Mint ahogy más fasisztoid módszerek sem. (És nem mintha egyáltalán osztályharcolna a kamuellenzék).
A magyar miniszterelnök egy horvátországi lubickoláson vett részt, majd egy ismert NER-oligarcha tengerparti villájába ment be. Az ismert NER-oligarcha rokona egy kamuellenzéki párt társelnöke. Épp elég információ a hazai mainstream politika állapotáról, erre a kamuellenzék – kicsit félretéve a rasszista vendégmunkásozós posztjait – előjön a bálnázással és a miniszterelnök nem épp dokkmunkásokéhoz hasonlító felsőtestének gúnyolásával.
Megérdemli? Meg hát, az ország számos tekintetben katasztrofális állapotba került a NER-fasizmus miatt.
Van politikai hozadéka? Talán egy kicsi. Lehet, néhányan majd nem szavaznak oda.
Van visszaütése? Nem is kicsi!
A testszégyenítés ugyanis nem más, mint erkölcstelen, fasisztoid és nem kicsit ostoba megnyilvánulása a politikai véleményformálásnak… vagy még csak nem is politikai vélemény. De politikai eszköz lett. Az a pszichológiája, hogy mivel Orbán egyrészt alacsony, a törpézéssel komplexusokkal ruházzák fel, amely diktatórikus politikai magatartáshoz vezet. Ez akár lehet valid is. Láttunk már ilyet Hitler esetében. De rengeteg kisnövésű ember él ebben az országban, akik tisztességes életet élnek. De néha pszichológia sem kell, elég, hogy „dagadt törpe” és máris kész a gyűlöletpolitika. (Ez a következménye, ha az „ellenzék” a baloldaliság helyett a szélsőjobboldal felé nyit). Nem is beszélve azokról a teljesen épeszű emberekről, akiket ez a fajta politikai retorika zavar és eltaszít.
És nem véletlen, hogy épp akkor posztolt Gyurcsány Ferenc is atletikus sportképeket magáról, amikor Orbánról előnytelen képek jelentek meg. Nyilvánvalóan az összehasonlítás szándékával, és hogy majd lelkes aktivisták a kettőt egymás mellé szerkesszék, még csak nem is a DK propagandaosztályának kellett ezt meglépnie.
A testszégyenítés ráadásul nem csak politikai, hanem társadalmi probléma is. Gyermekek és fiatalok tízezrei szenvednek iskolai és sokféle más közösségi zaklatás miatt – az individualista, kapitalista társadalomban kiemelten. Ha a fiatalok még az „ellenzéki” politikusainktól is eltanulják ezt a toxikus magatartást, és azt tovább erősítik a közösségeikben, akkor az megint csak gyűlöletben és frusztrációkban fog lecsapódni, amely tudjuk, milyen szélsőjobboldali eszmék táptalaja.