Sokan vettek részt a mostani szavazáson. Ezzel azt hiszik, eleget tettek demokratikus kötelességüknek, hátra lehet dőlni.
Pedig nem!
A demokrácia ugyanis nem azt jelenti (az igazság szerint), hogy négyévente behúzhatunk egy X-et egy teljesen értéktelen papírra, amelyen – többségében – teljesen értéktelen és haszontalan politikusok (pénzért megvett lakájok) szerepelnek. A valóság persze (az igazsággal szemben) sajnos pontosan ez.
A rendszerváltás utáni óriási demokrácia lényegében ennyi teret enged nekünk, kisembereknek.
Jogunk ugyan van tüntetni: de ezeket bármikor szétverhetik a rezsim által válogatott, speciális rendőri alakulatok. Ráadásul pénzünk sincs rá, hiszen egy jó show-t megcsinálni és az üzenetet eljuttatni a tömegekhez, majd a tömegeket a helyszínre juttatni manapság elég nagy összegekbe kerül.
Jogunk van szervezeteket, pártokat létrehozni. Ugyan bürokratikusan nem egyszerű ilyeneket létrehozni, de lehetséges. Viszont a működéshez megint csak pénz kell, és az ebben részt vevők ki vannak téve a megfélemlítésnek, hogy bármikor hazaáruló sorosistává fogja előléptetni őket a rezsim.
Jogunk van egyáltalán még sztrájkolni? Eszébe jut ez valakinek az alternatív baloldalon kívül? A szakszervezetek ezzel a joggal nem élnek, miközben már évtizedek óta folyamatosan kellene.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kapitalista demokrácia mintha két kézzel adna nekünk jogoknak látszó formulákat, ugyanakkor brutálisan megfoszt a lehetőségektől, hogy ezen jogokat használjuk és érvényesítsük.
Ez a megfosztás főként egy anyagi verseny, amelyben minden pénz az úr, ami a leggazdagabb osztály és az általa bérelt pártok kezében van.
Tehát végül a rendszer nagy kegyesen kezünkbe adott egy ceruzát és két papírt, hogy ikszelhetünk egyet-egyet négy évenként, aztán elküld minket haza a fotelba, hogy csak hallgassunk, majd megünnepli még aznap este a demokráciát, amelyhez mi csak tapsolhatunk.
Ezt nem!
A helyes jelen helyzetben az lenne, ha az antidemokratikus választás végeztével elkezdenénk végre a demokratikus politizálást!
Nagyon helyes, ha valaki elment szavazni és tett egy Ikszet valahova. Ha jó helyre tette, az már egy lépés.
De ezután tiltakozni kell, amely két lépés. Ki kell menni a tüntetésekre, amely 5 lépés. Cikket kell írni A MI IDŐNK-re, amely 10 lépés. Részt kell venni az Európai Baloldal munkájában, amely 20 lépés. Segíteni kell a szegényeket és az elesetteket, amely 50 lépés. Hallatni kell a hangunkat, amely 100 lépés. Épületet kell foglalni, amely 200 lépés. Sztrájkolni kell, amely 500 lépés.
Minden fronton élni kell az ellenállás gyakorlati eszközeivel!
Mi az Európai Baloldalban ennek keretet szolgáltatunk, ha Ön harcolni akar a rezsim ellen és ki akar állni saját jogai és javai védelmében, ha ki akar állni mások jogai és javai védelmében, és ha új javakat és jogokat akarna szerezni, amelyből még nagyon sok jár Önnek.
Orbán azt mondta nyert és mi vesztettünk! Mit nyert Orbán? Egy omladozó hatalmat, amelyet csak erőszakkal és gyűlöletpolitikával tud fenntartani; egy népet, amely nagyrésze gyűlöli; híveket, akik mindegyike megvezethető, megvehető, végtelenül ostoba vagy erkölcstelen; sleppet, akik látszólag követik a vezért, de bármikor hátba szúrnák, ha alkalmuk lenne rá.
És mit vesztettünk mi? Meghalt valaki? Bebörtönöztek valakit? Megvertek valakit? Sarokba szorítottak valakit? A választással nem vesztettünk semmit, csak nem lett több egyébként is alkalmatlan ellenzéki képviselő a parlamenti cirkuszban.
A politika csak most kezdődik. Az ellenállás pedig ma születik újjá!