mumusaival. Meg persze melegekkel, akiket simán összemosnak a pedofilokkal.
A Budapest Pride betiltásával a jobboldal újabb lépést tett a sötét barbárság felé, az ellenzék pedig most észrevette, hogy ez nem jó. A főpolgármester már kifeszítette a szivárványos zászlót, mindenki készül, hogy mégis utcára kellene menni. Eddig nagyon helyes is, de arról el tetszenek szándékosan feledkezni, hogy akik most olyan hévvel védik az LMBTQ közösséget, lepaktáltak azzal a náci bagázzsal, amely a Parlamentben a Fidesz melegellenes törvényét megszavazta. Nem előtte és nem utána történt ez a kollaboráció, hanem közben. A melegeket a pedofilokkal összemosó törvény megszavazásakor a neoliberálisok kivonultak a parlamentből – holott nyugodtan lehetett volna NEM-mel is szavazni, mint ahogy azt az országház egyetlen radikális baloldali képviselője megtette.
És nem csak a nácikkal való kollaborálás a probléma. Ezek a kamuellenzéki pártok politikai szereplők a kapitalista rendszer feltétlen hívei, amely válságában képtelen fenntartani magát tekintélyuralmi-diktatórikus működés nélkül. Márpedig a hazai kapitalizmus válság – a vele járó tömegnyomorral – a neoliberalizmussal kezdődött, nem a Fidesszel. A Fidesz csak folytatta a rendszert és beágyazta magát a hatalomba, ahogy azt a korábbi fasiszta rendszerektől tanulta – némileg persze kiegészítve újdonságokkal, hogy kis országként családi vállalkozássá alakíthatta át a hatalmat, illetve – még – nincsen szüksége terrorista állami erőszakra, mivel nincs hatékony és radikális baloldali ellenzéke.
Az LMBTQ közösséget most azok a kamuellenzékiek védik képmutatóan, akik rendszere közvetlenül felelős azért, hogy a melegek ellen állami szintű gyűlöletpropaganda zajlik.
Azért is felelősek érte, mert a gyűlöletpropaganda ellen nemhogy nem veszik fel a kesztyűt, de részesei, amikor pl. a bevándorlás kerül terítékre. Az előző, elbukott országgyűlési választások során a kamuellenzék egyik fő szlogenje az volt, hogy a „kerítés marad”. Ezzel elkövették azt a történelmi bűnt, hogy – más európai neoliberális alakulatokhoz hasonlóan – nem mertek nyíltan szembeszállni ezen fasiszta néphülyítésel és megosztó gyűlöletpolitikával, hanem inkább attól féltek, hogy elvesztik rasszista szavazóikat. Ennek meg is van az eredménye külföldön is az amerikai szélsőjobbosok által pénzelt szélsőjobboldali erők térnyerésében (Reform UK, AfD, holland szélsőjobb, osztrák szélsőjobb, Le Pen…).
Nem lehet egyszerre migráncsozni és védeni a Budapest Pride-ot. A két téma ugyanaz, máshogy viszonyulni hozzá ellentmondás és tagadja a dolog lényegét: a politikai haszonszerzésből űzött gyűlöletpropagandát. Nehogy már az az ellenzék kezdje el a melegeket védeni, akinek Alice Weidel szélsőjobboldali AfD vezető magyarországi látogatása kapcsán a leszbikus kapcsolatának a felemlegetése volt a fő politikai mondanivalója a pártja által terjesztett szélsőjobboldali nézetek és erőszak terjesztése helyett!
Mikor a Coca Cola elkezdte a szivárványos kampányát, arról kellett volna beszélni, hogy a kizsákmányoló nagyvállalati termelés mennyit is tesz azért, hogy a kapitalista rendszer olyan válságokat éljen át a profitéhség, a környezetrombolás, a kizsákmányolás, a korrupt lobbi, a piaci expanzió stb. miatt, amelyeket kulturális síkon csak gyűlöletpropagandával, néphülyítéssel és megosztással lehet orvosolni.
Ennek a rendszernek a társadalmi többség kárvallottja – akár a NER-re értjük, akár az egész rendszerváltás utáni állapotra, akár a globális kapitalizmusra. Az LMBTQ közösség pedig speciálisan is kárvallottja, hiszen szociális jogai, jóléte mellett emberi jogai is sérülnek. A harcnak mégis mindenkiért kell folynia, mert most nem csak a Budapest Pride-ot érte támadás, hanem a gyülekezési jogot ámblokk.
Félreértés ne essék, ez nem most lett a heteroszexuális emberek ügye és ne is csináljunk úgy, mintha most vált volna össztársadalmi kérdéssé! Addig is az volt, amíg lehetett Pride-on felvonulni, csak nácik üvöltözhettek a partvonalról és mutogathattak a holokausztot idéző rózsaszín háromszögeket és akasztófákat.
Ebben a történetben az a tanulság, hogy bármely embercsoport elnyomása egyenlő az összes szegény, munkás, nyugdíjas, diák, nő és minden kizsákmányolt elnyomásával; és hogy az LMBTQ közösség emberi jogaiért folytatott harcnak nem utcai fesztiválnak, sem identitásharcnak, hanem osztályharcnak kell lennie.
Ahogy a zöld szín nem sokat ér vörös nélkül, úgy a szivárványos zászlót is csak potencírozhatja a vörös.
