Kivonat az ENSZ 1962. december 12-ei közgyűléséről.
Az ENSZ megoldása a gyarmatrendszer felszámolásáról új helyzetet teremtett a harcunk számára. Mivel elítélték, a gyarmati rendszer, amelynek azonnali és teljes felszámolását követeli ez a megoldás, már nemzetközi bűncselekmény. Ezért most törvényes alapunk van követelni hazánkban (Bissau-Guine és a Zöld-foki szigetek – a szerk.) a gyarmati iga megsemmisítését és minden szükséges eszköz használatát ennek az igának az elpusztítására. De ez nem csak ránk vonatkozik. A megoldás alapján az ENSZ és a gyarmatellenes államok és szervezetek – a világ békeszerető erői – képesek és kötelesek konkrét cselekvést végrehajtani a portugál állam ellen. Törvénytelenül és a civilizáció érdekeivel ellentétesen a portugál állam folytatja mind hazánkban, mind más afrikai országokban a „gyarmatosítás bűncselekményét”, veszélyeztetve ezzel a nemzetközi békét és biztonságot.
Biztosan vagyunk benne, hogy a portugál kormány nem úszhatja meg büntetlenül ennek a nemzetközi bűncselekménynek az elkövetését. Abban is biztosak vagyunk, hogy az ENSZ-nek megvan minden szükséges eszköze, hogy konkrét és hatékony intézkedéseket hozzon mind azért, hogy tiszteletben tartsák a Kartát, mind azért, hogy nemzetközi törvénykezést gyakoroljanak országainkban, és megvédjék a béke és a civilizáció érdekeit.
Nem azért vagyunk itt, hogy felkérjük az ENSZ-t, hogy küldjön csapatokat hazánknak a portugál iga alóli felszabadítása számára. Talán kérhettük volna, de nem hisszük, hogy ez szükséges, mert bízunk benne, hogy képesek vagyunk felszabadítani országainkat. Mi csak egy jogot követelünk: a jogot az ENSZ-szel való együttműködésre és konkrét segítségre, hogy siettessük hazánk felszabadítását a gyarmati iga alól, hogy ezzel csökkenjen az emberi és anyagi veszteség, amelyet a hosszú küzdelem okoz.
A küzdelmünk elvesztette szigorúan nemzeti jellegét, és nemzetközi szintre lépett. A hazánkban színre lépő harc manapság a haladás harca a nyomor és szenvedés ellen és a szabadság harca az elnyomás ellen. Miközben igaz, hogy ezen harc áldozatai nem mások, mint a népünk gyermekei, mindazonáltal az is igaz, hogy minden egyes elvtársunk, aki a kínzások miatt hal meg, vagy a portugál gyarmatosítók géppuskái elé kerül, olyan emberek, akik a szívünkben és gondolatainkban hordozunk reménnyel és bizonyossággal, azokkal az emberekkel, akik szeretik a békét.
Nem csak a szabadságvágyunk és nemzeti függetlenségünk óhajának valóra váltásáért küzdünk. Küzdünk – és a végső győzelemig küzdeni is fogunk -, hogy az ENSZ megoldásait és Kartáját tiszteletben tartsák. A börtönökben, a városokban és hazánk vidékein a csata ma is tart az ENSZ, amely a népek felett uralkodó gyarmati rendszer megszüntetését követeli és a portugál kormány fegyveres erői között, amely állandósítani akarja ezt a rendszert a népünk törvényes jogai ellen.
Kik is viselik a portugál gyarmatosítók elleni harc terheit ebben a különösen nehéz helyzetben?
Amikor Elizabethville-ben vagy a Kongóban egy indiai, etióp vagy más nemzetiségű katonát tűz alá vesz az ellenség, ő egy újabb áldozat lesz, aki életét adja az ENSZ ügyéért. Igaz eszméért hal meg, mivel hisz benne, hogy az ENSZ megoldásai a Kongóban azt a célt szolgálják, hogy egységet, békét és haladást teremtsenek a kongói nép számára a függetlenségben, amelyet visszaszerzett, és amelyhez joga van.
Hogy tiszteljék a megoldásait, az ENSZ katonákat, pilótákat, adminisztrátorokat, technikusokat és mindenféle szakértőt mozgósított, és óriási összegeket költött el minden nap.
Amikor hazánkban egy elvtársunk meghal a rendőri kínzás miatt, meggyilkolják a börtönökben, elevenen elégetik, portugál fegyverek golyóinak tüze alá veszik, akkor milyen ügyért adja életét?
A népünk gyarmati iga alóli felszabadításáért, és ezáltal az ENSZ-ért. Az országaink felszabadításáért harcolva és meghalva a nemzetközi törvények jelen kontextusában azért az eszméért adjuk életünket, amelyet az ENSZ maga határoz meg Kartájában, a megoldásaiban, különösképp a gyarmati rendszer felszámolására tett javaslataiban.
Számunkra az egyetlen különbség a Kongóban elesett indiai katona, olasz pilóta vagy svéd adminisztrátor és a mi elvtársaink között, akik Guineában vagy a Zöld-foki szigeteken halnak meg az, hogy a mi hazánkban ugyanazért az eszméért mi az ENSZ számára egyszerű, névtelen katonákként lépünk fel.
Azon elvtársaink nevei, akik a portugál gyarmatosítók áldozataivá válnak, nem szerepelnek az ENSZ aktáiban. Sosem fizetett vagy alkalmazott az ENSZ, se nem készítettünk költségvetést, hogy fedezzük a harcunk egyre növekvő költségeit. De ebben az egyenlőtlen harcban, amelyet viselni kényszerülünk, mi mindazonáltal szolgáljuk az ENSZ-t, megvédve presztízsét és a tiszteletét, amellyel minden kormány tartozik a nemzetközi javaslatai iránt, amelyet elfogadtak.
Amilcar Cabral
1962. december 12.