Mármint “értük”, a kormányért. Mert Magyarországon más nagyon nem kaphat elégséges egészségügyi ellátást.
A rendszerváltás utáni kapitalista kormányok célfeladata volt az amerikai stílusú egészségügyi rendszer kialakítása hazánkban. Azaz a gazdagok kapjanak meg mindent, a szegényeken pedig spóroljunk. Az sem probléma, ha évente emiatt 30 ezer ember idő előtt meghal – Magyarországon is!
Ezt egyes neoliberális kormányok az amerikai stílusú betegbiztosítási modellel, azaz „fizetős egészségüggyel” akarták megoldani (most is fizetős és ugyanúgy semmit sem kapunk a pénzünkért). Ne legyenek illúzióink, rengeteg egészségügyi biztosítótársaság ajánlott volna alacsony díjú szolgáltatást, amelyekkel úgy verték volna át a betegeket, mint az Egyesült Államokban – tehát a fizetés még önmagában nem jelent tisztességes ellátást. Ez az egészségügyi rendszer, ugyanazon rendszer falain belül oldotta volna meg az egészségügyi szolgáltatásokat, csak a gazdagok (beleértve a kormánytagokat) megkapták volna az színvonalat, a szegények pedig nem vagy rosszul vagy késve, vagy ezek kombinációi. A „fizetős egészségügyet” a vizitdíjjal kezdték bevezetni, és ezzel rászoktatni az embereket, hogy hiába fizetnek TB-t – akár évtizedek óta – itt bizony sarcolás lesz, mert a kapitalizmus nemzetközi válságban van (mint ahogy azóta is permanensen, csak hol lazábban, hol súlyosabban, lásd a mostani kombinált megélhetési, energia- és klímaválságot).
Ennek szerencsére annak idején mi parancsoltunk megálljt – akkor még munkáspártos színekben, a pártszakadás előtt – egy népszavazás során, amelyre a Fidesz is rátelepedett, mert az akkori thürmerista pártvezetés ezt hagyta – ez volt a szakadás egyik legfőbb oka.
Mivel a Fidesz csak demagóg populista módon, politikai haszonszerzés céljából állt rá erre a dologra, később nem engedhette meg magának, hogy egy rendszer falain belül csinálja meg álmai amerikai egészségbiztosítási rendszerét. Ezért egy másik szegényellenes modellt választottak: két egészségügyi rendszert hoztak létre. Egy magánegészségügyi szektort a gazdagoknak és saját maguknak. Az állami szektort pedig igyekeznek valahogy Szomália szintjére lehozni – elég nagy „sikerrel”, amiből jó sokat lehet spórolni, hogy fizethessünk olyan égetően fontos szektorokat, mint a német tankok, amerikai rakéták, a NATO-nak fizetett sarcok, multik adókedvezményei és a fideszes oligarchák gazdagodása
Magyarországon tömegesen jelentek már meg külföldi befektetők magánklinikák és rendelők létrehozásával, csak ide bekerülni súlyos tízezrekbe kerül, a kezelés meg százezrekbe és milliókba.
A rothadás egyértelmű jele – már a rendszerváltás után – a „hálapénz” megjelenése. Bizonyos esetekben olyan etikátlanul, hogy anélkül az adott „orvos” nem is szolgáltatott kezelést. Így a kapitalizmus szabadságából eredeztethető „szabad orvosválasztás” elég gyorsan azzá silányult, hogy a professzor választhatta ki, melyik gazdag, hálapénzes beteget gyógyította meg, a szegényekkel törődtek – jobb esetben – a tanulók és rezidensek.
Mindeközben a neoliberális megszorító kormányzatok (azaz az összes magyar kormány Antalltól a Fidesz-fasisztákig) nem csak a betegeken spóroltak, hanem a személyezeten is. Azért a hálapénz rendszere nem csak az orvosi etika hiányából eredeztethető, hanem elsősorban az alulfizetettség problémája, miközben ötöd-tizedannyit kerestek, mint nyugati kollégáik – nem véletlen a tömeges elvándorlás. Az egészségügyi személyzetet nem csak alulfizetik, de ki is zsigerelik és minden létező módon csökkentik a számukat. A legújabb kormányzati húzás a jobboldal részéről a „nemzeti” laborhálózat, amely miatt ismét ezrek kerülnek utcára „központosítások” címmel. A kormánnyal stratégiai szövetségben lévő magán(!)laborok részéről is – több profit marad.
A profitorientált egészségügyben a kizsigerelt, túlmunkáztatott, kiégetett, alulfizetett ápolóknak adott kormányzati köszönet kb. olyan, mintha a hitlerista Németország kívánt volna boldog gyereknapot azon szovjet gyermekeknek, akikre éppen rágyújtották a házukat.
Persze a kormány csak azoknak mondott köszönetet, akik „értük dolgoznak”. Ez nyilván áthallásos annak ellenére is, hogy a hatalom képviselői (a kormány, a Fidesz párt, a kamuciviljeik, az állami szférába juttatott kádereik) rendszeresen vonnak egyenlőségjelet maguk és a magyarok közé. Mert értük biztosan dolgozik valaki, de értünk senki.