A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus
  • STOP TTIP

A klímaváltozást nem lehet leküzdeni a kapitalizmus leküzdése nélkül

2019. október 10.

A Morning Star szerkesztőségi cikke

Johnson brit miniszterelnök családjának karácsonyi vacsoraasztala vicces lehet.

A nővére közli, hogy az öccse Brexit retorikája „kifogásolható”, a miniszterelnök bemutatja barátnőjét az egész családnak, még Jo testvérnek is, aki „feloldhatatlan feszültségek” miatt lemondott miniszteri posztjáról.

Aztán az öreg Stanley Johnson is csatlakozott a Kihalás Lázadás „zsémbeseihez” és egy lehetséges jóga-foglalkozáshoz a Westminster-hídon.

Ez is csak azt mutatja, hogy a gazdagok is olyanok, mint mi, leszámítva természetesen, hogy több pénzük van.

De a pénz használhatatlan, amikor a bolygó lángol. A nap mindannyiunkra egyenlően süt és a klímaváltozás nem tisztel személyeket, még az sem számít, milyen magasra emelkedett is a társadalmi státuszuk az osztályok által megosztott világban.

Valójában, ha megnézzük, hogyan is szerezték a pénzüket, rájövünk, hogy a gazdagok mégsem olyanok, mint mi. Nekünk dolgoznunk kell a megélhetésért, a gazdagoknak, akiknek értelmes dolgokkal kell elfoglalniuk magukat egész nap, nem kötelező felajánlani magukat munkára.

És ez itt az alapvető probléma, amellyel a klímaváltozás-aktivisták szembesülnek.

Annak módja, hogy a gazdagok gazdagodjanak és gazdagok maradjanak, a fő oka, amiért olyan nehéz hatékony tevékenységet folytatni a klímaváltozás ellen.

Richard Heede, az amerikai illetőségű Klíma Elszámoltathatóság Intézet elemzője szerint minden üvegházhatást okozó gáz emissziójának 35%-áért 20 fosszilis üzemanyag vállalat felelős.

A legnagyobb állami tulajdonú olajvállalat, a Saudi Aramco – amelynek bevételei támasztják alá az uralkodó (és gyilkos) szaúdi kleptokrácia hatalmát és vagyonát -, felelős ezen kibocsátás 4,48%-áért.

A Chevron, az Exxon, a BP és a Shell a legnagyobb befektető tulajdonú vállalatok felelősek a problémás emisszió 10%-áért.

Ez a profitért folytatott vállalati pozícióharc, amely évtizedek óta hajtja a fosszilis üzemanyagipart, és amíg ezeket a hatalmas entitásokat – valamint a gazdag embereket, akik elteszik a profitot – nem teszik elszámoltathatóvá a népi politikai tekintély előtt, amely a közös jóért cselekszik, addig a tiltakozások elégtelenek.

A Kihalás Lázadás kíméletlenül 21. századi politikai mozgalom átlátszatlan döntéshozási folyamatokkal.

Fontos, hogy megragadta a figyelmet, és nem csak a fiatalokét, hanem a népesség széles rétegeiét is, akiknek meg kell érteniük a kormányzati politika radikális megváltoztatásának szükségét.

A Kihalás Lázadás három követelése egyszerű, erősen politikai és a kormányzat felé irányul.

Először, a kormánynak el kell mondania az igazat, klíma- és ökológiai vészhelyzetet hirdetve, együttműködve más intézményekkel, hogy lekommunikálják a változás sürgősségét.

Másodszor, lépéseket kell tennie, hogy leállítsák a biodiverzitás veszteségét és 2025-re nullára csökkentsék az üveghatást okozó gázok kibocsátását.

Végül, létre kell hoznia és vezetnie egy civil klímaváltozási és ökológiai igazságossági tanácsot.

Az első elérhető, még akkor is, ha a kormányzati cselekvés ezen kérdésekben ritkán passzol a retorikájukkal.

A második hosszútávon megvalósítható a politikai hatalom alapjának elszánt forradalmi átalakításával.

A harmadik erősen valószínűtlen, tekintve a kormányzati ellenállást, hogy átadja a döntési hatalmat az ad-hoc intézményeknek, akármennyire is népszerűek legyenek.

A munkásosztálynak, amelynek zéró érdeke van a profitban, meg kell találnia a közös nyelvet a kortárs klímaváltozás mozgalmakkal, ennek pedig gyakorlati politikán kell alapulnia, amely számításba veszi a tudományt, valamint Nagy-Britannia és a világ osztályhatalmának realitásait.

Lehetséges megállítani a bolygónk pusztulását, ha a termelés tőkés viszonyai sértetlenek maradnak? És ha nem, mit kell tennünk a rendelkezésre álló időkeretben?

forrás: Morning Star

Elemzés, Forradalom, globális felmelegedés, klímaváltozás, Környezetvédelem, Nagy-Britannia

RSS | Atom

Hirdetés

Copyright © 2022 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com