Abdullah Öcalan

Mithat Sancar az imrali, Abdullah Öcalannal folytatott találkozóról beszélt, hangsúlyozva a kurd nép vezetőjének szavait, aki azt mondta: „Az első szakasz véget ért. Ez a találkozó a demokratikus integrációs szakasz nyitó ülése.”

A DEM Párt Imrali delegációjának tagja, Mithat Sancar, a mai imrali találkozót követően az İlke TV-nek nyilatkozva elmondta, hogy Öcalan első megjegyzései a következők voltak: „Ez a találkozó a demokratikus integrációs szakasz nyitó ülése.” Sancar hozzátette, hogy a megbeszélés valamivel több mint három órán át tartott és nagyon intenzív volt. Sancar szerint Öcalan általában egy előre meghatározott napirenddel készült, körülbelül tíz megvitatandó témát felsorolva, és a találkozó ezen keretek között zajlott.

Sancar elmondta, hogy Öcalan az első szakaszt befejezettnek tekinti, kifejtve, hogy az a szervezeti lét és a fegyveres harc befejezéséről szóló döntést érintette. „Az első szakasz lényege a PKK önmaga feloszlatása és a fegyverek letétele volt. Ez egy stratégiai döntés” – mondta Öcalan, hangsúlyozva, hogy ez személyesen és szervezetileg is stratégiai döntés. Hozzátette, hogy az első szakaszban jelentős lépések történtek, és most áttértek a második szakaszra, amelynek legfontosabb kérdése az integráció. A vita nagyrészt ebben a keretben folyt, beleértve annak általános értékelését, hogy a második szakasznak hogyan kellene alakulnia.

A párbeszéd az egyetlen út

Sancar elmondta, hogy az integrációról szóló megbeszéléseken a fő napirendi pont a Törökországban zajló folyamat volt, de a szíriai fejlemények is e címszó alatt kerültek elő. Emlékeztetett arra, hogy Öcalan korábban a „demokratikus integrációt” javasolta megoldásként Szíria számára is, hangsúlyozva, hogy bár a két ország folyamatai eltérőek, kölcsönösen hatással vannak egymásra.

A szíriai fejleményekre utalva Sancar elmondta, hogy a január 17-i találkozón Öcalan hangsúlyozta: az összecsapásokat le kell állítani, és a kérdést tárgyalások útján kell megoldani. Figyelmeztetett, hogy ha a támadások elmélyülnek és a konfliktus áthelyeződik, különösen az Eufrátesztől keletre, az súlyos áldozatokat és sok évig tartó instabilitást eredményezhet. Sancar szerint Öcalan erőteljesen hangsúlyozta a párbeszédet és a politikát, mint az egyetlen kiutat, figyelmeztetve, hogy ellenkező esetben a régió „a szakadék szélére” sodródhat.

„Rendkívüli erők” szabotálhatják a folyamatot

Sancar emlékeztetett arra, hogy a december 2-i találkozón, még az Aleppó elleni támadások megkezdése előtt, Öcalan úgy értékelte, hogy bár a fegyveres konfliktus valószínűsége alacsony, „rendkívüli erők” megkísérelhetik szabotálni a folyamatot. Úgy vélte, hogy ilyen erők beavatkozhatnak Szíriában, pusztítást okozva a régióban, és végső soron a folyamatban lévő rendezési törekvések megzavarására törekednek.

Öcalan visszaterelte a folyamatot a tárgyalásokhoz

Sancar kijelentette, hogy Öcalan a szíriai március 10-i megállapodást a tárgyalások alapvető keretének tekinti, és ezeket a nézeteket állami tisztviselőkkel is megosztották. Megjegyezte, hogy január 6-a után komoly szakadási aggodalmak merültek fel, és különböző szereplők játszottak szerepet a tárgyalóasztalhoz való visszatérésben, köztük Masoud Barzani és Bafel Talabani. Azonban szerinte a főszereplő, akiről sokáig nem beszéltek nyilvánosan, Öcalan volt, aki aktív kezdeményezésekkel jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a folyamat „a szakadék széléről” visszatérjen a tárgyalásokhoz.

Sancar hangsúlyozta, hogy az integráció nem csupán egyszerű egyesülést jelent, hanem magában foglalja a lét és a jogok elismerését is. Elmondta, hogy a rojavai kurd nép más közösségekkel együtt elért vívmányait ezen keretek között kell értékelni.

Nemzetközi tárgyalások az SDF által

Sancar kijelentette, hogy a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) képviselői a szíriai kurd és más közösségekkel együtt különböző megbeszéléseket folytattak a Müncheni Biztonsági Konferencia keretében, és jelentős figyelmet kaptak. Elmondta, hogy a tárgyalóasztalhoz való visszatérés értelmezhető az első jelek egyikeként, hogy a kurdok és az SDF közös szereplőként vesznek részt Szíria jövőjének alakításában. Hozzátette, hogy a jelenlegi szakasz nemcsak Rojava és a kurdok, hanem egész Szíria és a régió számára kritikus.

Feltételeket kell teremteni a második szakasz megkezdéséhez

Sancar tolmácsolta, hogy Öcalan erős akarattal rendelkezik a folyamathoz való hozzájáruláshoz, de hangsúlyozta a szükséges feltételeket is: „Öcalan azt mondta: ‘Meg fogom tenni, ami tőlem elvárható ebben a kérdésben. Megvan hozzá az elméleti és gyakorlati képességem és erőm. De meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy ezt az erőt a gyakorlatba is átültethessem. Nem magamért, hanem a folyamatért, a megoldásért, és azért, hogy felépíthessük és előrevihessük a második szakasz struktúráját.'”

Sancar hozzátette, hogy a folyamat súlyára és fontosságára való tekintettel elkerülhetetlenek a javulások Öcalan élet- és kommunikációs körülményeiben, és ez a folyamat természetes következménye lenne.

A találkozó fő témái

Sancar folytatta: Öcalan azt mondta: ‘Alapvető referenciám és alapelvem a demokratikus integrációs folyamat előmozdítása és a demokratikus köztársaság felépítése.’ Az első szakaszt a ‘negatív dimenzióként’, a konfliktus befejezésének szakaszaként írja le. A fegyveres konfliktus befejezéséhez tett lépések ehhez a szakaszhoz tartoznak. Most a pozitív szakasszal állunk szemben. Az integrációs szakasz a pozitív szakasz; az építkezés szakasza. Az általános referencia természetesen a demokratikus köztársaság, amelynek alapja a szabad állampolgár. A szabad állampolgár az, aki szabadon kifejezheti identitását, hovatartozását, nézeteit és gondolatait. Az identitások szabadok lesznek, a hitek szabadok lesznek, a hovatartozás szabad lesz. De mindez Törökország egységén belül és egy demokratikus köztársaságba való integrációval fog haladni. Ezek azok az alapvető címek és fogalmak, amelyeket ma megvitattunk.

Ennek alapja a demokratikus köztársaság. Az egyéneknek képesnek kell lenniük arra, hogy kultúrájukon, nyelvükön, nézeteiken és hitükön keresztül megszervezzék magukat. Egy olyan terepen, ahol ezek a szabadságok léteznek, a kurdok is szabadon megszervezhetik magukat kultúrájukkal, nyelvükkel és hitükkel. Ez a demokratikus köztársaságba való integráció alapja. Ez vonatkozik minden népre, minden hitre és minden nézetre.

Másodszor, ez egy olyan kérdés, amelyet a politika szféráján belül kell kezelni, és a lehető legszélesebb konszenzussal kell folytatni. Nem sorolunk fel egy katalógust, hogy ‘ezt meg kell tenni, azt meg kell tenni’. Vázoljuk az alapelveket, kereteket és fogalmakat. A közigazgatási gyakorlattól a jogi szabályozásig, és végül, amikor a terep kialakul, az alkotmányos kérdésekig, egy átfogó folyamatról beszélünk.

Ha visszatekintünk, a 2013–2015-ös időszakban és a BDP és HDP alatti korábbi időszakokban demokratizálási programokat és ütemterveket készítettünk. Nem csak mi; az AKP és a CHP is bejelentett programokat a múltban és nemrégiben. A szabad állampolgáron alapuló demokratikus köztársaság felé vezető út megköveteli, hogy a demokratikus politikának a lehető legszélesebb szabadsága és garanciái legyenek. Ha a harcok véget érnek, a politika lép a helyükbe. És ahhoz, hogy a politika elbírja ezt a terhet, csak szabadsággal és garanciákkal képes rá.

Bizottsági jelentés

Nyilvánvaló, hogy a bizottsági jelentés fontos. Azonban egy jelentés egy perspektívát mutat be; nem készít teljes programot. Remélem, teljes konszenzussal kiadják, és a szakaszok gyorsan haladnak majd előre. Az első kérdés, ami elénk kerül, világos: azok jogi helyzete, akik leteszik a fegyvert, vagy egy önmagát feloszlató szervezet tagjai. Itt egy széles körről beszélünk. Nem csak azokról, akik fegyvert fogtak; vannak börtönben lévők, külföldön lévők, maxmuriak. Mindezek a konfliktusos folyamat következményei. Ha befejezzük a konfliktusos folyamatot, meg kell találnunk a módját is, hogy orvosoljuk az általa okozott problémákat és pusztítást. Ez volt az egyik kérdés, amelyet ma megvitattunk. Itt az idő, hogy helyrehozzuk a folyamat által okozott károkat, és megteremtsük az együttélés alapelveit. Ezért a kerettörvény fontos, de a folyamat nem csak ebből áll. Ebben a szakaszban ez az egyik legfontosabb cím. Jogi szabályozások elengedhetetlenek a fegyvert letevők integrációjához. Azonban néhány gyakorlati lépés nem igényel jogszabály-módosítást. Mi a várakozás a bebörtönzött politikusokkal és a vagyonkezelők kinevezésével kapcsolatban? Milyen képpel találkozik az ember a témával kapcsolatos megbeszéléseken? Itt a várakozás egyértelmű. Néhány lépést adminisztratív döntésekkel meg lehet tenni. Azonban késések történnek. A folyamat kezdete óta a társadalomban elvárás van a jóakaratú gesztusok és a bizalomépítő lépések iránt.

A jelentést a hónap vége előtt kiadják

Válaszul a kérdésre: „Vannak olyan megjegyzések, hogy Devlet Bahçeli folyamattal kapcsolatos kijelentései nem tükröződnek a gyakorlatban. Van Abdullah Öcalannak értékelése erről? Lát ellenállást?” Sancar azt mondta: „Azt mondhatom, hogy nem bocsátkozik ilyen spekulatív értékelésekbe. Inkább az alapvető különbségtételekre és a folyamat fő elveire összpontosít. Különbséget tesz, mint a ‘normál állapot’ és a ‘rendkívüli erők’. Ezért nincs olyan megközelítés, hogy ‘Bahçeli úr ezt mondta, de nem történt meg. Vajon történt valami más?’ Ilyen olvasat nem készül. Ami a másik dimenziót illeti, ezeket a dolgokat a kezdetektől fogva mondjuk. Elmondjuk a találkozókon, és pártunk, különösen társelnökeink, szóvivőink és felhatalmazott képviselőink nyíltan kifejezik ezeket. Az a nézetünk, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni, egyértelmű. Azt is mondjuk, hogy nem szabad késlekedni. Úgy tűnik, hogy a bizottsági jelentés tartalmazni fog megállapításokat ezekről a kérdésekről. Sok címszó a bizottság munkájához van kötve; ez a helyzet a kormány és az állam oldalán is. Ezt a közös jelentést hamarosan kiadják. Nem tudom pontosan megmondani, hány nap múlva, de ma volt egy találkozó. A következő találkozó időpontja még nem végleges. Azonban most már világos, hogy a jelentést a hónap vége előtt kiadják. A bizottságnak is van egy munkavégzési időszaka; szükség esetén meghosszabbítható. A bizottság kéthónapos időszakokkal meghosszabbíthatja a mandátumát; ezzel nincs probléma. Ha szükséges, meg fogják hosszabbítani. Ezt követően, különösen ha a bizottság ajánlásokat tesz ezekben a kérdésekben, e lépések megtétele ellentétes lenne az ott kialakult nagy többség akaratával. Bárcsak korábban megtörtént volna; követeltük és világosan kifejeztük ezt az összes Ön által említett kérdésben. Nem csak mi, hanem sok más kör is amellett érvelt, hogy konkrét lépéseket kell gyorsan tenni, és felhívásokat tettek. Nem történt meg, de most ott tartunk, hogy hamarosan meg kell történnie, és úgy tűnik, meg is fog történni. Nem vagyok felhatalmazva további részletek megadására, mert van egy bizottsági akarat. Itt van a bizottság elnöke, a parlamenti elnök, Numan Kurtulmuş úr, egy szerkesztőbizottság és egy 51 tagú bizottság. Azokon a címeken túl, amelyekre nyíltan válaszolhatok, a részletek a megbeszélések utolsó körében fognak tisztázódni. Lehet, hogy nem ‘reményjognak’ hívják, de úgy tűnik, hogy a tartalmára vonatkozó szabályozás vagy ajánlás bekerül a bizottsági jelentésbe.”

Hidak a fegyverektől a politikáig

Válaszul a kérdésre: „Van-e tisztánlátás a különleges törvény kereteit illetően? Kit fog lefedni, és milyen szabályozásnak kell lennie? Mi az elvárása a konfliktusrendezés tartósságát illetően?” Sancar azt mondta: „Ha csak jogászként és akadémikusként válaszolnék ezekre a kérdésekre, kényelmesebben megválaszolhatnám őket. De van egy folyamat, szereplők vannak ebben a folyamatban, és a terepe a Török Nagy Nemzetgyűlés. A demokratikus politika is a tárgyalás és párbeszéd kérdése. Mi is vállaltunk bizonyos feladatokat és felelősségeket ebben a folyamatban. Általánosságban ezt mondhatom: a technikai részletekről még nincs konkrét kép. A szabályozásnak azonban inkluzívnak kell lennie, összhangban kell lennie a folyamat szellemével, és olyan ajtókat és utakat kell teremtenie, amelyek megnyitják az utat a haladás előtt. Ebben a szakaszban nem lehet olyan részletekbe menni, mint ‘ennyi ember, ekkora kör’. Különösen hangsúlyoznám a demokratikus politikába való átmenet kérdését. Ezt mondom akadémikusként és jogászként is. Ha egy struktúra, amely ilyen széles körű elterjedtséget ért el, és hosszú ideig használta a fegyveres harcot módszerként, leteszi a fegyvert, két pontot világosan ki kell mondani. Először is, amikor ez a struktúra létrejött és az idők során, politikai célokat tűzött ki; programja változott, céljait újrafogalmazták, de egyértelműen volt politikai karaktere. Másodszor, egyértelmű, hogy azok, akik csatlakoztak ehhez a struktúrához, politikai célokkal cselekedtek. Ezért ha a harcok véget érnek, meg kell teremteni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy ezeket a politikai célokat egy demokratikus terepen lehessen kifejezni és védeni. A fegyverektől a politikáig vezető hidakat és utakat pontosan ebben a keretben kell kezelni.”

Müncheni Biztonsági Konferencia

Sancar folytatta: „Mazloum Abdi és Ilham Ahmed részvétele a Müncheni Biztonsági Konferencián, külön találkozóik és közös üléseik a szíriai delegációval fontosak. Történelmi perspektívából kell nézni. Körülbelül 110 évvel ezelőtt, 1916-ban, a sokat vitatott Sykes–Picot-rendszer lényegében a kurdok tagadására és kirekesztésére épült. Ez volt a célja. Ma a Közel-Kelet újraformálódik és újjáépül. Valójában sok kapcsolódó téma van, amiről hosszan beszélhetnénk. A globális rendszer is átalakulóban van. A kérdésére térek, de előbb hasznosnak tartok hivatkozni egy dokumentumra. Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Stratégiai dokumentuma, amelyet 2025 decemberében tettek közzé, nagyon komoly értékeléseket tartalmaz az új globális rendszerről. Vannak jelek arra, hogy az 1945 utáni időszak nagyrészt véget ért. Világos, hogy egy igazán új korszakba lépünk. A Müncheni Biztonsági Konferencia érzékeny időpontban és jelentős részvétellel zajlott. Marco Rubio amerikai külügyminiszter záráshoz közeli beszéde rendkívül fontos volt. El kell olvasni, meg kell vizsgálni és alaposan értékelni. Nagyon világos jeleket tartalmaz arról, hogy a következő időszakot hogyan kívánják alakítani, és az USA ehhez való hozzáállásáról. Ahogy egy új rend bontakozik ki a Közel-Keleten, a Münchenben kirajzolódó kép fontos abból a szempontból, hogy utat nyit a kurdok létének, jogainak és státuszának elismerése felé. Ez a részvétel, ezek a találkozók és a kapott figyelem garancia mindenre? Természetesen nem. Mert a kialakuló világrendben a nagyhatalmak érdekei sokkal meghatározóbbá válnak. Egy olyan időszakról beszélünk, amelyben a nyers erő, a katonai erő, a gazdasági erő és a hatalom más dimenziói kerülnek előtérbe. A szövetségek és a különböző garanciák természetesen fontosak, de a diplomácia nem egy elhagyható terület. Valójában világosan meg kell mondani: a kurd nép hatékony diplomáciai szereplőként való jelenléte a világ színpadán régen esedékes. Ez a jelenlét létfontosságú annak megakadályozásában, hogy a kurdokat figyelmen kívül hagyó közel-keleti rend alakuljon ki. Természetesen óvatosnak kell lenni. De ahogy az új közel-keleti rend és az új globális rend formálódik, fel kell mérnie azokat a csatornákat és lehetőségeket, amelyeken keresztül megőrizheti és megvalósíthatja létét, identitását, értékeit és céljait. E tekintetben a müncheni kép fontos. Ma globálisan erősödik egy hatalomközpontú, nemzetállam-központú tendencia, amely populizmussal párosul. Pontosan ezért létfontosságú jelentőséggel bír a diplomáciában való láthatóság, a hely az asztalnál, és a közös szereplőként való elfogadottság.

Belépünk egy olyan időszakba is, amikor a nacionalizmus kerül előtérbe, de az állammal integrált nacionalizmus. Ilyen időszakban világos, hogy meg kell keresni azokat az utakat, módszereket és lehetőségeket, hogy a védett értékeket az együtt élő népekkel együtt valósítsa meg. Tisztában vagyok a felmerülő kérdésekkel, de anélkül, hogy odáig mennék, ezt próbálom mondani: ez a rend jelenleg épül. Talán sok lépését már végre is hajtották. Még nem teljesen formálódott ki, de iránya kezd világossá válni. Ahogy az 1916-os rend a kurdok tagadására és kirekesztésére épült, a 2026-ban és azután kialakítandó rendnek olyannak kell lennie, amelyben a kurd nép elfoglalja helyét létével, jogaival és státuszával. Ellentétben a mai világ általános irányával, meg kell védenünk a békét és az egyenlő és szabad együttélést. Olyan szemléletet hirdetnek, amely a nőket helyezi középpontba, mint alapító alanyokat, előtérbe helyezve a nőket. Minél inkább ki tudja terjeszteni és megvalósítani ezt a szemléletet, annál meghatározóbb lesz, nemcsak a kurdok, hanem az összes nép számára, akikkel együtt élnek…

Meg akarjuk menteni a történelmet, és ez nem megy kurdok nélkül

Még egy dolgot szeretnék hozzáfűzni. Lehet, hogy néha tévedek, de lehet, hogy nem vagyunk eléggé tudatában annak, hogy egy nagyon kritikus, történelmi folyamaton megyünk keresztül. Az egyes eseményeknek óriási hatásuk lehet. Történik egy esemény, és hirtelen egy vereséghangulat alakul ki; történik egy másik, és hirtelen egy nagy győzelem érzése kerül előtérbe. Valójában az ilyen helyzetek az átmeneti időszakok hétköznapi eredményei, amikor sok minden változik. Nem mindig könnyű látni a teljes képet. És amikor azt mondod az embereknek, hogy ‘nézzék az egészet’, tudjuk, hogy ennek nem feltétlenül van nyugtató hatása. De meg kell érteni, hogy ez egy hosszú távú folyamat, amely a következő évtizedeket, talán egy évszázadot is meghatározza majd. Törökországban ezt ‘Törökország évszázadának’ hívják.

Tegnap [vasárnap 15-én] Marco Rubio beszédében a ‘Nyugat évszázada’ kifejezés hangzott el. Mindenki egy évszázad építéséről beszél. Szeretném ezt megosztani nézőinkkel és népeinkkel. Öcalan azt mondta: ‘A demokratikus köztársaság építése egy nagyon fontos és nagyon komoly dolog. Az integráció csak demokratikus köztársasággal lehetséges. Egy hosszú életű új évszázad építéséről beszélünk. Nem a nap megmentéséről beszélünk, hanem a történelem megmentéséről. És ez nem megy a kurdok nélkül.’ Pontosan ezekkel a szavakkal fejezte ki.”

forrás: ANF News