„Think global, act local” – mondja a népszerű környezetvédelmi szlogen.
„A gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” jelszó egész jól hangzik, csak éppen pont az a probléma vele, hogy ha már globálisan gondolkozunk, miért ne cselekedhetnénk lokális helyett rögtön globálisan is?
Ez a jelszó nagyon jó arra, hogy lekényszerítse a környezetünkért felelős állampolgárokat a szemét el nem dobása, a spórolás és a szelektív hulladékgyűjtés szintjére, miközben azt az illúziót kelti, hogy egyrészt ez elég, másrészt az állampolgárnak semmi köze a globális folyamatokhoz és olyan porszem, aki úgysem tehet semmit ezen a felső szinten. Ez pedig borzasztó képzet.
Mikor szóba kerül az elkeseredett állampolgárok részéről, hogy mit tehetnének egyedül vagy kevesen saját sorsuk javítása érdekében, és ez ügyben pesszimisták, akkor mindig emlékeztetünk azokra, akik egyedül rengeteget tettek ezért a világért: tudósokra, forradalmárokra, költőkre, mártírokra, akik egyedül, de akár kis csapatban is óriási eredményeket tudtak elérni. A kubai forradalmi harcot elindító első partraszállást pusztán 12 ember élte túl, belőlük nőtt ki a Batista-fasizmus diktatúráját elsöprő küzdelem.
Mikor egy hatalom azt sulykolja az emberekbe, hogy egy kicsit azért tehetnek a jó ügy érdekében, de nem többet, az nem más, mint preventív ellenforradalom. Ez nem csak a klímaváltozás, de rengeteg más társadalmi kérdés kapcsán ugyanígy megfogalmazódik:
– Adakozzunk a szegényeknek, de ne lépjünk fel a szegénységet okozó, kizsákmányoló rendszer ellen!
– Szervezzünk ételosztást, de ne kérdezzük meg, hogy ezen emberek miért is éhesek!
– Szóljunk a hatóságoknak, ha hajléktalanokat látunk a téli utcákon, de ne követeljük a lakhatás alapjogát és ne akadályozzunk meg kilakoltatásokat!
– Lájkoljunk a facebookon és írjunk alá petíciókat, de ne dörömböljünk azok ajtaján, akik ellen fellépünk!
A környezet- és klímavédelem kapcsán ez fokozottan működik: szedjünk szemetet, de ne lépjünk fel az illegális szemétlerakatok ellen; spóroljunk az energiával, járjunk gyalog és tömegközeledéssel, miközben a felsőbb osztályok óriási terepjárókkal és olyan luxus-magánrepülőgépekkel és jachtokkal furikáznak, amelyeket már rég be kellett volna tiltani.
Miközben a szegények lokálisan még jobban megszorítják saját magukat és energiát-munkát fektetnek szelektív hulladékgyűjtésbe és szemétszedésbe, addig a felsőbb osztályok luxusa és a nagyvállalati profithajsza ezt az erőfeszítést tönkreteszi. Nehogy már azért cipeljük plusz 100 métert a szemetünket a szelektív kukákba, hogy a milliárdosok luxusrepülővel száguldjanak el a fejünk felett a bahamai nyaralásukra!
Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a lokális cselekvés nem hasznos, sőt! Nagyon is hasznos, és senki ne is merjen leszokni erről. De ez édeskevés. Részei kell legyünk a globális cselekvésnek is, azonban erre az átlagpolgár nincs felkészítve.
Akár tetszik, akár nem, a környezetrombolás nagy részét nem mi okozzuk idelent, hanem a durván környezetszennyező nagyvállalatok odafent. Ezek a nagyvállalatok tartják kézben a kormányokat, mivel ezek pumpálják a pénzt az információs társadalom azon választási kampányaiba és propagandájába, amellyel a népi politikai erők pártjai nem bírják felvenni a versenyt. Az igazságtalan elosztás következtében a javak 99%-át a leggazdagabb 1% birtokolja, márpedig a pénzen működő médiában ez az 1%-os népi vagyon mérkőzik meg a 99%-os tőkés vagyonnal – mondani sem kell, ez esélytelen. A választópolgár nem találkozhat a kizsákmányoltak érdekeit valóban védő pártok programjával, sőt, neveivel sem! Lényegében nem létezik demokrácia. Nem létezik demokratikus választás, csak a parlamentbe befizetett pártok. Ezen lakájkormányok pedig cserébe a környezetromboló vállalatoknak megadják a szükséges jogokat a Föld pusztításához, csökkentik/eltörlik a környezetvédelmi szabványokat, „szabad-kereskedelmi” egyezményeknek csúfolt trójai falovakat építenek a rendszerbe, jogi kiskapukat hoznak létre – nem is beszélve a tisztességtelen adókedvezményekről és az adóparadicsomok zavartalan működéséről, és a Föld mellett az ember brutális kizsákmányolásáról, gyermekmunkáról, kényszermunkáról, alulfizetettségről, nemi bérrésekről.
A klímaváltozás elleni harc kétszintű. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” csak az első kis lépés. Nem tarthatjuk távol magunktól a globális cselekvést, a politikai cselekvést, a rendszer kritikáját. A hatalom célja a preventív ellenforradalommal nem más, mint kivonni az állampolgárokat az ilyen globális, politikai cselekvésből. A neolib-neokon globalizációban, a neofasiszta kormányok alatt a cél immár nem a túlzott politikai aktivitás, hanem a politikai passzivitás elérése.
Óriási szerencsénk, hogy a politikai harc már megkezdődött és fokozatot váltott. Egyre több haladó és demokratikus párt veszi át programjába a klímaváltozás elleni harcot, egyre inkább szem előtt van, hogy már voltak pártok, akik ezt 10 évvel ezelőtt megtették. Fontos figyelembe venni, hogy rengeteg párt csak propagandacélból, képmutató és álságos módon, demagóg populizmusként fog visszaélni a klímaváltozás elleni harc jelszavával, miközben kormánypozícióban semmit nem fognak tenni ezért. Ezen jelenség ellen pont ugyanúgy fel kell venni a kesztyűt, mint azokkal az őrültekkel, akik a tudományos eredménnyel szembemenve – nyilvánvalóan a tőkés érdekek és a nagyvállalati/banki profit védelmében – tagadják a globális felmelegedés / klímaváltozás jelenségét. Szintén lesznek pártok, amelyek látszatintézkedéseket, minimális reformokat fognak követelni, miközben radikális lépésekre lenne szükség akkor, mikor még a tudományos világnak is csak halvány sejtései vannak a katasztrófa mértékéről és időbeni lefolyásáról, valamint számos esetben már kiderült, hogy a pesszimistának vélt előjelzések is optimisták voltak, és a helyzet sokkal rosszabb, mint azt korábban gondoltuk, tehát a kilátások jó eséllyel most is sokkal rosszabbak, mint ahogy ma gondoljuk.
Szintén fontos, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem két szintje mellett van ennek még egy kiegészítő jelensége is! A klímaváltozás elleni lokális és globális cselekvés ugyanis még mindig csak fél lépés. A környezet kizsákmányolása mellett ugyanilyen erővel kell fellépni az ember kizsákmányolása ellen is. A kettő ugyanis lényegében majdnem ugyanaz, ugyanarról a tőről fakad és sok helyen össze is fonódik.
A globalizált kapitalizmus nyomort és környezetrombolást génjeiben hordozó rendszere fenntarthatatlan ezen pusztítások minél extenzívebb fokozása nélkül, és ezáltal sem nyújtható a végtelenségig, hanem törvényszerűen globális válságokhoz fog vezetni. A klímaválság és a periodikusan ismétlő gazdasági világválságok ugyanazon kapitalizmus működéséből következnek. A világszerte tapasztalható óriási egyenlőtlenség is egyértelműen ezen kapitalista rendszerek következménye, amely nem csak a világot szabdalta részekre, hanem az egyes országok társadalmait is. Az ember és a környezet kizsákmányolásának összefonódása akkor mutatkozott meg igazán, mikor a klímakatasztrófák elől menekülő embertársainkat Európában egyik oldalról az olcsó munkaerőt kihasználni akaró neoliberálisok, másik oldalról a rasszista gyűlöletből és félelemből megélni akaró neonácik „fogadták”.
A válságokat kihasználják az újfasiszta szervezetek, amelyek a történelmi népszerűség miatt „identitárius”, „nemzeti radikális”, „nacionalista”, „alt-right” és hasonló marketingneveket vesznek fel, de mind ugyanazon gyűlölet- és félelempolitikában, diktatórikus és erőszakos megoldásokban, ugyanazon történelmi tervekben és perspektívában gondolkoznak, mint a nácik. Nem véletlen, hogy ezen szélsőjobboldali demagóg populisták között is vannak, akik zászlajukra tűzték a klímaváltozás elleni harcot a tömegek megvezetésére és saját politikai profiljuk cukikampányosítására.
Az ember kizsákmányolása rendszerprobléma, a környezet kizsákmányolás szintén rendszerprobléma. Ugyanazon tőkés kizsákmányoló rendszer által okozott probléma. Ennélfogva a megoldás nem csak zöld, hanem vörös is. A kizsákmányoltak jogainak védelme és visszaszerzése sem képzelhető el a bolygónk védelme nélkül; és a bolygónk védelme sem ér semmit, ha nem küzdünk az elesett embertársainkért. Azokért a nőkért, gyermekekért és férfiakért, akiket a tőkés kormányok harmadik világbeli agressziói közvetlenül földön futóvá tettek, vagy akiket ugyanezen hatalmak kényszerítettek menekülésre, mert globálisan olyan klímaváltozást hoztak létre, amely lokálisan élhetetlen körülményekhez – aszályokhoz, sivatagosodáshoz, áradásokhoz – vezettek.
Léteznek politikai erők, mint az Európai Baloldali Párt, az Egyesült Baloldal / Északi Zöldek (GUE/NGL) EP frakció, hazánkban az Európai Baloldal, amely korábban létrehozta a Zöld Baloldal szövetségét és ugyanúgy zászlaján hordozza az ember és természet kizsákmányolásának megszüntetését. A rendszert toldozgató-foltozgató, látszatintézkedésekben utazó zöld pártok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A környezetvédelem és a klímaváltozást ügye nem képviselhető hitelesen rendszerkritika, valamint az ember kizsákmányolása elleni küzdelem nélkül. Erre az elkerülhetetlen tragédiára csak a vörös-zöld szövetségek fognak alternatívát, választ és megoldást adni. Nem véletlen, hogy ilyen programot (mint a Zöld és Szociális New Deal) csak ezeknek a pártok és pártcsaládok alkottak.