Május 17-e a Homofóbia, Transzfóbia és Bifóbia Elleni Nemzetközi Nap (IDAHOBIT).
A dátumot azért választották, hogy emlékeztessen arra, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990-ben eltávolította a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról. Ezen haladás ellenére sokuk küzd a jogért, hogy azok lehessenek, akik, és azt szeressenek, akit csak akarnak. Az LMBTQI+ közösség tagjai születésüktől arra kényszerülnek, hogy a ciszheteropatriarchátus szexuális, nemi és gender szabályaihoz alkalmazkodjanak, amely olyan társadalmi-politikai rendszer, amely a heteroszexualitást és a patriarchátust tekinti normálisnak, miközben az életmódok és kapcsolatok más formáit abnormalizálja. A heteropatriarchátus a neoliberális kapitalizmussal karöltve formálja társadalmunkat és törvényeinket, olyan rendszert építve, amelyet mély szerkezeti igazságtalanságok és egyenlőtlenségek jellemeznek. Másfelől Európában a jobboldali kormányok és ultrakonzervatív erők támadják az LMBTQI+ jogokat és diszkriminatív intézkedéseket tesznek. Ezzel szemben egyesülnünk kell és fel kell emelnünk a hangunkat az LMBTQI+-ellenes retorika ellen, valamint meg kell állítanunk az emberi jogsértéseket.
Íme a négy mód, ahogyan hozzájárulhatunk az LMBTQI+ egyenlőség Európai fejlődéséhez.
Az LMBTQI+ jogok védelme – az igazság és egyenlőség kérdése
Mind tudjuk, hogy a törvényeknek és szabályozásoknak nagy hatása van a mindennapi életre. Az LMBTQI+ emberek Európa szerte nem élvezik ugyanazon jogokat és lehetőségeket. A küzdelem az LMBTQI+ családok és a nemi sokszínűség identitások teljes elismeréséért még messze van a végétől. Néhány tagállamban az LMBTQI+ közösség még mindig harcol a kapcsolatuk elismeréséért, hogy joguk legyen örökbe fogadni gyermeket, valamint hozzájuthassanak az asszisztált megtermékenyítéshez. Az EU erődítményszerű határai megtagadják a meleg menekültek létét és jogait. A határok szintén eltörlik az érzékeny kapcsokat, ha a szivárványcsaládok átlépik a határokat, amely a gyermekeket félelemnek és bizonytalanságnak teszi ki. Hogy a helyzetet súlyosbítsák, a magyarországi és lengyelországi kormányok a COVID válságot arra használták ki, hogy LMBTQI+ ellenes törvényeket fogadjanak el, amely célja az LMBTQI+ közösség szükségleteinek és tapasztalatainak elnémítása. Fel kell lépnünk az államilag szponzorált LMBTQI+ jogsértések és erőszak ellen. Az LMBTQI+ emberek alapvető jogai védelmének és erősítésének mindenki számára létező valósággá kell válniuk.
A testünk, identitásunk, mi magunk
Azokat, akik önmagukat nemileg másnak tekintik, mint amellyel születésükkor felruházódtak, vagy olyan nemi jellegzetességgel születtek, amely kívül esik a szigorú férfi/női kettősségen, még mindig patológiásnak tekintik, ha önmaguk akarnak lenni. Az EU tagállamok többsége még mindig megsérti a transznemű emberek jogait a testi integritáshoz és az önrendelkezéshez. A nemi átalakító kezelések és műtétek, invazív mentális és fizikális vizsgálatok, sterilizáció és kényszerválás szükséges, hogy a transz emberek megkapják a törvényi elismerést. Azonos módon az interszex testűeket továbbra is kiteszik csonkításnak, valamint normalizálják az olyan orvosi gyakorlatokat, mint a genitális csonkítás és a pszichopatologizáció. Véget kell vetnünk a transz és interszex identitások kórosnak tekintésének és gyógyszeres kezelésének; teljesen el kell ismerni és védeni a gender, nemi és szexuális önrendelkezés jogát.
Soha többé félelmet
Az LMBTQI+ emberek Európában mindenhol félnek az erőszaktól és gyűlölettől. Az EU-ban 10-ből egyet ért fizikai vagy szexuális támadás az elmúlt öt évben. A statisztikai adatok sokkal riasztóbbak, ha a transzfób és interfób erőszakról beszélünk. Jelenleg az erőszak aránya nem írja le a rettegést és szenvedést, amelyet az LMBTQI+ emberek átélnek. Az adatok azt sem mutatják meg, hogyan gerjesztenek az újfasiszta és újpopulista mozgalmak Európában félelmet és erőszakot a melegek ellen. Sokuk még mindig diszkriminációnak van kitéve, ha munkahelyet, lakhatást, egészségügyi szolgáltatást vagy szociális szolgáltatásokat keres, valamint az iskolákban vagy ha menedékjogért folyamodnak vagy felmutatnak egy személyi igazolványt. Azonnal cselekednünk kell, hogy véget vessünk az LMBTQI+ közösség elleni erőszaknak. Az, hogy erőszaktól, üldöztetéstől, diszkriminációtól és stigmától mentesen élhessenek, nem gender ideológia, hanem alapvető emberi jog, amelyet meg kell védeni.
Harc a rendszerszintű egyenlőtlenség ellen – megváltoztatni a rendszert, jobbítani az életet
Az LMBTQI+ egyenlőtlenség fennáll. A COVID-járvány csak súlyosbította a létező egyenlőtlenségeket, növelte a sérülékenységet, különösképpen azon melegek számára, akik többféle marginalizált identitást testesítenek meg. A járvány számos problémát mutatott fel, amellyel az LMBTQI+ emberek szembesülnek a neoliberális rendszerrel járó egyenlőtlenségek miatt. Az egyenlőség és szabadság hamis ígérete alatt a neoliberális kapitalizmus az élet minden területén egyenlőtlenségeket hoz létre. A javak egyenlőtlen elosztása, valamint az állami szolgáltatások állandó privatizációja számos LMBTQI+ embert helyezett kilátástalan helyzetbe. De a perem az ellenállás színtere. Kollektív akcióval lerombolhatjuk a rendszer egyenlőtlenségeit és olyan rendszert hozhatunk létre, amely egyenlőségen, szolidaritáson és gondoskodáson alapszik.
EP Baloldal frakció