A fasizmustól csak egy lépésre elhelyezkedő, neoliberális orbánháziellenzék ujjong, mivel a náci Jobbik hajlandó összefogni a következő választásokon.
Hogy miért felesleges, erkölcstelen és tilos összefogni a Jobbikkal, azt jó pár cikkben kiveséztük már. Mivel sajnálatos módon az „ellenzék” bizonyára ezt az elvtelen kollaborációt fogja választani, egy szolidáris és humánus rendszerkritikus program helyett, amely ténylegesen felvehetné a versenyt a korrupt és fasisztoid rendszerrel, ezért történelmi példákon vetítjük előre, mi vár a hazai belpolitikára, ha a neoliberálisok és az újfasiszták közti frigy ismét megköttetik. A hazai helyzet annál súlyosabb, hogy a Fidesz is fasisztoid rendszert épít, mivel demokratikus eszközökkel tovább képtelen megtartani a hatalmát.
Horthy és a szociáldemokraták
Mikor a Horthy-fasizmus során a kommunista munkásmozgalom illegalitásba kényszerült és a rendszer tűzzel-vassal irtotta a szociáldemokrácia balszárnyát is, a kommunisták mindenütt megegyezést kerestek a szocdemekkel, amelyek nemzetközi szinten is inkább kollaboráns álláspontot foglaltak el, mint pl. Németországban is. A sztálinista Szovjetunió erre erőfölényből szintén rossz választ adott, és meghirdette az úgy nevezett „szociálfasiszták” elleni harcot. Utólag könnyű okoskodni, mi lett volna a helyes politika, tény, hogy a Horthy-parlamentbe dísznek beülő szociáldemokraták elég sanyarú sorsra jutottak, nem is beszélve hazánkról, amely több százezer fiát veszítette el a második világháborúban és súlyos háborús bűncselekmények elkövetése miatt lemoshatatlan nemzeti szégyent hozott.
Mussolini és a szocialisták
Mussolini eredetileg baloldali politikusként kezdte pályafutását, majd elég gyorsan leszámolt a Fascio di Combattimento nevű szervezetében a baloldali elemekkel, amelyből később az olasz fasiszta mozgalom kihajtott. Ez a szervezet parlamenti szövetséget hozott létre más pártokkal Nemzeti Blokk néven, amely erőszakkal jutott be az olasz parlamentbe. A helyzet konszolidálása érdekében békejobbot nyújtottak az Olasz Szocialista Pártnak (PSI) és megköttetett a Megbékélési Paktum. Az olasz fasiszták az első adandó alkalommal felrúgták és elárulták az egyezséget, majd a Marchia su Roma (Menetelés Rómába) puccs során átvették a hatalmat és fasiszta népirtó államot építettek ki Olaszországban, amely végül a Hitlerrel kötött szövetségben vezetett a második világégéshez.
Hitler és a szociáldemokraták
Ahogy a magyar baloldal mérsékeltebb részei, úgy a német szociáldemokraták is hajlandóak voltak díszletként szolgálni a nácik által megszállt Reichstagban. (Téves közhiedelem, hogy a német nácik demokratikus választás során kerültek hatalomra.) Hitler ugyanúgy felrúgta a szocdemekkel kötött megállapodásokat, mint Horthy és Mussolini, és ez még csak a kezdet volt.
Hitler és a sajátjai
Hitler nem csak a politikai ellenfeleit árulta el. Elsőként azokkal a hithű nemzetiszocialistákkal számolt le, akik a nemzeti jelleg után a szocialista jelleget is kicsit erősíteni szerették volna, és akiknek nem tetszett, hogy Hitler az alsó néprétegek helyett arisztokratákkal, tőkésekkel és a vezérkarral barátkozik. A Führer és belső köre 1934-ben, a hosszú kések éjszakáján árulta el saját pártjának embereit és gyilkoltatta le az SA vezérkarát.
Hitler és a nyugat
Mikor egyesek a sztálinizmus és a hitlerizmus közé akarnak mindenáron egyenlőségjeleket erőltetni, a Molotov-Ribbentrop paktumot hozzák fel példának. Azt elfelejtik, hogy a nyugat hasonló egyezmények tucatját kötötte a náci diktátorral, amelyet mind megszegett. A német hadsereg felfegyverzése és a demilitarizált övezetbe való bevonulás csak a kezdet volt. A francia és angol vezetés Münchenben kötött egyezményt Hitlerrel, hogy területekért cserébe lemond a háborúról. Egy év sem kellett és Hitler páncélosai Lengyelországot taposták.
A Molotov-Ribbentrop paktum
Mikor Hitler kiegyezett a nyugattal, a szovjet vezetés számára nyilvánvaló volt, hogy a nácik a Szovjetunió megtámadására készültek, amelyet el akartak kerülni. A Müncheni Egyezmény hatására a sztálini vezetés elkövette azt a történelmi bűnt, hogy lepaktált Hitlerrel. 2 év múlva a német hadsereg elindította a Barbarossa-hadműveletet és a legbrutálisabb népirtó háborút kezdte meg a Szovjetunió ellen.
Fasiszta tábornokok demokratikus rendszereket döntenek meg
A történelembe számos alkalommal történt, hogy baloldali vezetők köreiben olyan opportunista fasiszták is voltak, akik árulással hatalomra törtek. Pinochet tábornok Salvador Allende vezérkarából robbantott ki puccsot, mely során az elnököt öngyilkosságba hajszolták, majd véres fasiszta diktatúrát vezettek be Chilében. Az ugandai Obotét szintén saját tábornoka puccsolta meg. Idi Amin ezután véres fasiszta diktatúrát vezetett be Ugandában. Thomas Sankarát, akit afrika Che Guevaraként emlegetnek, szintén saját tisztikarából puccsolta meg Blaisé Compaoré, aki megölette egykori harcostársát, majd jobboldali diktatúrát vezetett be. Patrice Lumumba kongói elnököt szintén meggyilkolták, mikor Mobutu ezredes puccsot hajtott végre az országban, az ENSZ pedig végignézte az egészet.
Az ukrán Maidan
Ukrajnában teljesen jogos felzúdulás kezdődött az oroszbarát oligarchakormány ellen (Euromaidan), amely során a köztereken tüntető tömeg maga közé fogadta az ukrán szélsőjobb elemeit. Ennek eredménye, hogy Ukrajnában kvázi fasiszta kormány jött létre, amely a borzalmas szegénység mellett még polgárháborút is szült a keleti területeken, valamint óriási kulturális ámokfutást, amely során az Ukrán Kommunista Pártot is minden fronton próbálják ellehetetleníteni és kriminalizálni.
Mint azt történelmileg felvázoltuk, a fasisztákkal való kollaboráció életveszélyes. Minden velük megkötött alku után már azt nézik, hol márthatnak tőrt az ellenség hátába. A hátbatámadás és árulás jellemző fasiszta módszerek, hiszen társadalmi bázisuk és politikai hatalmuk nincs, marad tehát a tisztességtelen játszma. Aki a Jobbikkal való megegyezésre törekszik, csak nézze meg a párt történelmét. A Jobbik a MIÉP ifjúsági szervezeteként indult, majd elárulták Csurkát és csatlakoztak hozzájuk sokan a Fidesz polgári köreiből is. Aztán szélsőséges pártként tevékenykedtek, amíg rá nem jöttek, hogy ebben nincs szavazat, ezért politikai pecsenyesütögtés érdekében a fasisztoid elveket eltitkolják és demokratásdit játszanak, ám néha kilóg a lóláb. A Simicska oligarcha pénzén hízott Jobbik pusztán csak politikai hatalmat akar, és bekerülni a parlamentbe az „ellenzék” hátán. De azért teljesen felesleges benyomni őket az országgyűlésbe, hogy a Fidesz mellett szavazzák meg a migránsellenes törvényeket, mint ahogy megszavazták a Stop Sorost. A Jobbikkal való összefogás nem más, mint lángszóróval való tűzoltás. Orbánnal csak egyetlen kihívója lehet: a fasisztoid rendszer neoliberális megszorításait ellenző, antifasiszta egységfront demokratikus, szolidáris és humánus programja.