Azt hihetnénk, hogy legalább a Párbeszédben maradtak baloldaliak, akik felismerik, hogy ez a rendszer fasiszta. Tévedés lenne.
Már nem az első eset, hogy a törpepárt hívei egyenlőségjelet húznak a fasiszta NER és a kommunizmus/szocializmus közé.
Most sincs ez másképp. A szélsőjobboldali hatalom bosszútörvényt fogadott el a felkelő pedagógusok ellen, amit sikerült az „50-es évekhez” hasonlítani.
„Elkészült és bevégeztetett végre az új ’50-es évek oktatási berendezkedése,” – áll Szabó Tímea facebook posztjában, amit meg is toltak némi fizetett reklámozással.
Annyi az apró hiba, hogy az 50-es évek – a Rákosi-féle törvénytelenségek ellenére – csodálatos időszak volt a hazai oktatás számára. Egy vesztes világháború után járunk kb. 5 évvel, és a kommunisták már fel is számolták a komoly analfabetizmust, valamint minden egyes gyermekre kiterjesztették a kötelező oktatást, nem csak ingyenes és világszínvonalú módon, de kisdiákok tízezrei nyaralhattak életükben először a Balatonon. Nem is beszélve a bölcsődei, óvodai, védőnői rendszer kiépítéséről, ami eddig a gazdagok privilégiuma volt, valamint a felsőoktatásról, amely tömegével termelte ki a világszínvonalú orvosokat, kutatókat és tanárokat.
Na, ez pont ugyanaz, mint a mai rezsim a szegregált oktatással, alulfizetett tanárokkal, ahol sok helyen a szülőknek kell megvenni a krétát és a WC papírt. Ahol a felsőoktatás fizetős. Ahol épp szétverik a védőnői hálózatot. Ahol gyermekek ezrei már kiesnek az oltási rendszerből.
Szintén a PM egyik ocsmány propagandaképe
„Esterházy helyett Wass Albert, a ’90-es szovjet csapatok kivonására való emlékezés helyett a Putyinnal való örök barátság éltetése.”
Túl azon, hogy a szovjet csapatok kivonása párhuzamosan történt hazánk egyik legnagyobb történelmi tragédiájával, a rendszerváltással, a velejáró privatizációval és a vele járó néprablással, hülyeség, hogy a diákok nem emlékeznek meg erről. Kötelező a munkásellenes „kommunizmus áldozatai” emléknapja is, ahol egy kommunista politikus elhurcolásáról emlékeznek, aki később visszatért és két kommunista kormánynak is tagja lett utána, majd természetes halállal halt meg a Kádár-rendszerben. (Buharin, a sztálinizmus valódi áldozata forog a sírjában.) Szintén kötelező, hogy 1956-ot totálisan egyoldalúan ismerjék meg és ünnepeljék azon gyermekek is, akiknek nagyszüleit akkoriban kivégezni és meglincselni akarták a “hős forradalmárok”. Ugyanakkor nem létezik a Putyinnal való örök barátság éltetése, amely áthallásos megint a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kapcsolatára. Elvégre, mennyire is borzalmas volt, mikor két ország ellenségeskedés helyett barátságot kötött és olyan gazdaságot folytatott, amely mindkét fél számára kölcsönösen előnyös volt. Bármennyire is gyűlöljük a NER-t, borzalmasan kisstílű a putyinos örökbarátságozási iskolai ünnep felhozása, ugyanis ilyen a valóságban nem létezik. Nincs a NER-nek elég tényszerű bűne, amely alapján kritizálható, feltétlenül csak áthallásos és manipulatív fantáziával lehet ezt megtenni?
A posztban kijelentik, hogy a „hatalmat nem jó kormányzással”, hanem „egyéb, keményebb, orosz mintára történő üldözési formákkal lehet csak megtartani.” Nos, a történelemben számos rezsim üldözte a kultúrát és a tanárokat, Horthytól Hitleren és Mussolinin keresztül Pinochetig, de akár ide vehetjük az amerikai mccarthyzmus szellemét is. Az ilyen típusú üldöztetést kizárólag az orosz mintával megfeleltetni nem más, mint a kamuellenzéki körökben ma oly divatos russzofóbia megnyilvánulása.
És persze van kis akkugyárazás is a szövegben, hogy már a kínafóbiát is erősítsük, ahogy azt a nyugati politikai körökkel szembeni lakájság megkívánja.
„Most a pedagógustársadalom maradékára – azokra, akik nem hunyászkodnak meg a szorításban, hanem, ahogy az ’50-es években is, megtalálják a módját a szabad oktatásnak – hatalmas teher hárul,” – áll a közlemény végén.
Mégis hol kellett az 50-es években nagyon jól megfizetett tanári társadalomnak megtalálni a módját a szabad oktatásnak? Akkor, amikor nem csak iskolák, de könyvtárak és kultúrházak tízezrei emelkedtek ki a földből? Amikor tisztességesen megfizették a tanárokat, és olyan tisztelet övezte őket, hogy az utcán kalapot emeltek nekik? Ha a PM szerint ez pont ugyanaz, mint az állami oktatási rendszer jelenlegi szétverése, a tandíj bevezetése, a roma gyerekek hátsó padokba ültetése, a funkcionális analfabéták tömegeinek kiengedése nem csak alsó, de középoktatási intézményekből, akkor némi leckét kellene venniük demokráciából.
Az 50-es években már úgy jöttek ki fiatal felnőttek gimnáziumokból, hogy deriválni tudtak, ma pedig már a másodfokú egyenlet megoldása is kuriózum. Ez nyilván tökugyanaz.
Mindezen kritikát úgy merik megfogalmazni, hogy közben politikai szövetségre léptek azon neoliberális politikai erőkkel, amelyek éppúgy részei voltak a magyar oktatás elzüllesztésének, mint a jelenlegi rezsim, és ezen szövetségből profitáltak is.
Az, hogy a Rákosi-klikk rengeteg törvénytelenséget követett el – többek között a legjobb elvtársaink ellen is -, még nem jogosítja fel a PM politikusait, hogy ostobaságokat terjesszenek arról a rendszerről. Ezzel az ostoba és kártékony antikommunizmussal tudatosan vagy tudat alatt megint csak a NER-nek akarnak megfelelni – mint korszerű háziellenzék -, nehogy véletlenül valódi baloldalinak tűnjenek, mert akkor a bajerzsóti csúnyának fog írni róluk a blogján.