Ezen írásunkban megvilágítjuk, hogy az összes magyarországi párt hazudik a saját nevében önmagáról.
Fidesz: A Fiatal Demokraták Szövetségében már mindenki van, csak fiatalok és demokraták nem. A Fidesz az elmúlt 30 éves regnálása során neoliberális pártból neoliberális-fasiszta párttá vált. Valójában nem is változtak annyit, mint azt a mai neoliberális kamubaloldal propagandája próbálja sejtetni. A Fidesz mellesleg a latin hűség szóból ered, de ha megnézzük, mennyire is voltak hűek a hazához vagy akár saját elveikhez, akkor elég más képet kapunk.
Kereszténydemokrata Néppárt: Sokan vitáznak róla, mennyire is a keresztényi szeretet nevében történik a hazai fasisztoid diktatúra építésében való részvétel. Mi tudjuk, hogy ez a fajta szeretet nem létezik, hanem csak fantomerény, amely mögé az osztályelnyomás szellemi eszközét (vallás) be lehet applikálni. A kereszténydemokraták közelről sem demokraták, a néppárti jelleg a törpepárti helyzetéből adódóan inkább komikus jelző.
Jobbik: Rendben, hogy az újfasiszta, de újabban cukidemokratát nagyon rosszul játszani próbáló Jobbik valójában ténylegesen jobboldali párt. Azonban, ha a „jobbik” szó köznapi értelmét nézzük, akkor nem hisszük, hogy egy karlendítgetős politikusokkal induló, de közben cicás politikusos fotókkal a közvéleményt kábító párt bármiben is jobbik lenne bárkinél. Különösképp, hogy nem a politikai minősége juttatta őket a parlamentbe, hanem a tőke. A fennmaradásukat is olyan politikusok segítették, mint Simicska Lajos egykori Fidesz-pénztárnok.
Demokratikus Koalíció: Hogy kivel lépett koalícióra Gyurcsány Ferenc pártja, az lényegében rejtély. Az biztos, hogy nem az MSZP-vel, amelynek erodálása és a tagok elszipkázása volt a fő cél. Mondhatni sikerrel. A belharc eredménye, hogy lényegében két középpárt lett az egy nagyból, amelyek megkezdték útjukat a kispártiság felé. Tény, hogy a Demokratikus Koalíció demokratikus úton indult meg – még ha elég döcögősen is -, de ez csak addig tartott, amíg történelmi bűncselekményt nem követtek el, mikor is kollaborálni kezdtek a Jobbik náci pártjával. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára személyesen is olyan jobbikos jelölteket támogattak és kampányoltak, akik konkrét nácibotrányokon voltak túl. Tóth Péter Szegeden és Rig Lajos Veszprémben élvezte a DK két legfőbb prominensének támogatását, ami semmiképp sem a névhez illő demokratikus cselekedet.
Magyar Szocialista Párt: Hogy az MSZP bármilyen formában is támogatná a nevében is jelzett szocializmust, az azért meredek, ezt még ők is elismerik. Nemhogy nem „szocialista” a Szocialista párt, de még a szociál-demokrata jelzőt sem érdemlik meg. A párt minden tekintetben levetkőzte a baloldaliságát, elszakadt a munkástömegektől és a Blair-féle kamuMunkáspárt útjára lépett, amely neoliberális megszorítások sorozatával nyomorított el tömegeket és hozta el a jobboldal-konzervatív-fasisztoid rendszerek bebetonozódását – mind Nagy-Britanniában, mind Magyarországon.
LMP: Ha valakik megmutatták, hogy nem lehet más a politika, az hazánk kártékony kamuzöld szervezete, amelynek fogalmuk sem volta, mi fán terem a globális klímakatasztrófa, a demokrácia vagy a szociális kérdések – ezt Karácsony Gergely budapesti ámokfutása és a Jobbik-nácikkal való közös szereplések is bizonyítják.
Munkáspárt: A Munkáspárt szépen indult a rendszerváltás elején, óriási aktivista hálózattal és párttagsággal rendelkezett, ám Thürmer Gyula áldásos tevékenységének hatására a párt totálisan erodálódott, kvázi megszűnt létezni. A kvázi sztálinista módszerrel folyamatosan tisztogatott pártból végül semmi nem maradt. Ettől még viselhetné a Munkáspárt nevet, de! A párt az idők során összeszűrte a levet a szélsőjobboldallal és a Fidesszel, ráadásul felvállalta a menekültellenes propagandát is, amely minden csak nem a munkástömegek hiteles és baloldali képviselete.
Párbeszéd Magyarországért: Hogy mire vagy kire gondoltak, mikor a párbeszéd név megszületett, az kérdés. Tény, hogy a néppel nem nagyon folytattak párbeszédet, a Jobbikkal viszont igen, ami elég szégyenletes egy magát rendszerkritikusnak gondoló társaságról.
A Mi Hazánk újfasiszta párt kvázi mindent reprezentál, ami nem a mi hazánk. Lényegében mindenkit utálnak a mi hazánkban: zsidókat, cigányokat, az LMBTQ közösség tagjait, antifasisztákat, baloldaliakat, még magát a szélsőjobboldalt is (mármint a másik cégeket), és nem utolsósorban minden normális embert, akik teljes joggal megvetik az újfasisztákat.
Momentum: A pártnév a latin lendület szóból származik. Tény, hogy mozgalomként lendületesen indultak, mikor még mindenki azt hitte, független, politikai karrieristáktól mentes szervezetről van szó, amely csak meg akarja fúrni a budapesti olimpiát. Tették persze ezt önmagában helyesen. Aztán jött a feketeleves, hogy megalapították a huszonezredik kamuellenzéki pártot. Innentől elvesztették a lendületet. Az is botrányos, hogy létezik már egy Momentum Nagy-Britanniában, amely kőkeményen balos szervezet, és sokkal jobban áll nekik ez a név, mint a hazai zsúrpubiknak. Nekünk csak olyan Momentum jutott, ami azt a neoliberális Macront sztárolja, aki szétverte a francia munkások tüntetéseit, majd szélsőjobbról akarta előzni Le Pen-t, ezzel óriási belpolitikai károkat okozva Franciaországnak. Érdekes, hogy a Momentum hazánkban is bizonyította, hogy a neoliberalizmus csak egy köpésre van a fasizmustól, mikor rendre közösen léptek fel a náci Jobbikkal.
Magyar Igazság és Élet Pártja: Szerencsére már megszűnt, de érdekes, mennyire ragaszkodott az Igazsághoz az az újfasiszta párt, amely elsőként ragadtatta antiszemita és más különféle fasisztoid retorikára magát. Természetesen a MIÉP-féle összeesküvés-elméletek mind hazugságok a munkások megtévesztésére. Eklatáns példái azon mondásnak, hogy az igazság szót általában csak hazudozók veszik szájukra.
A Liberálisok törpepárt, az SZDSZ utódpártja koránt sem liberális. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje még csak nyomokban sem lelhető fel politikájukban. Valójában neoliberális pártról van szó, amely a szabadpiac kizsákmányolását és az extraprofitot tekinti szentségeknek. A párt végül annyira „liberális” volt, hogy egyenesen a Jobbikkal való összeborulásban is sikerült részt venniük.
A Független Kisgazdapárt – legalábbis a rendszerváltás utáni verziója kb. annyira volt független, mint Horthy a németektől. Torgyán József viccpártja lényegében mára – szerencsére – erodálódott, de nem feledhetjük mennyi kárt okoztak hazánknak és a kis gazdáknak.
Magyar Demokratikus Fórum: Az MDF is kb. annyira volt demokratikus, mint Horthy Miklós. A párt lényegében levezette hazánk egyik legnagyobb történelmi tragédiáját, a rendszerváltást és a privatizációt, amellyel brutális nyomort és lecsúszást teremtettek. Szerencsére ez a képződmény sem létezik már, a történelmi-politikai küldetését ellátta, feladatát befejezte, a munkások hatalmát átszolgáltatta a tőkéseknek.