Pontosan 22 éve jelent meg a Rage against the machine debütáló albuma. Ebből az alkalomból felidézzük egy régi cikkünket…
Az idősebb korosztály úgy ismeri, mint a kép, amelyen a tiltakozó szerzetes felgyújtja magát, a fiatalabbak a Rage against the machine zenekar debütáló albumának borítójaként utalhatnak rá. Egy biztos, a Pulitzer-díjas fotó az egész világot megdöbbentette, és ma is nagy hatással van minden nézőjére.
Történelmi háttér
Vietnam egyike a világ leghányattatottabb sorsú országainak, kevés nép van, amely annyi szenvedést élt meg, mint ők. Évszázados feudális elnyomás után jöttek a francia gyarmatosítók, majd a japán hódítók a második világháborúban, aztán a jenkik a hidegháborúban. Embermilliók pusztultak el ezekben a konfliktusokban és elnyomásokban. A franciák állatként kezelték az itt élő lakosságot, akik között hamar el kezdtek terjedni a kommunizmus eszméi. Ho Chi Minh, az Indokínai Kommunista Párt oszlopos tagja már a japán hódítás alatt is harcolt a megszállók ellen, a nemzeti függetlenségért. Akkor pont kínai területen lett a marxista partizán ellenállás tagja. A francia gyarmati hadsereg Vichy parancsait követte és kollaborált a japán imperialistákkal, az élelmezéspolitikájuk következtében 2 millió vietnami halt éhen. 1945-ben a vietnami kommunisták legyőzték a japánokat, 1954-ben pedig a francia hódítókat. Vietnam két részre szakadt, a déli részen az USA befolyása diadalmaskodott. A két rész egyesítésére a megegyezések alapján egy demokratikus választás után került volna sor, amelyet a kommunisták támogattak, de a demokráciát annyira „védelmező” amerikaiak végül elszabotálták. Egyre több katonai tanácsadó (megszálló) jelent meg Vietnamban, majd a két ország egyesítésének okán kirobbant a fegyveres konfliktus, az USA további csapatokat küldött Dél-kelet Ázsiába (Laosz, Vietnam, Kambodzsa). Az amerikaiak egy bábkormányt üzemeltettek Dél-Vietnamban, melynek feje Ngo Dinh Diem volt. Kennedy elnök bábja rendkívül népszerűtlen volt, a nemzetközi közvélemény szintén kritikusan szemlélte a vietnami eseményeket. Ennek csúcspontja a dél-vietnami tüntetések voltak, amely során a nemzet egységesen lépett fel a megszállók ellen, és nem csak kommunisták, hanem a nemzeti burzsoázia, sőt buddhista szerzetesek is felsorakoztak az ellenállás mellé. 1963-ban Saigonban többen fel is gyújtották magukat a római katolikus befolyású Diem kormány elleni tiltakozásul.
Az önégetés
1963. június 10-én a buddhisták szóvivője értesítette az amerikaiakat, hogy másnap „valami fontos” fog történni. Sok riportert nem érdekelt a dolog, hiszen már egy hónapja zajlottak buddhista tüntetések, de páran elmentek. 350 szerzetes jelent meg a helyszínen, közel a kambodzsai nagykövetséghez, és követelték a kormány távozását. Egy szerzetes felajánlotta, hogy felgyújtja magát, de elöljárója, Thich Quang Duc maga vállalkozott helyette. Egy Austin Westminster típusú gépkocsi is a menettel tartott, aminek csomagtartójából elővettek egy 5 gallonos benzineskannát. Egy szerzetes párnát tett az út közepére, amire Thich Quang Duc lótuszülésben ráült. A tüntetők mind egy kört formáltak körülötte. Társa a benzint a fejére öntötte. A szerzetes végül egy gyufával meggyújtotta önmagát. A rendőrség próbált a közelbe férkőzni, de nem engedték őket át a körön. A leírások szerint Thich Quang Duc miközben égett, nem mozgott, egy hangot sem adott ki. Sokan –köztük egy rendőr is – leborult az égő szerzetes elé. 10 perc alatt a teste teljesen elégett, a tűz is kialudt. Egy csoport szerzetes ekkor sárga ponyvákkal takarta le a testet, majd elszállították a maradványokat a saigoni Xa Loi pagodába. 13 órakor már ezrek gyűltek a pagoda köré a hír hallatán. 18 órakor a rendőrség is megjelent és 30 embert letartóztatott.
A hatás
19 órakor Diem elnök már reagált az eseményekre, de mindhiába. Óriási politikai vereség volt, ráadásul később megpróbálták azt hazudni, hogy a szerzetes drogok hatása alatt állt. Malcolm Browne Pulitzer-díjas fotója hamar bejárta a világsajtót, ez óriási nemzetközi nyomást eredményezett. A kínai kommunisták is millió számra nyomták ki képeslapokon „U.S. Imperialism” felirattal. Kennedy elnök végül kénytelen volt kihátrálni Diem kormánya mögül. Diem személye annyira kényelmetlenné vált, hogy maguk az amerikaiak hagyták jóvá az ellene lezajlott puccsot és a kivégzését 1963. november 2-án. 20 nappal később a vietnámi konfliktust beszüntetni akaró Kennedy elnököt is agyonlőtték többek között azért, mert tervezte a vietnami csapatkivonást. Az USA imperialista hadigépezetét e fotó nem is tudta volna megállítani, de komoly hatást váltott ki a későbbi tiltakozások alkalmával, mikor az amerikai nép végre felismerte saját kormányának kegyetlenségét és óriási pacifista tüntetések eredményeképp elérték az amerikai csapatkivonást. Ho Chi Minh és a marxista vietnami gerillák végül felszabadították és egyesítették az országot. A kép ma is sok tüntetésen megjelenik, szimbóluma az önfeláldozásnak. Vietnam pedig ma a gazdasági fejlődés dinamizmusát tekintve az első helyen áll.
A cikk A MI IDŐNK újság III. évfolyamának 40. számában jelent meg