A parlamenti ellenzék MTI közleményekben magyarázza bizonyítványát.
A tény, hogy a „teljes” „ellenzéki” – valójában neoliberális és fasiszta – pártokat tartalmazó összefogás immár sokadik alkalommal volt képtelen legyőzni a Fidesz neoliberális-fasisztoid rezsimjét, amely normális esetben komoly analízisre készteti a történelmi felelősségük teljes tudatában lévő politikai vezetőket.
Ennek ellenére Tóth Bertalan, az MSZP elnökének sajtóközleménye – vélhetően egy párhuzamos dimenzióból – kvázi sikerként aposztrofálja az együttműködést.
A közlemény kijelenti, hogy „a szavazati arányok azt is megmutatták, hogy egyre többeknek van elegük a Fidesz-rezsim megfélemlítő, csak a saját kiszolgálóit segítő politikájából.”
A tény továbbra is az, hogy az „ellenzék” veszített. Közben a Jobbik sajtóközleménye szó szerint a „megfélemlítéseket” is megnevezi a bukás egyik okaként. Most akkor a megfélemlítések szavazásra sarkallják a polgárokat, vagy eltántorítják attól, mert nem mindegy! A szavazati arányok nem mutatták meg, hogy az embereknek elegük van a Fideszből, hiszen jóval kevesebben is mentek el szavazni, mint az előző választáson, (a részvételi arány 66%-a volt a 2018-asnak), ráadásul a Fidesz javított (arányaiban kb.2,5%-ot), az ellenzék pedig rontott 2018-hoz képest. Olyannyira, hogy Bíró László csak a 62,4%-át kapta annak a szavazatszámnak, amit a Jobbik, az MSZP és az LMP összesen kapott 2018-ban!!! Ez 3,6%-os romlás.
A közlemény folytatja: „Növelnünk kell az ellenzéki szavazók számát..”.
Miközben nincs közös ellenzéki szociális válságkezelő program, sem komoly ellenzéki tevékenység a kampányon kívül, amellyel ez lehetséges lenne. Az ellenzék pont ellenpolitikát használ, amely célja, hogy a Fidesz szavazatai csökkenjenek, nem az, hogy a saját szavazóik legyenek többen! Mikor azt hiszik, Bíró László kapta a szavazatok 45,9%-át, akkor tévednek! Felejtsük el, hogy az ellenzéki szavazók az ellenzékre szavaznak! Az ellenzéki szavazók túlnyomó többsége a Fidesz ELLEN szavazott, protestszavazatként, és teljesen mindegy volt nekik, ki a jelölt, csak NE kormánypárti legyen. Roppant kevés azok száma, akik azért szavaztak Bíró Lászlóra, mert szimpatikus nekik! Az ellenzék már jó ideje csak az orrát befogó szavazókból él, akik nem csak a kormányt, de a jelenlegi parlamenti ellenzéket is gyűlölik! Felejtsük el, hogy egyes pártok a rájuk leadott szavazatokat népszerűségre konvertálják a kommunikációjukban, mert ennek megint csak köze nincs a valósághoz. Fontos az ellenzékben tisztában lenni szavazat és szavazat közti különbséggel, és hogy mennyivel többet ér egy saját pozitív szavazat az ellenfél negatívjánál. Mert a negatív szavazó csak protestszavaz, a pozitív szavazó pedig talán még komolyabb politikai aktivistást is jelent, amelyet nem érthetnek a parlamenti kretenizmus betegségében szenvedő, hataloméhes mainstream ellenzéki vezetők. Ha értenék, alulról és balra építkező mozgalmat is szerveznének egy közös program hétköznapi-politikai képviseletére.
„…a jelöltkiválasztás során alkalmaznunk kell az előválasztás intézményét, és egységesen kell fellépnünk a Fidesz-uralommal szemben!”
Írja ezt az MSZP elnöke azután, hogy Tóth Ádám független jelölt a választás kiírásakor javasolta, hogy legyen előválasztás, amelyre a parlamenti ellenzéki pártok gálánsan NEM-et mondtak és háttérmutyiban kiválasztották a feladatra legalkalmatlanabb, antiszemita és rasszista kijelentéseket tett képviselőt. Ezután pedig csodálkoztak, hogy a kormánymédia szétszedi őket. A Jobbik tegnapi közleménye a bukás okaként képes volt megnevezni a “ a kormánypárti propagandagépezet hazugságait és lejárató agitációit”, mindezt azután, hogy maga a jelölt már megpróbált bocsánatot kérni a korábbi kijelentéseiért, tehát elismerte bűnösségét ezekben!
A közös választási indulás többszörös kudarcából (Győr, Mohács, Borsod) azt sikerült kielemezni, hogy „közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel és közös programmal” lehet leváltani a Fideszt. Mintha nem is bukás lett volna, ráadásul nem is óriási, mivel az összellenzék tömeges kampányt folytatott és rengeteg szereplő látogatott személyesen a választókörzetekbe. Mindenesetre pozitív, hogy végre először valaki kimondta a közös PROGRAM szükségességét, ami egyszerűen nem létezik, de már évek óta léteznie kellene, ám félő, hogy ez a Jobbikkal a programalkotó bizottságban elég kiábrándító lesz a humánus és demokratikusan gondolkozó tömegek számára.
Sajnálatos módon ez a választás azt mutatta meg, hogy az ellenzék nem rugaszkodhat el a szomorú valóságtól, ha valóban a Fidesz leváltására törekszik, nem pedig a politikai túlélését akarja csak biztosítani Orbán házi ellenzékeként.
A kérdés, hogy még hány időközi választásnak kell elbuknia, hogy a felelős szemellenzős, dogmatikus politikusok végre stratégiát váltsanak az antifasiszta egységfront és a humánus-szolidáris-zöld-rendszerkritikus szociális válságkezelő és demokráciát helyreállító program felé???
Értékeljük az ellenzéki Reményt, hogy hisznek benne, hogy akár a sokadik bukás után is képesek lesznek valamikor felállni, ám ebben az esetben ez a Remény totálisan hamis és hazug. Nem tűrjük azonban a kirekesztést és az árulózást csak azért, mert mi reális analízisre vagyunk képesek, valós adatok és valós érzelmek alapján. Nem az utólagos okoskodás, sem az előre megmondtuk érzés beszél belőlünk, bár ez utóbbi teljesen jogos lenne. A cél, hogy új stratégiát javasoljunk az ellenzéknek egy olyan helyett, amely minden aspektusának sebeiből vérzik és már többször el is vérzett. Az alternatív, rendszerkritikus és szegénypárti baloldal megérett és felkészült egy olyan antifasiszta összefogásra, amely az egyetlen esély a kormány leváltására. Már csak Önökön a sor.