Az egész magyarországi jobboldali média kezdett hisztirohamba, mert attól féltek, hogy „antifák” fognak törni-zúzni Sopronban.
Pontosítsunk, nem is ettől féltek. Ellenkezőleg – inkább attól féltek, hogy ez nem fog megtörténni, ők vért és erőszakot akartak, de nem kapták meg. Ők riogattak megint egy mumussal, mert a félelemmel ugye nagyon jól lehet kontrollálni egy népességet – lásd az egész ezermilliárdos Fidesz-propaganda.
A kamuellenzéki média szintén úgy döntött, hogy nem vesz fel támogató hangvételt. Elvégre csak az ipari jellegű népirtást pártoló erőszakos elmebetegek érkeztek ide Ausztriából, akik biztonságban érzik magukat a nácikat pártoló fasisztoid Magyarországon. Bagatell ügy. Csak éppen azt felejtik el, rájuk is szó szerint életveszélyes, amit művelnek – a pszichiátriában ezt szuicid magatartásnak nevezzük, politikában – enyhe és visszafogott kifejezéssel – segghülyeségnek.
Persze, az antifák, akiket vártak, nem voltak mások, mint testvérpártunk, az Osztrák Kommunista Párt tagjai, illetve magyarországi részről az Európai Baloldal. Igen, mi antifasiszták vagyunk, és mivel az Antifa egy szervezet nélküli mozgalom, ezért az az „antifa”, aki egyszerűen csak annak vallja magát – akárcsak az Anonymous hacker csoport, vagy az Occupy mozgalmak. Szóval végülis mi is magunkra vállalhatjuk, hogy antifák vagyunk. Bár jobb szeretjük az antifasiszta jelzőt.
A fasisztoid média annak ellenére hergelte a közvéleményt mindenféle kukaborogatás és városgyújtogatás – urambocsá, náci degeneráltak ellen elkövetett erőszak – rémével, hogy demokratikus módon, humanista jellegű tüntetést jelentettünk be a hatóságoknak, akik ezt engedélyezték. Nyilvánvalóan, ha nácikat szerettünk volna lincselni, akkor ezt nem tesszük meg. A jobboldali média pedig szándékosan elfeledkezett erről az “apróságról”. Ők a Fidesz kottájából játszanak, amely kiadta az ukázt, hogy kell egy szervezet, amit terroristának kell bélyegezni, és ahogy ez Törökországban a Kurd Munkáspárt, úgy Magyarországon az „antifa” lesz. Így kell vegyíteni Erdogant Trumppal.
Természetesen békésen és méltósággal emlékeztünk meg a soproni holokauszt több mint 3000 áldozatára, valamint demonstráltunk nem csak a titkos konferenciára érkező nácik, de a kormány ellen is, amely az ilyesmit hagyja és ösztönzi. Nem véletlenül tartják szintén Magyarországon a másik neonáci seregszemlét és csapatépítő túrát, a kitörés napját.
A Betyársereg neonáci szervezet egyértelműen a balhé miatt és a náci barátaik védelmében jelent meg Sopronban. A rendőrségnek kellett távol tartania őket tőlünk, tisztességes demonstrálóktól, mivel ők ordenáré káromkodásokkal fenyegettek minket. A balhét ők szolgáltatták, mi méltósággal viselkedtünk. Elfelejtették, hogy nekünk nem kell péppé verni valakit, csakhogy igazoljuk férfi mivoltunkat és politikai igazunkat. Nekünk ilyen kisebbségi komplexusunk nincsen. És attól, hogy a szellemi elődeik szó szerint halálra verték Rosa Luxemburgot, attól még igaza lett: az emberiségnek választania kellett a szocializmus és a barbárság között, és végül utóbbit választotta – emberek tízmilliói haltak meg a fasiszta diktatúrákban, a második világháborúban és a hozzá kapcsolódó ipari jellegű népirtásban, amit ezek az őrültek újra szeretnének. Végül a világ megmenekült és elbuktak, mi pedig nem játszunk visszavágót.
Orbán barátjuk fasisztoid diktatúraépítése sem lesz hosszúéletű. Mivel tegnap még csak harmincan voltunk, úgy tűnik, el fog tartani még egy darabig.
A Betyársereg és a jobboldal alapvető stratégiája eleve kudarcra volt ítélve. Ők pontosan tudták, hogy itt békés demokraták fognak demonstrálni, és nem péppé verős antifák érkeznek külföldről. Ennek ellenére behazudták ezt, majd amikor Sopronban eljött a személyes szembenállás, és épeszű demokratákkal álltak szemben, akik nem akarták őket helyben halomra gyikkolászni, akkor megsértődtek, mert ők a behazudott bokszmeccsben akartak nyerni. Dehát behazudták, és tudták előre, hogy nem lesz bokszmeccs. Tudták, hogy itt értelmiségiek, diákok, munkások és nyugdíjasok lesznek az antifasiszták, nem a pankrátoraink. Erre nyilván az lesz a válasz, hogy a sakkozók nem mertek bokszolni, tehát gyávák. Ehhez a logikai csapáshoz előre is gratulálunk.
Harmincan voltunk, ami szégyen. Nekünk nem kell szégyenkezni, mert „csak” harmincan voltunk, szégyenkezzenek azok, akik nem voltak ott. Nem mi fogunk bocsánatot kérni, hogy méltósággal kiálltunk harmincan az ipari jellegű népirtást méltató degeneráltak ellen. Mi jelentettük aznap hazánk becsületét és méltóságát.
Mi, a munkásosztályt képviselő kommunista szervezetek mindig is fel fogjuk hívni a figyelmet, hogyan osztja meg a kizsákmányoltakat a tőkések által gründolt és – vagy nyíltan vagy fű alatt – támogatott szélsőjobb. A magyarországi munkások, diákok, gyermekek, kisebbségek és nyugdíjasok szociális helyzete pont azért olyan borzalmas, mert ezen megosztottság mellett képtelenek megszerveződni és kiállni saját jogaikért és jólétükért. Ennek eklatáns példája a mai árokásott Magyarország, ahol mindent a jobboldal által kreált fortélyos félelem és ipari méretekben terjesztett gyűlölet igazgat.
A mai Magyarországon nem az antifák és a széljobbosok összecsapásától kell félni. A mai Magyarországon a nép agymosottságától, a gyűlölet, a félelem, az apátia és az elkeseredettség terjedésétől kell félni, amit a jobboldal gerjeszt és a jobboldal akar majd erőszak útján learatni. A társadalmi békét, a kizsákmányolt osztályok közti nemzeti és nemzetközi szolidaritást és a humanizmust pont az antifasiszták hirdetik. Nekünk nem célunk a politikai ellenfelek elleni erőszak, összekevernek sajátmagukkal. Mi egész népünket akarjuk nem középiskolás fokon taní-tani.