A sokk, undor és szomorúság természetes emberi reakciók a párizsi újságírók és rendőrök szerdai meggyilkolásának híreire.
A Morning Star is hangját hallatta a francia néppel, a meggyilkoltak és megsebesítettekkel és családjaikkal való szolidaritás kifejezésében.
Teljes mértékben támogatjuk az Újságírók Országos Szövetségének főtitkárát, Michelle Stanistreetet a felhívásában, hogy támogassuk a civil szabadságjogokat, hogy „a kormányok mellé álljunk ezeknek a tetteknek az elítélésében, és megvédjük az újságírók jogait, hogy a fenyegetésektől, megfélemlítéstől és meggyilkolástól való félelem nélkül végezhessék munkájukat.”
Nincs mentség a szerdai őrjöngésre. De az olyan sajtócímek, mint a „Háború a szabadságért”, „Támadás a demokrácia ellen” és David Cameron meghatározása az eset kapcsán, hogy ez „kihívás a biztonságunk és értékeink ellen” hibásak annak helyes kezelésében, hogy mi is a támadások gyökeres oka, vagy hogy mi az alapvető stratégiája az ilyen jövőbeni fenyegetések elkerülésének.
Bár a Charlie Hebdo volt a célpontja ennek a szóban forgó támadásnak, ez nem egy komplett vákuumban történt.
A francia rendőrség állítása szerint öt terrorcselekményt akadályoztak meg 2013 óra, és közben számos izolált cselekmény volt, beleértve késes támadásokat rendőrállomások ellen 2014-ben.
Minden bizonyíték azt sugallja, hogy a szerdai támadók francia dzsihádisták voltak, akik katonai kiképzést is kaptak.
Nem lehet véletlen, hogy 400 francia harcos van az Iszlám Állam (ISIS) és hasonló csoportokban Irakban és Szíriában, és hogy az ISIS határozottan felszólított Franciaország elleni terrorista támadásokra, mivel az ország részt vesz az Irakban amerikaiak által vezetett koalíciós légi csapásokban.
Ahogy kedden rámutattunk, az ISIS barbárok nőkkel, lányokkal és a nem-szunnita muszlim kisebbségekkel való bánásmódja „olyan folt az emberiségen, amelyet késedelem nélkül meg kell semmisíteni.”
Ellenben a nyugati országok, amelyeknek puszta érdekük az olajtartalékok feletti kontroll, az utolsók, akik vezető szerepet játszanak ebben.
Ez a helyiek felelőssége kell legyen bármely külső támogatással, amely az ENSZ égisze alatt érkezik.
A közel-keleti dzsihádizmus Ronald Reagan amerikai elnök és kormányának iszlám fundamentalista manipulációjához vezethető vissza, amely támogatta a mudzsehidnek terrorcselekményeit Afganisztán haladó kormánya ellen.
Az Al-Kaida és a tálib rendszer ennek a fundamentalizmusnak az egyenes következményei.
Amikor George W. Bush és Tony Blair megindította az afganisztáni és iraki háborúkat, a Morning Star figyelmeztetett, hogy ez világszerte csak növeli a dzsihádista támadások fenyegetését, de különösképp azokat a nyugati országokét, amelyek részt vesznek a háborúkban.
Ugyanezt a figyelmeztetést tettük közzé, amikor az amerikaiak által vezetett koalíció bombázó hadműveletekbe kezdett az ISIS ellen.
Az ISIS fundamentalizmusa, valamint az iraki és szíriai katonai sikerei egyenesen az Irakban teremtett instabilitásból és a nyugati kormányok által rájuk testált szektásságból erednek, együtt a NATO és a reakciós arab államok támogatásával megvalósult, a szekuláris szíriai Assad rezsim elleni fegyveres lázadással.
Franciaországban a dzsihádisták támogatását erősíti a nyomorgó gettókban élő, fiatal, munkanélküli muszlimok társadalomgazdasági nehézségei.
A további dzsihádista támadások fenyegetésének minimalizálása nem abban a „terrorellenes” törvénykezésben rejlik, amelyet olyan szélesen lehetne használni baloldaliak, békeaktivisták és szakszervezetisek ellen.
Sem Nigel Farage UKIP vezető nyilatkozatai, amelyeket a Channel 4-nak adott interjújában tett, Franciaországban és Nagy-Britanniában ténykedő „ötödik hadoszlop”-ról.
Amire szükség van, az azoknak az egysége, akik hisznek és nem; az imperialista katonai kalandokból való visszavonulásra és a megszorító politika elutasítására azért, hogy valódi szolidaritáson alapuló társadalmat építsünk.
Forrás: Morning Star