A Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg központjának szavai Subcomandante Moisés tolmácsolásában a La Realidad zapatista közösségben, a „Galeano Elvtárs Zapatista Autonóm Iskola” és a „Subcomandante Insurgente Pedro Autonóm Klinika” megnyitóján, 2015. március elsején.
Jó Reggelt mindenkinek, elvtársaknak, elvtársnőknek, itt a La Realidad caracolban.
It vagyunk veletek, elvtársak és elvtársnők, hogy hivatalosan átadjuk ezeket az épületeket La Realidad zapatista közösségét támogatva.
Elvtársak és elvtársnők, amit tisztáznunk és megértenünk kell, hogy a minden zapatista által hordott fájdalmat nem csak a mexikói zapatisták, hanem szerte a világban hordják, mert már nincs velünk az az elvtársunk, akinek nevét ez az építmény viseli: Galeano elvtárs.
Ez az épület a gyümölcse a Nemzetközi és Nemzeti Hatodik elvtársai és elvtársnői munkájának, erőfeszítésének és szervezésének. Itt megmutatjuk mexikónak és a világnak, hogy mi zapatisták kik is vagyunk.
Amik vagyunk, amit gondolunk, amit akarunk, az élet. Azt akarjuk, hogy ne öljenek meg minket.
A kapitalista rendszer munkája, hogy elpusztítsa, amit a szegény emberek építette. De a szegény emberek nem hagyják abba az építkezést, mert ez az életük. A rendszer azért pusztítja el, amit az emberek építenek, mert tudja, hogy egy napon a rendszer önmagát fogja elpusztítani, mert kizsákmányoláson és megalázáson alapszik. A kapitalizmus nem az életet építi, hanem minket, szegényeket semmiz ki. Mindenünk, amink van, magunk építettük, a férfiak és nők, akik küzdenek, senki más.
Ezért mondjuk el, mik vagyunk, itt az építési területen, itt, Galeano Elvtárs közösségében, aki tanár volt a Zapatista Kisiskolában, őrmester a harcban, polgárőr a szervezetében, tekintély a saját életében, példa mindannyiunk számára.
A kapitalizmus véget akar vetni ennek a példának, és mi ezt nem engedjük meg.
Világossá akarjuk tenni itt, a közösségünkben, azoknak, akik nem a mi oldalunkon állnak: mi nem vagyunk ellenük. Mi tisztelni akarjuk őket: ezt ők tudják. És mi elmondtuk: ha ők tisztelnek minket, mi is tiszteljük őket; nem azért vagyunk itt, hogy öljünk. De ha hagyják, hogy kihasználja őket a rendszer, akkor azt is megértik, hogy a bűnözők, a kizsákmányolók, a gyilkosok, a kapitalizmus oldalán vannak.
Tisztán ki akarjuk mondani az embereknek, akik nem értenek velünk egyet: nem zavar minket, ha nem értenek egyet velünk, mert egy napon majd fognak. Talán nem azok, akik már anyák és apák, mert sokan közülük már ötven vagy hatvan évesek, de a gyerekeik látni fogják azok gyümölcseit, amiket építünk.
Szívből és őszintén mondjuk: Mexikó népéért küzdünk, és talán példa leszünk a világ számára is. Világossá akarjuk tenni, mert amit akarunk, az az élet. Már tisztán kimondtuk, hogy a katonákért, rendőrtisztekért is harcolunk, mert tudjuk, hogy ők is szegények, és mivel ez az ő szegénységük, amely miatt eladják a testüket, az életüket, a lelküket, a vérüket, a csontjaikat, az izmaikat; eladják, mert a kapitalizmus felvásárolja, meg is fogják azt védeni. Sosem fogunk gazdagokat vagy gazdag ember gyermekét azok között a katonák között látni, akik idejönnek szembeszállni velünk. A gazdagok gyermekei talán ott lesznek, de tábornokokként, akik kizsákmányolják saját katonáikat.
Tudjuk, hogyan működik ez: a gazdagok trükkjei, hogy felvásároljanak minket – Mexikó szegény népét -, hogy kis ajándékokat adnak, hogy elhiggyük, a kormány jó. De a kapitalista rendszer rossz kormányai sosem lesznek jók, és a gazdagok sem lesznek jók. Vegyünk egy példát: ha néha harcolunk magunk között, mint rokonok, testvérek, nővérek vagy nagybácsik és nagynénik, még akkor is, ha család vagyunk, ugyanazon anyától vagy apától származunk, hogyan is lehetséges, hogy elhihetjük, amit a gazdagok mondanak? Hogy lehetséges, hogy elhiggyük, hogy ők jók, amikor nem is ismerjük őket? Például, most jön a választási időszak, melyik jelöltöt ismerjük ténylegesen?
Világosan és teljesen világosan el akarjuk mondani: nincs semmink a testvéreink ellen, azok ellen, akik a testvérei akarnak lenni azoknak, akik harcolnak. Akár harcolni akarnak, akár nem, ez úgysem probléma. De ahogy mondani szoktuk, nincs probléma, nem is akarjuk, hogy problémát jelentsenek számunkra. Aki problémák után kutat, meg is találja. És azt is mondjuk, hogy ez ránk, zapatistákra is igaz. Igaz bárkire, aki konfliktust provokál. Ezért világosan kimondjuk: nem akarunk problémát okozni, mert nincs semmink azok ellen, akik nem akarnak harcolni velünk.
Szégyen és elszomorít minket, hogy látjuk, ahogy becsapják, kizsákmányolják és megalázzák őket. Nincs mit tanítaniuk a gyermekeiknek a jövőről. Nekünk, zapatistáknak számítanak a gyermekeink, és meg akarjuk nekik mutatni annak a jövőnek az útját, amelyen nincs kizsákmányolás és megalázás, ahol önmagunkat kormányozhatjuk.
És így, elvtársak és elvtársnők, ez az épület, amelyet megnyitunk, a gyümölcse, az eredménye annak, ahogy a Hatodik elvtársai és elvtársnői megértenek minket, de azon mexikói testvéreink és nővéreinké is, és mindenkié a világ minden tájáról, akik nem részei a Hatodik harcának, a Hatodik Nyilatkozat által összehívott harcnak, de szívükből támogatnak minket.
Talán itt, ezen a hosszú úton, meg fogják érteni, mi történik, és csatlakoznak hozzánk a harcban. De mi látjuk az erőfeszítéseiket, küzdelmüket és szervezésük eredményeit a mexikói testvéreinknek és azoknak a világban, akik nem részei a Hatodiknak.
De a küzdelem, az önfeláldozás és a szervezés legnagyobb részét a Nemzeti és Nemzetközi Hatodik elvtársai és elvtársnői adták.
Itt megmutatjuk, hogy amikor a szegény emberek megszervezik magukat, a kapitalista rendszer feleslegessé válik. Egy rendszer, amely uralkodik rajtunk és megaláz minket, szükségtelen. Itt, gyakorlatban, ez a tény példává vált. A kapitalizmus, az ország rossz komránya, elrendelte a zapatista támogatói bázisokhoz tartozó autonóm iskolák elpusztítását. És el is pusztították – ahogy könnyű dolgokat elpusztítani –, mint ahogy elpusztították a közösség egészség-klinikáját.
És itt az eredmény, a Nemzeti és Nemzetközi Hatodik elvtársai és elvtársnői erejének és a szervezésének eredménye. Amit Mexikó és a világ szegényei (újra)építenek, az sokkal jobb lesz, mint előtte volt.
Szóval tisztázzuk: ennek bemutatása az életért való harcot jelenit a Nemzeti és Nemzetközi Hatodik elvtársai és elvtársnői számára.
Ami legjobban fáj nekünk, hogy ez az építkezés nagyon költséges volt, mert ez a ház nem ér fel az elvtársunk életével, a Kisiskola tanárának, Galeano elvtársnak az életével. Az ő életének nincs ára. De sajnos a rossz kormány, a rossz kormány három szintje és az emberek, akik kiárusítanak, akik nem veszik tekintetbe saját gyermekeiket, azt teszik, amit Galeano elvtársunkkal tettek.
Azt akarjuk itt közölni, mert amit mondunk, az kijut az egész világba, hogy elmondjuk a Nemzetközi és Nemzeti Hatodik elvtársainak és elvtársnőinek, amit fel kell fognunk: ne szervezzünk vagy tegyünk semmit, csak mert egy elvtársunk vagy elvtársnőnk meghal.
Az igazság, hogy szerveződnünk kell anélkül, hogy várnánk, hogy valami hasonló megtörténik. Ha szerveződünk, megmutathatjuk, hogy a kapitalista rendszer és a rossz kormányzat nem ér semmit.
Meg kell építenünk, amit meg kell építenünk, még akkor is, ha nem szenvedünk haláltól, mert mi nem akarjuk, hogy ezek a dolgok újra megtörténjenek. A rohadt kapitalista rendszer az, amely ezt akarja.
Egyszer és mindenkorra tisztázni akarjuk, hogy mi nem gyűlöljük a szegényeket. Ami mi akarunk, az a kizsákmányolás befejezése.
Tisztázni akarjuk, hogy nekünk támogatnunk kell más elvtársakat és elvtársnőket, nem csak azokat, akik zapatista körzetekben élnek, de más elvtársakat is, akik szűkölködnek.
Így mutatjuk meg, hogy mi nem csak beszélünk a szerveződésről; a mi szerveződésünk megmutatja, hogy amit mondunk, azt gyakorlatban is végrehajtjuk.
Sok dolgot akarunk mondani, elvtársak, amiért a következő pár napokban veletek fogunk dolgozni. Most azért vagyunk itt, hogy átadjuk a Zapatista Hadsered támogatói bázisának az épületet, amelyet a Hatodik elvtársai és elvtársnői adtak nekünk.
Ez az épület a népé. A népnek át kell gondolnia és meg kell terveznie, hogyan fogja használni, mert amit kezdeni fognak vele, az példaként fog szolgálni más elvtársak és elvtársnők számára.
A neheze, a legnehezebb része, hogy Galeano elvtársnak itt kellene lennie velünk.
De nincs itt, és tudjuk, ezért ki a felelős, és a kérdés, amelyet azoknak szegezünk, akik ezért felelősek (amit Galeano elvtárssal tettek), hogy hány millió pesoval tartoztak nektek azok az emberek, akiket meggyilkoltatok? Mit lopott el Galeano elvtárs tőletek, hogy azt tegyétek vele, amit tettetek? Az emberek, akik ezt tették, nem tudják megválaszolni ezeket a kérdéseket, mert az igazság, hogy nem lopott el semmit tőlük. Nem lopott el semmit tőlük, és nem tartozott nekik semmivel. Valójában ők tartoztak neki.
Ezért akarjuk itt tisztázni, hogy nem vagyunk senki ellen. Azt kérjük tőlük, hogy tiszteljenek minket, de nem csak kérjük tőlük: mi, zapatisták tiszteletet mutatunk, és így meglátjuk, ki kezdi a problémákat.
Mert nekünk, zapatistáknak gondolnunk kell a kisfiúkra és lányokra, és azt is el akarjuk mondani legutolsó gondolatként, hogy az ő gyermekeikre is. Tudják, mi történt 1994-ben. Amikor a rossz kormány úgy döntött, hogy így cselekszik, tudtuk, hogy a hadsereg nem fog tisztelni senkit, a személyi igazolványok, amelyekről beszéltek, nem értek semmit. Az igazság, hogy senki nem fogja megvédeni őket. Ők (a rossz kormány) mindenkit zapatistának fog hívni és bélyegezni; a nép ezt tudja, és emlékeztetni akarjuk őket erre.
Ezért vagyunk itt, hogy megkérjük őket, hallgassanak ránk, hogy nyissák ki szívüket, használják fejüket és gondolják ezt át. Nincs hova menni. Még ha el is menekülnek erről a helyről, ugyanazzal a halállal találkoznak, akárhova is mennek. Sokkal több értelme van itt lenni, élni és tisztelni egymást, mint nép, keresztények, ahogy mondják. Ez olyasmi, amit még az állataink is megértenek, és ők csak állatok. Mi nem vagyunk állatok, mi férfiak, nők, fiúk és lányok vagyunk ésszel.
Minden, amit a chiapasi bennszülöttek kapnak – azok, akik kapnak abból a kevésből, amit a rossz kormány kiad – csak azért van, mert a rossz kormány nem akarja, hogy mi, nők és férfiak szerveződjünk. Odaadják nekik ezt a kis alamizsnát, így a nép nem is gondol rá, hogy szerveződjön és küzdjön. Ez a legnagyobb problémánk itt, mert ezt elfogadva, a nép hagyja kizsákmányolni, megalázni és megtiporni gyermekeit.
Ez pontosan az, amit mi zapatisták nem akarunk, és az, amiért semmit nem fogadunk el a rossz kormánytól, mert nem akarjuk ezt a rendszert. A kapitalista rendszer sosem lesz képes átverni minket. A kapitalizmusról beszélünk az ezernyi hadseregével, és még így sem lesz képes elpusztítani minket. Ezért mondják odakinn, hogy nem maradt sok zapatista, de ez csak a rossz kormány hazugságának része. De ahelyett, hogy csak beszélnénk, amit ők, mi gyakorlatban mutatjuk be, amit mondunk.
Az elkövetkező napokban továbbra is emlékeztetni és emlékezni fogunk elvtársunkra, Galeanora.
És így a La Realidad caracol elvtársai és elvtársnői, a Nemzeti és Nemzetközi Hatodik elvtársai és elvtársnői nevében, átadjuk nektek ezt az épületet, ezen közösség elvtársai és elvtársnői javára, így az egészségügyi és oktató személyzet megkezdheti a munkáját.
Tisztázni akarjuk, hogy ez az épület mindannyiunké, és azoknak ott fenn meg kell gondolniuk, hogy újra megpróbálják-e elpusztítani. De azt is el akarjuk mondani az embereknek ebből a faluból, hogy hadd jöjjön a rossz kormány elpusztítatni, ha ez az, amit akarnak. Ne engedjék uraim és hölgyeim, hogy kihasználják önöket; ne hagyják, hogy a rossz kormány arra használja önöket, hogy elpusztítsák ezt, mert önök is szegény emberek, akárcsak mi, tudják.
Ne hagyják, hogy kihasználják önöket, ne adják el magukat, mert az élet nem adható és vehető. Hadd jöjjön a rossz kormány és tegye meg maga. Mi van azokkal a templomi szólamokkal, amelyek arról szólnak, hogy szeressék egymást? Hogy illik ehhez? Gondolják meg hölgyeim és uraim, ne legyenek olyanok, mint a rossz kormány, amely mond valamit, és mást cselekszik. Ne legyenek ilyenek hölgyeim és uraim. Mennyit ér prédikálni valamit, és annak ellenkezőkét tenni? Mi nem akarjuk ezt tenni, hogy mondunk valamit, és mást cselekszünk.
Ahogy mondjuk, velünk vannak elvtársaink és elvtársnőink a harcban, és ez azért van, mert képesek voltunk ma ezt az épületet ma, március elsején átadni a közösségnek. Így most jelképesen átadom ezt az épületet a támogatói bázisnak, ma, vasárnap, 2015. március elsején, 10 óra 34 perckor, délkeleti idő szerint.
Sok köszönet nektek, elvtársak és elvtársnők.
A mexikói délkelet hegyeiből
Az Őslakos Forradalmi Titkos Tanács – a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg Általános Parancsnoksága
Subcomandante Insurgente Moisés
Zapatista Valóság, Mexikó, 2015. március