A nő szabadsága stabilizáló és egyenlősítő szerepet fog játszani az új civilizáció megalkotásában, és el fogja foglalni helyét tiszteletteljes, szabad és egyenlő körülmények között.
Hogy ezt elérjük, a szükséges elméleti, programi, szervezeti és kezdeményező munkát meg kell tenni. A nő valósága sokkal szilárdabb és analizálhatóbb jelenség, mint a „proletariátus” és az „elnyomott nemzet” koncepciói. A mértéket, amennyire a társadalom teljesen megváltoztatható, a nők által megvalósított átalakulás mértéke határozza meg. Hasonlóképp a nő szabadságának és egyenlőségének szintje határozza meg a társadalom minden rétegének szabadságát és egyenlőségét. Ezért a nő demokratizálása döntő a demokrácia és a szekularizmus permanens felállításában. Egy demokratikus nemzet számára a nő szabadsága is nagy fontossággal bír, mivel a felszabadított nő alkotja a felszabadult társadalmat. Viszont a felszabadított társadalom alkotja a demokratikus nemzetet. Továbbá a férfi szerepe megfordításának szükségessége forradalmi fontosságú.
A demokratikus civilizáció korszakának hajnala nem csak a népek újjászületését képviseli, hanem talán sokkal inkább jellegzetesen a nő felemelkedését. A nő, aki a neolitikus társadalom teremtő istennője volt, veszteségeket szenvedett az osztálytársadalmak történelme során. Eme történelem megfordítása szükségszerűen elhozza a legalapvetőbb társadalmi eredményeket.
A nő, aki szabadsággá születik újjá, felér az általános felszabadítással, felvilágosodással és igazsággal a társadalom minden felső és alsó intézményében. Ez be fogja bizonyítani, hogy a béke sokkal értékesebb és magasztosabb, mint a háború. A nő sikere a társdalom és az egyén minden szintű sikere. A 21. századnak az ébredés korának kell lennie; a felszabadult, emancipált nő korának. Ez sokkal fontosabb, mint az osztály vagy a nemzet felszabadulása. A demokratikus civilizáció korszaka az, amikor a nő felkel és teljes sikert arat.
Valószerű úgy tekinteni évszázadunkra, mint a századra, amelyben a szabad nő akarata beteljesül. Ezért a nő permanens intézményeit kell megalapítani és fenntartani talán egy évszázadon át. Szükség van a Nő Szabadságának Pártjaira. Szintén életbevágó, hogy olyan politika és gazdasági kommunák alakuljanak, amelyek a nő szabadságán alapulnak.
A nők általában, de különösképpen a közel-keleti nők, a legenergikusabb és legaktívabb ereje a demokratikus társadalomnak a fent leírt jellegzetességek miatt. A demokratikus társadalom végső győzelme csak nőkkel érhető el.
A népeket és a nőket a neolitikus kor óta sújtja az osztálytársadalom. Ők, mint a demokratikus áttörés kulcstényezői, nem csak bosszút állnak a történelmen, hanem megalkotják a szükséges antitézist úgy, hogy a felemelkedő demokratikus civilizáció baloldalára helyezik magukat.
A nők valójában a legmegbízhatóbb társadalmi tényezők az egyenlő és felszabadult társadalom felé vezető úton. A Közel-Keleten a nőkön és az ifjúságon múlik, hogy biztosítsák a társadalom demokratizálódásához szükséges antitézist. A nő ébredésének és vezető társadalmi erejének ebben a történelmi felvonásban igazi ellentétes értéke van.
A civilizációk osztályjellege miatt a fejlődésük a férfi uralmon alapszik. Ez teszi a nőt az antitézis pozíciójába. Valójában a társadalom osztálymegosztottságának és a férfi felsőbbségnek a meghaladásával kapcsolatban a pozíciója egy új szintézis értékét sajátítja el. Ezért a nő mozgalmának vezető pozíciója a Közel-Kelet társadalmának demokratizálásában történelmi jellege van, amely ezt mind az antitézis által (mivel a Közel-Keleten van) és mind a szintézis (globálisan) által teszi. Ez a működési terület a legfontosabb munka, amelyet valaha elvállaltam. Hiszem, hogy ennek elsőbbséget kell élveznie a haza és a munka felszabadításánál. Ha szabadságharcos vagyok, nem hagyhatom ezt figyelmen kívül: A nő forradalma forradalom a forradalomban.
Az új vezetés alapvető küldetése, hogy biztosítsa az értelem hatalmát és akaratát, amely szükséges a demokratikus modernitás rendszerének valóra váltásához kulcsfontosságú három aspektus eléréséhez: egy társadalom, amely ugyanúgy demokratikus, mint ökonómiailag és ökológiailag erkölcsös. Hogy ezt elérjük, elegendő számú és megfelelő minőségű akadémiai struktúrát kell építenünk. Nem elég pusztán kritizálni a modernitás akadémiai világát – alternatívát kell nyújtanunk. Ezeket az alternatív akadémiai egységeket minden társadalmi terület szükségleteivel összhangban kell kialakítani, mint a gazdaság és technológia, ökológia és mezőgazdaság, demokratikus politika, biztonság és védelem, kultúra, történelem, tudomány és filozófia, vallás és művészet. Erős akadémiai keretek nélkül nem lehet felépíteni a demokratikus modernitás elemeit. A demokratikus modernitás akadémiai keretei és elemei egyaránt fontosak a siker eléréséhez. A kölcsönhatás elengedhetetlen a cél és a siker eléréséhez.
A szabadságért folytatott harc (és nem csak a nőké, hanem a közösség minden etnikuma és különböző rétegeié) egyidős az emberiség rabszolgatartó és kizsákmányoló történelmével. A szabadságért való epekedés az emberi természet lényege. Sokat tanultunk ezekből a küzdelmekből, abból is, amelyet az elmúlt 40 évben folytattunk. A demokratikus társadalom a fősodrú civilizáció mellett is létezett.
A demokratikus modernitás – az alternatív rendszer a kapitalista modernitásra – lehetséges a mentalitásunk radikális megváltoztatásával , valamint a hasonló radikális és megfelelő változásokkal az anyagi valóságunkban. Ezeket a változtatásokat együtt kell felépítenünk.
Végezetül, rá szeretnék mutatni, hogy a nők szabadságharcát a saját politikai pártjuk megalakítása által kell viselniük, megvalósítva egy népi női mozgalmat, felépítve a saját nem-kormányzati szervezeteiket és a demokratikus politika struktúráikat. Ezeket együtt kell kezelni, egyidejűleg. Minél inkább kiszabadulnak a nők a férfi uralom és társadalom markából, annál inkább képesek lesznek a függetlenségi kezdeményezésik szerint cselekedni és élni. A nők minél inkább felhatalmazzák magukat, annál inkább visszaszerzik szabad személyiségüket és identitásukat.
Ezért a támogatás adása a nők hevességének, tudásának és szabadságmozgalmának, a legnagyszerűbb megnyilvánulása az elvtársiasságnak és az emberi értéknek. Teljes bizalmam van a nőkben, tekintet nélkül különböző kultúrájukra és etnikumukra, mindegyikük, akiket kizárt a rendszer, sikert fog aratni. A 21. század a nők felszabadításának százada. Remélem, hozzájárulhatok ehhez – nem csak ezen problémákról való írással, hanem segítve a változások véghezvitelét.
Abdullah Öcalan
2015. március 4.