“Az egész vizsgálat indokolatlan lassúsága, a bizonyítékok feltárásának látványos mellőzése megkérdőjelezi az Országgyűlés által felállított testület szakmai és erkölcsi hitelét.”
A Független Rendészeti Panasztestület saját honlapján célként jelölte meg, hogy „ne csak megismertessük a szervezetet, hanem szakmai munkánk és erkölcsi tartásunk következtében elismerését is kivívjunk a testületnek!”
A hangzatos szöveg sajnos csak olcsó propaganda, mert vannak olyan ügyek, amelyekben nem a jogsértések feltárása, hanem azok eltussolása a cél. Íme egy példa.
2014. február 8-án egy náci felvonulás ellen tiltakoztunk békés eszközökkel. A vonuló nácik útját akartuk állni élőlánccal, egymásba kapaszkodva. A rendőrök durván lökdösve, a kezeinket csavargatva akadályoztak meg ebben többünket. Panaszt tettem, amit az erkölcsi tartására kényes testület vizsgálni kezdett. Egy év elteltével írásban érdeklődtem az ügy állásáról. Választ is kaptam, melyben jelezték, hogy nagyon sok ügyük van, türelmet kérnek.
2015. március 26-án végül határozatot hozott a „független” testület, amelyből kiderült, hogy a vizsgálat során kizárólag az érintett rendőri szerveket keresték meg. A rendőrök állítása szerint nem készültek fotók és egyéb felvételek az eseményekről (pedig láttuk a szokásos kamerás rendőröket), és persze nem emlékeztek arra, hogy kényszerítő eszközöket alkalmaztak volna. Volt már olyan eset, amikor a rendőrség úgymond nem készített felvételeket a saját eljárásáról, amelynek az lett a vége, hogy az ügyben a nemzetközi bíróság elmarasztalta Magyarországot.
Jelentésük szerint csupán sorfallal „szorították ki” az antifasiszta demonstrálókat a helyszínről. A panaszt elbíráló testület annyira el volt foglalva más ügyek vizsgálatával, hogy nem volt gyanús nekik a panasz és a rendőrség jelentése közötti jelentős különbség, meg sem kísérelték megkérdezni a panaszost esetleges bizonyítékairól, lehetséges tanúkról. Ez azért is érdekes, mert maguk a rendőrök jelezték a parancsnokaik felé, hogy a demonstrálók fotózzák őket. Mivel minden rendőr tagadta a panaszban foglaltakat, úgy ítélték meg, hogy „megnyugtató” választ kaptak. Megállapították, hogy jogsértés nem történt.
Úgy vélem, hogy rendkívül kínos lesz a rendőri vezetőknek és a panasztestületnek szembesülni azokkal a fotókkal, amelyekről nem is akarták megkérdezni a panaszost. Az egész vizsgálat indokolatlan lassúsága, a bizonyítékok feltárásának látványos mellőzése megkérdőjelezi az Országgyűlés által felállított testület szakmai és erkölcsi hitelét. Úgy látszik, ha antifasisztákat ér jogsérelem a rendőrség részéről, akkor a fő cél a rendőrség mentegetése. Mire való a panasztestület, ha a nyilvánvaló ellentmondásokat sem hajlandó érdemben kivizsgálni? Miért tesznek úgy, mintha védenék a jogainkat?
A konkrét ügyet még meg kell vizsgálnia az ORFK vezetésének is. Nem kétséges, hogy nem látnak majd kifogásolni valót az eljárásban, és szabályosnak fogják tartani a békés tüntetőkkel szemben eljáró, karokat csavargató és lökdösődő rendőrök viselkedését. Nyilvánvalóan azért sem fognak vizsgálatot indítani, mert a várható konfliktusos helyzetek ellenére a rendőrök a hivatalos jelentés szerint nem készültek adatrögzítő eszközökkel, és azért sem vonnak majd senkit felelősségre, ha kiderül, hogy mégis készültek felvételek, csak azokat „elvesztették”. Mert az utóbbi időben az ellenzéki politikusok ügyeiben ez a szokás. A rendelkezésre álló fotók azonban olyan bizonyítékok, amelyek látványosan cáfolják a rendőrség jelentéseit. Ha a hazai média segédkezik is az ügy titkosításában, a tényeket a nemzetközi fórumokon nem lehet majd tagadni.
Mi a tanulság? Magyarországon egyre nyíltabb diktatúra van, és a hatóságok által elkövetett jogsértésekkel szemben az erre hivatott hazai szervektől sem várhatunk védelmet.
Vajnai Attila
elnök
Európai Baloldal