A neoliberalizmus hazai pápája, Bokros Lajos durva üzenetet tett ki a Facebookra.
Felháborodása szinte jogos, hiszen a leírtak szerint Gyurcsány pártja tényleg elég szánalmasan és gusztustalanul bánt el a ki MoMával.
Bokros szerint Gyurcsány 4 hónapig hitegette őket, majd végül nem akartak megállapodni az összefogásról.
Hogy a DK számára az volt-e ciki, hogy Bokros az EP-ben egy frakcióban ült a balti neonácikkal, vagy hogy a Bokros pátyolgatott Mellár Tamás Pécsett képviselőként a Jobbik támogatását is elfogadná, vagy pusztán rájött, hogy a hazai megszorítások prototípusát megalkotó „válságkezelő” nem lenne túl népszerű a szavazók körében, az lényegében mindegy.
Különösképp, hogy Gyurcsány már nem egyszer pedzegette homályosan a Jobbikkal való együttműködést, persze csak nagyon nyakatekerten és fű alatt, de aki olvas a sorok között, az azért látja, mire megy majd ki a játék. Arról nem is beszélve, hogy a Gyurcsány-kormány folytatta a Bokros-csomag neoliberális megszorító hagyományait… nos, igen… megszorításokkal egy hülye is tud válságot kezelni, ahhoz nem kell közgazdaságtant sem tanulni.
És tudják, mi még a bökkenő? Voltak korábban úgy nevezett ellenzéki előválasztási tárgyalások. Kb. ott kellett volna kibontakozni valami antifasiszta összellenzéki összefogásnak, és akkor talán lett volna esély 2018-ban Orbánt zavarni. Ehelyett Bokros pártja pont ugyanolyan kirekesztéssel reagált, mint amit most ellenük csinálnak vagy még durvábbal: kivétózták a Balpártot erről a fórumról. És mivel a Balpárt akkor már választási szövetséget kötött az Európai Baloldallal, értelemszerűen ez előbb-utóbb ránk is vonatkozott volna. Persze Gyurcsányék sem voltak restek, ők is hátbatámadták egykori szövetségesüket, ők pedig a Liberálisokat vétózták ki. Így az egész előválasztási ötlet, amelyből kinőhetett volna valami értelmes is, szétszéledt, és megint ott vagyunk, mint az előző országgyűlési választások előtt, amikor az Európai Baloldalt (akkor még Munkáspárt 2006 néven) szintén Gyurcsányék vétózták (rekesztették) ki az ellenzéki programtárgyalásokról, amelyből akkor sem lett semmi.
Előbb-utóbb valaki a világon kitalálja, hogy könyvet írjon „Hogyan ne nyerjünk meg egy választást” címmel. No, neki ajánljuk az elmúlt évtized ellenzéki politikájának tanulmányozását.