A Szíriai Demokratikus Erők (SDF) újonnan elindított offenzívája, melynek célja, kiűzni az Iszlám Államot (Daesh, ISIS) az önjelölt fővárosából, Raqaa-ból, talán a legszorosabb együttműködést jelenti az USA és Rojava fegyveres erői közt, amely felveti a kérdést: egy ilyen fejlemény jó, rossz vagy egyik sem?
Először néhány összefüggés
Eredetileg Rojava teljesen elszigetelt volt – és lényegében elutasított is – az Egyesült Államok által, amely úgy tűnt, boldogabban támogatja a szíriai soviniszta erőket (akár iszlamisták, akár nacionalisták). Két évvel az Asszád rezsimtől való Rojava-i függetlenség (autonómia) kikiáltása után, 2012-ben, a barbár Iszlám Állam Kobane-i támadása a Rojava-i forradalmi tapasztalatot a nemzetközi rivaldafénybe helyezte (, ha már a yezidi nép Sengal-i lenyűgöző kimenekítése Irakban ezt nem érte el egy hónappal korábban).
Mivel Rojava védelmi erői (a Népi és Női Védelmi Egységek – YPG és YPJ) hősiesen ellenálltak a Daesh Kobane körzeti előrenyomulásának, az Egyesült Államok többé nem nézhetett félre (elsődlegesen, mert a média a határ török oldalán volt, figyelve, ahogy az ISIS előrenyomult és az amerikaiak által vezetett ISIS-ellenes koalíció nem tett semmit.) Ennek eredményeként 2014 végétől folyamatosan fokozódott a Rojava-i földi erők és az amerikai légierő közti együttműködés.
A szekuláris, nemi egyenlőséget és közvetlen demokráciát hirdető Rojava-i Forradalom néhány nemzetközi támogatója nagyon kínosan kezdte érezni magát eme együttműködés miatt, különösképp, mivel az Egyesült Államok már évtizedek óta az első számú imperialista hatalom a világban, amely mindent megtesz, hogy elpusztítson minden mozgalmat, amely csak enyhén is belekóstol a szocializmusba. Ezt az óvatosságot ezért teljesen igazolták.
De a legfőbb probléma mindig az, hogy mekkora befolyása is lehet az Egyesült Államoknak Rojava-ra. Vajon a szuperhatalom nyomást gyakorol a régióra, hogy kompromisszumokat kössön a radikális politikai tervezete kapcsán? Vagy csak együttműködnek a Rojava-i erőkkel egy átmeneti szövetségben, amely alapja a Daesh legyőzése, amelynek megteremtésében saját szövetségeseinek (és valószínűleg saját titkosszolgálatának) is benn volt a keze?
Ebben az összefüggésben kell döntenünk az amerikai különleges erők szárazföldi bevetésének értékéről (vagy annak hiányáról) a jelenlegi, Raqqa-i offenzívában.
Jó, rossz vagy egyik sem?
1) Jó
A Rojava-i területet még mindig elszigetelik a török és az iraki kurd blokádok, amely azt jelenti, hogy az USA által biztosított fegyverek és légi támogatás nélkül a forradalom túlélésének reményei jelentősen csökkennének – bár Oroszország is mutatott érdeklődést Rojava iránt az elmúlt hónapokban, és potenciálisan felléphet, ha az Egyesült Államok elapad. Bár az USA-val való szövetség messze van az ideálistól, ez egyszerűen mégis élet vagy halál kérdése.
Közben a tény, hogy az amerikai kormányzat Rojava-t katonailag támogathatónak ítélte meg, amely – legalább átmenetileg – határozottan növeli a esélyeket, hogy sértetlenül kerüljön ki a szíriai konfliktusból. És amíg a haladó politikai folyamat jelentősen nem siklik ki a stratégiai szövetség eredményeként, a túlélését pozitívan kell látnunk.
2) Rossz
Az esélye annak, hogy az Egyesült Államok – a siralmas történelmi külpolitikai eredményei miatt – csak „hagyja a Rojava-i Forradalmat folyni”, csekély. Míg a beavatkozás mértéke sok faktortól fog függeni, Washington bizonyára arra fogja bátorítani a Rojava-i kormányt, hogy foganatosítson bizonyos politikai kompromisszumokat cserébe támogatásáért. Ha a Rojava-i vezetők ezen alapon engednek az Egyesült Államoknak, az biztosan negatívan érinti a radikálisan demokratikus politika támogatását.
Ugyanakkor az USA jelenléte Szíriában megadja az esélyt mind az Iszlám Államnak, mind Asszádnak, hogy azt mondják: „Nézzétek! A kurdok az imperialista disznók bábjai!” Ez a propaganda-haszon nagyon jelentős lehet a nacionalista és az iszlamista erők számára Szíriában.
Másik pont, hogy néhány alulinformált erők ezen alapon azt hihetik, hogy az USA valójában olyan erő, amely jót tesz a régióban, ámbár ez leghatározottabban nem így van. Csak meg kell nézni a kurdok ellen elkövetett háborús bűncselekményeket, – amelyeket a NATO szuperhatalmának szövetségese, Törökország követ el, amely szintén támadja Rojava-t -, hogy felfogjuk, hogy az USA politikája a mélyben képmutató és önző. A tény, hogy számos ország (beleértve Oroszországot) képviseleti irodákat nyitott Rojava-ban és az Egyesült Államok pedig nem, szintén erős indikátora az USA vonakodásának a Rojava-i politika támogatása iránt.
Ahogy a Kurdish Question jelenleg rámutatott, az Észak-Szíria-Rojava Föderáció 2016. március 17-ei kikiáltását a szíriai konfliktus majdnem minden főbb szereplője elutasította Oroszországon kívül. És az USA is az egyik ilyen szereplő volt. Az amerikai hivatalnokok világossá tették, hogy nem támogatják politikailag a projektet, amely ironikus tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok maga is szövetségi (föderális) ország. A legfőbb oka, hogy ezt így elkerülték, hogy Washington még fenn akarja tartani szoros szövetségét Törökországgal, amely erősen ellenez minden kurd autonómiát (akár otthon, akár Szíriában). Ankara legújabb kritikája, hogy az amerikai csapatok Szíriában a YPG jelzéseit viselik, arra kényszerítette az Egyesült Államok katonai szóvivőjét, hogy kijelentse, hogy az amerikai csapatoknak ezt nem engedték meg, és hogy utasították őket, hogy ezeket távolítsák el. Ez erősen jelzi Washington elköteleződését, hogy ne pártoljon túlságosan el Ankara egyre növekvő tekintélyuralmi rezsimjétől sem.
3) Egyik sem
Felmérve mindezen faktorokat, vannak stratégiai pozitívumok és negatívumok is, így nehéz az amerikai-Rojava-i együttműködést csak jónak vagy rossznak minősíteni. Lényegében néhány tucat amerikai, különleges szárazföldi katona csak nagyon keveset számít egyébként.
A harc túlnyomó részét még mindig az SDF folytatja. A közösségek újraszervezését az Iszlám Állam alóli felszabadulás után még mindig a nép fogja elvégezni, amelyet a Rojava-i Forradalom befolyásol és inspirál. És az Iszlám Állam legyőzésének dicsősége még mindig az SDF-é. Az USA bármely próbálkozása, hogy ezeket elvegye, hihetetlenül arrogáns lenne, és ezen minden értelemben bárki átlátna.
Végezetül. Nagyon is lehetséges, hogy az Egyesült Államok csak propaganda okokból segíti az SDF-et. Hogy megmutassa, hogy az Obama kormány foglalkozik az Iszlám Állam legyőzésével, és hogy az elnök világos, de korlátozott katonai akciót vállal, amelyet sok amerikai akar látni. Ez lehet Washington fő szempontja. És a hosszú távú hatás, amelyet az ideiglenes amerikai jelenlét okozhat Roajva-ban, talán minimális lesz. Ugyanakkor Rojava igazán jövedelmezhet ebből a stratégiai támogatásból – Washington valódi szándékaitól függetlenül.
Akármi is történik az elkövetkező hónapokban, a stratégiai szövetség határozottan olyan fejlemény, amelyre ügyelni kell, és amelynek folyamatát nagyon gondosan követnünk kell. De szintén ok van a nagyon nyugodt és kimért helyzetelemzésre, mivel a következtetésekbe való beleugrás Rojava néhány nemzetközi támogatóját eltántoríthat a Közel-Kelet vagy akár a világ valaha volt egyik leghaladóbb politikai folyamatától.
Írta: Ed Sykes
forrás: Kurdish Question
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.