A „megújult” Jobbik eddigi nácibotrányai sem voltak könnyed fajsúlyúak, de ez most a nagyközöslista 9. helyét érinti (!!!).
A hazai demokrácia legnagyobb tragédiája, hogy a Jobbik náci pártja egyáltalán létezhet. Egy olyan pártról van szó, amely katasztrofális hatással volt a hazai politikai közéletre, közbeszédre, a munkásosztályra és hazánk minden kisebbségére, amelyet támadás alá vettek a párt hivatalos és félhivatalos fórumain. A Jobbik volt az egyik faktora a Fidesz és a rezsimje látványos fasizálódásának is, amely még inkább rányomta a bélyegét a hazai diktatórikus rendszer építésére.
A nácibotrányokban a párt vezetőségei és tagsága kollektíve bűnrészesek. A párt kamunéppártos cukikampánya abszolút hazugság és képmutatás, melynek egyetlen célja a rájuk adott szavazatok maximalizálása, valamint opportunista helyezkedés a velük szintén hatalomszerző célokért kollaboráló ellenzékben. Láttuk, hogy a néppártosodott, tündibündisített Jobbik első dolga volt Magyar Önvédelmi Mozgalom néven új Magyar Gárdát szervezni, a saját embereikkel, a saját irodáikban (fotók vannak róla), akik később lelkes masírozások és kitörés napi neonáci seregszemlék részesei lettek. Még szomorúbb, hogy a nemzetbiztonsági bizottság jobbikos elnöke nem a nemzetbiztonság iránti elhivatottságból tartott fenn személyes/baráti kapcsolatot ezen elemekkel.
A hazai demokrácia másik legnagyobb tragédiája, hogy egykori demokraták elveiket eldobva vállaltak közösséget a karlendítgető nácikkal, szándékosan amnéziát színlelve, és elfordítva a fejüket a még újabb és újabb nácibotrányokról, amelyek civilizált országokban az adott politikusok karrierjének végét jelentik, és még jobb esetben komoly jogi felelősségrevonást is.
Z. Kárpát Dániel esete előtt az ózdi jobbikos alpolgármester, önkormányzati testületi tag, valamint a kamuellenzék előválasztási jelöltje mutatott be egy múzeum holokauszttal foglalkozó felülete előtt náci karlendítést, amelyet első körben tagadott, majd a következő körben – újabb fényképek megjelenésekor – kénytelen volt beismerni, képmutató bocsánatot kérni, és lemondani… de nem minden funkciójáról!!! Továbbra is egy frakcióban ül a „demokratikus” „ellenzék” tagjaival Ózdon, hiszen csak az alpolgármesteri címtől vált meg. Nem mellesleg főnöke, Janiczak Dávid szintén nácibotrányt élt meg, mikor is fényképek kerültek elő, amelyeken a Jobbik rendezvényeit korábban rendszeresen látogató Hitler-imitátorral pózolt. Ezután volt persze még volt pofája lenyilatkozni, hogy a megújult Jobbik már megszabadult a szélsőségesektől. Persze közben kiderült, hogy a másik jobbikos ózdi alpolgármester ugyanúgy karlendítgetett, de amíg róla nem kerültek elő képek, szépen lehordta kollégáját.
A néppártosodós kamuzók és az amnéziát tettetők most hallgatnak. Az országos választási listájuk 9. helyén járunk, ahol karlendítés van. És azt szeretnék, ha rájuk szavaznánk, és velük váltanánk le a Fidesz-fasisztákat???
A hatpárti „ellenzék” előválasztási komédiájában, amelynek eredményeként sikerült egy inkompetens exfideszes jobboldalit tenni a miniszterelnök-jelölti pozícióba, megígérték, hogy átvilágítják a jelölteket, hogy szélsőségesek ne legyenek köztük. Látjuk, hogy ez mennyire sikerült. Valójában semmiféle átvilágítás nem történt, hiszen ennek módszertanáról semmiféle tájékoztatást nem adtak – ráadásul volt is ez irányban érdeklődés. Az is érthetetlen, hogy ha a szélsőségesek diszkvalifikálásának szándéka megvolt, akkor egyáltalán hogyan kerülhetett bármelyik jobbikos a jelöltek közé, hiszen nincs olyan definíció, amely szerint a Jobbik ne lenne szélsőséges párt.
Nem mellesleg ugyanezen előválasztás olyan regisztrációs nyilatkozatot tartalmazott, amelyet nem csak tisztességes marxista, de tisztességes antifasiszta és demokrata sem ír alá. Így a munkásmozgalom érdekeiért küzdő baloldalt és az antifasisztákat kvázi kizárták az előválasztásból, viszont a magukat megtagadó, gerinctelen nácik maradtak.
A karlendítést Z. Kárpát Dániel követte el. De ez nem csak az ő felelőssége, hanem a Jobbik vezetéséé is. Azok felelőssége is, akik a büntetlenség hiánya miatt most még tagjai a Jobbiknak. Azok felelőssége is, akik továbbra is kollaborálnak és egy listán szerepelnek karlendítős politikussal.
Ha már az úriember karrierjét számba vesszük, a mozdulat csak hab a tortán. Ildomos lett volna átlapozni a Z. Kárpát által szerkesztett Kárpátia nevű förmedvénylapokat is, hogy megismerjék a jobbikosok lelki világát. A politikus náci karrierje nem a karlendítgetéssel kezdődött.
Persze elsütötte a „nem vagyok náci” mondatot. Azt a frázist, amit az újnácik leggyakrabban hangoztatnak. A népirtások és háborúk után ugyanis a hitlerizmusnak nincs jó PR-ja, ebből nehéz megélni és pénzt csinálni. Viszont, ha „nemzeti radikálisnak”, „harmadik útnak”, „alt-right-nak” és mindenféle nagymagyarnak becézik magukat, akkor dől a politikai hatalom és a pénz is. Z. Kárpát hiába szabadkozott, mi nem keverjük a vallomást a bizonyítékkal.
A történet legnagyobb tragédiája, hogy ezzel megint csak sikerült elősegíteni nem csak a Fidesz puszta győzelmét, de újabb kétharmadát, amelynek országromboló tevékenységét már mind ismerjük.
Immár 10 éve tartja túszul a neoliberálisok – és immár náci kollaboránsok – dilettáns milliárdos csoportja az egész ellenzéket, akik közül rengeteg tisztességes embernek is hányingere van, szerencsére még közülük is.
A Jobbikkal való kollaboráció óriási célpontot jelent a Fidesz médiabirodalmának gépezetében, eltaszítja a szavazókat és a politikai aktivistákat, valamint az értelmiség krémjét. Egyértelmű, hogy ennek tudható be rengeteg baloldali távozása, pártalapszervezetek feloszlása, aktivisták passzivitásba kényszerülése, amely a tömegmozgalmi szervezettséget ásta alá.
Ez pedig nem csak a Fidesz rezsimjének kedvez, de árt az alulról építkező mozgalomnak, amely tenni akar a munkásokért, kizsákmányoltakért, a kisebbségekért, melegekért, elesettekért, a kilakoltatásra várókért, betegekért, gyermekekért, menekültekért, mindenkiért, akik a társadalmi többséget alkotják és akiket a neoliberális-újnáci kollaborációs ellenzék nem csak magára hagyott, de el is árult.