Mitől lesz valami demagóg populizmus?
Vegyünk baromi jó témákat, amelyek sürgető problémák a társadalomban és meg kell oldani őket. Ilyen a korrupció, a szegénység, az egészségügy, stb… Aztán álljunk rá hiteltelenül, alapok nélkül, csak szavakkal, kizárólag politikai tőkekovácsolás céljából.
Képmutató demagógia, amikor az a Jobbik reklámozza magát a korrupcióellenes fellépéssel és munkásbarátsággal, amely a milliárdos oligarchatőkés Simicskától fogad el plakáthelyeket és ült be a propagandatévéjébe nap mint nap, amíg a kezükben volt. Szintén képmutató, mikor MSZP-s politikusok papolnak 13. havi nyugdíjról és az egészségügyről, miközben előbbit ők vették el, utóbbit pedig a szegény betegek vizitdíjas megsarcolásával igyekeztek megoldani. Szintén hiteltelen, mikor egyesek feltétel nélküli alapjövedelmet, béremeléseket, a szociális háló szélesítését követelik, miközben nem nevezik meg, hogy ezt milyen pénzügyi forrásokból oldanák meg. Ma ezeket az amúgy sürgetően kulcsfontosságú kérdéseket csak az alternatív baloldal képviseli hitelesen és szakmaian, mivel mi meg is nevezzük, honnan teremtenénk és csoportosítanánk át anyagi javakat ezek költségeinek fedezésére. Szintén demagógia, mikor tömegesen nem előforduló, de mindenki érzéseit felkorbácsoló témák kerülnek elő teljesen szakmaiatlanul és az erőszak köntösében: nevezetesen az állatkínzás, amelynek hullámát sikerrel lovagolta meg a hazai szélsőjobb egy rövid periódusban.
A politikai demagóg populizmus rendkívül kényelmes téma, és sajnos az utóbbi 30 évben a kritikus gondolkodásától megfosztott tömegek be is veszik.
Erre alapozott a Thürmer-párt is, amely sajtótájékoztatóján négy olyan népszavazási kérdést vetett fel, amelyek közül többről nem is lehet népszavazást tartani!!! Mivel ezen népszavazási kérelmek teljesen biztosan el lesznek utasítva, egyértelmű, hogy nem a munkásosztály érdekeit képviselik, csak a párt politikai pecsenyesütögetéséhez illeszkednek csak.
Az első kérdés a koronavírus járványhoz kapcsolódó szolidaritási adót vezetne be. Azaz, az egymilliárd forint felletti vagyonnal rendelkező egyének különadóval járuljanak hozzá a koronavírus-járvány kezelésének költségeihez. Hasonló kezdeményezései már az Európai Baloldalnak is voltak, de nem népszavazós szinten, hanem követelésként a kormány és az ellenzéki programok felé. Ironikus, hogy hasonló intézkedést Európában az a spanyol baloldali kormány vezetett be, amelyben az Európai Baloldal testvérpártjai foglalnak helyet, azaz akiket a Thürmer-párt velejéből gyűlöl. Adóról népszavazást kiírni viszont nem lehet. Ez ugye egy költségvetési kérdés, tehát nem is lehet róla népszavazást tartani.
A második kérdés a 16 éves tankötelességet emelné 18 évre. Ezt a szélsőjobb is javasolta. Elméletileg ez átmehet a Választási Bizottságon, viszont az oktatás helyretétele szempontjából ennek önmagában semmi értelme, hiszen a rendszer ennél sokkal súlyosabb és alapvetőbb problémákkal küzd (kiégett tanárok, alulfizetett munkaerő, rossz tanszerek, fasiszta alaptanterv…).
A harmadik kérdés mindenki számára elérhető és ingyenes egészségügyet szeretne az Alaptörvénybe rögzíteni. Csúcsszuper javaslat. Hogy a pártban dilettánsak vagy tényleg ennyire a propagandának élnek csak, az még kérdés. Mindenesetre az alaptörvényt illetően sem lehet népszavazást kiírni.
Végül a párttámogatást veszik célkeresztbe. Az ötlet kiváló: állami támogatásból ne részesüljenek a pártok. Ez persze megint csak félmegoldás. Azt is hozzá kellene tenni, hogy gazdag adományozók se tarthassák el a pártokat. Mert alapvetően az a probléma a nem létező kapitalista demokratikus rendszerrel, hogy a javak 99%-a a leggazdagabb 1% kezében található. A piaci alapú választási rendszerben tehát a tőkések 99%-nyi vagyona csap össze a szegény többség 1%-nyi vagyonával. Természetesen ennélfogva minden választás és népszavazás az elmúlt 30 évben illegitim. Ezen pedig nem segít, ha a pártokat csak az állami támogatásoktól fosztjuk meg, miközben a tőkés lobbi a fő probléma, valamint hogy a kormánypárt közpénzeket használ fel pártpropagandára.
A történet tehát, hogy a Thürmer-párt ismét bénán próbált valamit tenni a semmiért, és ez dugába is fog dőlni. A munkásosztály valódi képviselete helyett ismét a demagógiát választották.
A történet másik fele egy külön cikket is megérne. Ez nem más, mint az „Azonnali” nevű LMP-közeli hírportál „tudósítása” Thürmerék eseményéről, amely még szánalmasabb volt, mint a sajtótájékoztató.
Megértjük, hogy végig kommunistáznak egy jelentéktelen pártot annak ellenére, hogy Thürmerék számos esetben kiléptek már ennek kereteiből szélsőjobb felé. Nem mindenki lehet felkészült a „munkáspárt” furcsa ügyleteiből és politikai kalandozásából. Mindazonáltal a cikk írója görcsösen ragaszkodik a baloldali pártrendezvényekről való „tudósítás” forgatókönyveihez. Ezeket a forgatókönyveket az Európai Baloldal esetén is használják, nyilvánvalóan olyan okokból, hogy a közvéleményt manipulálják.
Az ilyen cikkek rendszerint valami marhasággal kezdődnek, hogy kellően kínosan érezzük magunkat. Pl. hogy Juli néni kötött pulóvert viselt. Thürmerék esetében ez az „…érkezésemkor éppen kedélyes beszélgetés zajlott libamájról, zserbóról, fasírtról, túrós batyuról” – szöveg volt a cikk kiemelt (!!!) részei között.
A második pont, hogy mindig kritizálni kell a munkásmozgalmi szervezetek rendezvényein tapasztalható alacsony létszámot. Hogy egy sajtótájékoztatónál miért nem volt elég Thürmerék hat fője, és a cikkíró miért akart tízezres tömegekkel találkozni, az érthetetlen. A mi pártunk esetén, akárhányan is vannak, mindig kritika alá esik a létszám, annak ellenére is, hogy mainstream pártok sem képesek flashmobokra annyi embert összerántani, mint az Európai Baloldal, ha pedig több ezres monstretüntetést szervezünk – pl. Erdogan ellen – akkor valahogy elfelejtik említeni is, ki a szervező.
A harmadik pont az ilyen cikkek esetében, hogy akármennyire is modern követelésekkel is él a pártunk, és akárhány fiatal is áll a rendezvényeinken, mindenképp valami retro-nyugdíjas találkozónak próbálják beállítani. Ezt persze Thürmerék sem úszták meg.
A negyedik pont, hogy bármilyen kapitalizmushoz köthető termék jelenlétét, amely nem volt része a harmincas évek Szovjetuniója mindennapi életének, rögtön valami jobboldali elhajlásnak titulálnak, pl. hogy Thürmer Gyula „mobiltelefonról” olvasta fel a pártja követeléseit! Egyrészt a kommunistáknak alapvető célkitűzésük és kötelességük a kapitalizmus eszközeit felhasználni a munkásosztály érdekében. Ebbe beleértendők a burzsoá szakszervezetek, a parlament és a mobiltelefonok is. Jelen esetben Thürmer kivételesen ezzel a céllal mobilozott. Másrészt illene abba is belegondolni, miért eretnekség egy kommunista számára egy 99%-os eséllyel a kommunista Kínában gyártott mobiltelefonról felolvasni bármit is, és esetleg nem gondolja-e úgy a cikkíró, hogy nem kellene hülyeségeket írnia egy jó eséllyel Kínában, kínai alkatrészekből gyártott számítógépen a jó eséllyel Kínából származó pantallójában a kínai karosszékében ülve.
Ötödik pontként elejtenek némi diktatúrázást: „A pártelnök – kinek pártja az 1989 előtti Magyar Szocialista Munkáspárt balszárnyával vállal folytonosságot – arról nem ejtett szót, hogy a rendszerváltás előtt hogyan nézett ki pontosan a politikai véleménnyilvánítás szabadsága.” (A borzalmas helyesírási hibát persze bennhagytuk.) Bár a másik párt elnöke a címzett, mi azért – szintén – némiképp – az MSZMP örököseikent válaszolnánk a kérdésre. Úgy történt, hogy a munkás, akinek problémája volt, megjelent vagy az üzemi tanácsnál vagy az üzemi szakszervezetnél vagy az üzemi párttitkárnál vagy az üzem vezetőinél, akik mind fórumot és lehetőséget adtak a munkások problémáinak feltárására. (Zsidózásra, cigányozásra, az egyházi földek visszaadására és a munkáshatalom megdöntésére persze nem adtak lehetőséget, ezt vélik ma „kommunista diktatúrának”.) Miután a munkás előadta a baját, nem kirúgták, vagy lefokozták WC-pucolóvá, mint a mai, kapitalista gyáraknál ez szokás, hanem igyekeztek azt megoldani. Bár nem volt többpártrendszer, de a Kádár-rendszer rengeteg tekintetben ezerszer demokratikusabb volt, mint a kapitalizmus, ahol ma csak négyévente lehet választani a tőke kiszolgálói közül.
Hogy ebben a komédiában a Thürmer-párt vagy az Azonnali volt szánalmasabb, azt Önökre bízzuk.