Hogy miről szól valójában a világ röviden?
A kvázi egypólusú világban a hegemón kapitalista tőkés körök olyan politikai rendszereket hoznak létre, amelyek pénz bepumpálásával a lakájaikká válnak, ellenkező esetben puccsokkal, gazdasági fegyverekkel, majd igazi fegyverekkel néznek szembe. Ha behódolnak, az országokat megszállják a multinacionális vállalatok, amelyek ilyen-olyan trükkökkel (pl. adócsalásokkal, szabad-kereskedelmi egyezményekkel, korlátlan kizsákmányolással) nyomják kifelé és vissza az extraprofitot. Ez lényegében a Lenin által leírt klasszikus imperializmus, amelyet a XXI. században divatosabb globalizáció szóval illet a nagyközönség.
Ennek a kizsákmányoló, rabló és népirtó rendszernek esküdt ellensége a haladó baloldal (kommunisták, anarchisták, radikálisabb szociáldemokraták, tudatos zöldek, valódi szakszervezetek stb…); támaszai a neolib-neokon politikai körök, az egyházak, opportunista szakszervezetek és a szélsőjobboldal. Ezenkívül számos teljesen felesleges kör van, amelyek tudatosan vagy tudattalanul a rendszer fennmaradását segítik (opportunista szocdemek, kamuzöldek, kalózpártok, kétfarkú viccpártok és társaik).
A világ ilyen egyszerű, már csak ebben kell eligazodni kicsit. Azonban vannak körök, akik imázsának nem tesz jót, ha épp a jelenleg fennálló status quo szolgái, ezért marketingjükben igyekeznek tudatosan vagy akár tudat alatt kitörni. (A tudatosság és tudattalanság kérdését azért is nehéz megítélni e kérdésben, mert a szélsőjobbnak is több arca van, beleértve azokat a gonosztevő manipulátorokat, akik pontosan tudják, hogy ami uszítást elvégeznek, az lényegében ostobaság, de épp ez az aktuálpolitikai érdekük; de ténylegesen vannak olyan ostobák is, akik komolyan gyűlölnek és rettegnek.)
A rendszer támaszaiként szolgáló jobboldali körök ezért igyekeznek magukat mártírnak, a jó oldalnak, a lázadóknak beállítani. Van már erre történelmi példa, mikor a hitleristák nemzeti szocialistának és munkáspártnak próbálták eladni magukat. A jelenség ma is elég komoly méreteket ölt, és nem csak a Jobbik részéről. Így avanzsálta fel magát a neoliberális kapitalizmust totálisan kiszolgáló Fidesz egyfajta Brüsszel és az EU elleni lázadó-forradalmár-szabadságharcossá, miközben a multinacionális tőkének sosem volt olyan jó dolga Magyarországon, mint most, beleértve a banki szabadrablást, a brutális mennyiségű állami adókedvezményeket, a szabad adócsalást, a munkaerő végletekig való kizsákmányolását és a környezetvédelmi és minőségi szabványok be nem tartását – nem mintha lennének ilyen szabványok.
A színjátéknak persze ára van: Miközben a fideszes média amiatt sír, hogy a világon milyen szörnyű is az euroatlanti globalizmus, addig a Coca Cola extra adókezdeményei miatt alig fizet be pénzt az államkasszába. Közben a rezsim rekordnagyságú pénzeket fizet be az euroatlanti katonai agresszorok (NATO) kasszájába, és veszik a tankjaikat és rakétáikat, megnyomva a helyi katonai-ipari komplexum gazdasági konjunktúráját. A Fidesz eljátszotta, hogy megsarcolja a bankokat, de valójában mindenki tudta, hogy a bankok kompenzálni fognak – például a betéti kamatok nullára csökkentésével -, hogy végülis a kisember fizesse meg ezt a trükköt is. A Fidesz eljátszotta, hogy csökkentette alapvető élelmiszerek áfáját, amelyet a tőke egyszerű áremelkedéssel kompenzált. Így a Fidesz lett a jófiú, a tőke jól járt, a szegény pedig megint csak fizetett.
Nem csak a Fidesz, de a Jobbik is beszállt ebbe a játékba. Lényegében ugyanazt csinálják, mint a hitleristák: látszólag antikapitalista arcot vesznek fel (a nácik még a szocialista jelzőt odarakták a nemzeti után), amely egyben antikommunista is. Jól tudjuk, hogy a kettő közül csak az utóbbi őszinte. A Jobbik esetén is nyilvánvalóvá vált, hogy ha tőkéről van szó, akkor még a Simicska nevű exfideszes oligarcha pénze sem büdös a számukra és már özönlöttek is a plakáthelyek, valamint a propagandisztikus szerepeltetésük a Simicska-médiabiroadalomban. Mindaközben, hogy Hitler és a Jobbik is erőteljesen függtek a német és magyar tőkétől, mégis egyfajta globalizáció-ellenes, azaz antikapitalista hangot próbáltak megütni, amelyet – a baloldallal ellentétben – vegyítettek egy óriási adag antiszemitizmussal is.
A konzervatív és szélsőséges jobboldal világszerte némi válságba került, hiszen a tömegek kezdik felismerni a kapitalizmus (a természet és az ember kizsákmányolása) által okozott klímaváltozás problémáját, hovatovább tragédiáját. Tömegek kezdik felismerni, hogy elszegényednek, hiszen a globális kapitalizmus válságban van, amelyet ideig-óráig lehet foltozgatni a harmadik világ kirablásával, az iraki és afganisztáni megszállással, a szíriai konfliktussal, a jemeni népirtással, Afrika lecsapolásával, a szabadkereskedelmi egyezmények profitjával és a legújabb latin-amerikai puccskísérletekkel, melyek célja, hogy rátegyék a kezüket azokra a nyersanyagokra, amelyet a baloldali-szocialista kormányok a saját népük és szegényeik megsegítésére fordítanak – nem feledve internacionalista kötelességüket sem.
A jobboldal számára marad a marketingkormányzás és a népét védő kormányimázs, amely ha bármilyen kritikát kap, rögtön az egész nemzet elleni támadásként tálalja, és sokan ezt el is hiszik. Mind a Fidesz, mind a Jobbik – de említhetnénk bármely jobboldalt Boris Johnsontól a lengyel fasisztákon át a török diktátorig -, úgy próbálja meg eladni magát, mint magányos harcost az establishment ellen, miközben ők maguk az establishment!!!
Ezek a kormányok sírnak, hogy ők magányos harcosok a világ forgatagában, akik ellen minden ország összeesküdött, miközben jól ismerjük Hitler kapcsolatait a brit királyi családdal, jól tudjuk, hány szerződést kötöttek a Nyugattal, amelynek csúcsa a Müncheni Egyezmény, sőt, végül a szovjetek is kénytelenek voltak emiatt paktumot kötni vele. Ugyanígy ismerjük a Nyugat Orbánnal és Erdogannal kötött bűnös alkuit is.
Az Orbán-kormány ugyanúgy része a klímaválságot előidéző neolib-neokon kapitalizmusnak, mint a klímaváltozást tagadó Trump. Épp Fricz Tamás Fidesz-közeli, CÖF-vezér írt nem enyhe antiszemita publicisztikát azzal kapcsolatban, hogy a klímaváltozást a Greta Thunberg-féle sorosisták erőltetik, hogy megszüntessék a „keresztény értékekre épülő, nemzeti öntudattal rendelkező” nemzetállamokat és világkormányt hozzanak létre.
A jobboldali retorika megalkotja a liberális, euroatlanti, globalizált kapitalizmus fantomját, amely tényleg hasonlít kicsit a valódi globalizált kapitalizmusra, majd szembehelyezi magát ezzel, mint keresztény-nacionalista nemzetállamot. A probléma ezzel a kamulogikával sajnos az, hogy a keresztény szellemi agymosás és a nacionalista gőg sosem állt szemben a globalizált neoliberális kapitalizmussal, sőt! Ez a fajta kapitalizmus sehol sem érzi olyan jól magát, mint Hitler Németországában, Pinochet Chiléjében, a latin-amerikai banánköztársaságokban, az afrikai hadurak félfasiszta diktatúráiban, manapság pedig – többek között – Orbán Viktor és Fricz Tamás Magyarországán. Magyarországon nem is lehetne ezt a fajta kizsákmányoló kapitalizmust fenntartani ebben a nyomorban és lecsúszásban, ha nem vigasztalnák, nem ittasítanák meg a híveiket nemzeti felsőbbrendűségük és a túlvilágon rájuk váró boldogság tündérmeséivel. Ennek a neolib-neokon kapitalizmusnak úgy kell a kereszténység és a nacionalizmus, mint éhezőnek egy falat kenyér.
Úgy ordibálják az euroatlanti globalizmust, mintha Orbán Viktor valaha is ellenezte volna az EU-csatlakozást és a NATO-csatlakozást, valamint az iraki és afganisztáni agresszív háborúkat. Úgy ordibálják az euroatlanti szót, hogy közben Orbán Viktor kormánya óriási mennyiségű pénzt pumpál az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe, betűszóval a NATO katonai tömbjébe.
Ezek a szélsőjobbos publicisták még tovább is mennek: a valódi baloldalt, a kommunistákat is a globális kapitalizmus (???) részeként próbálják illusztrálni, illetve minden zöld, szakszervezeti, civil, nem-marxista erőt is gátlás nélkül lekommunistázni, mintha ez valami szitokszó lenne.
A végeredmény egy látszólag majdnem koherens zagyva katyvasz, amelyet ugyan le lehet nyomni a Fricz Tamást olvasó idióták torkán, de komoly analízissel darabokra lehet törni.