Az elmúlt idők egyik legpusztítóbb és legalávalóbb támadását követte el a Hamasz terrorszervezet Izrael ellen.
A hazai (és a világ) közvéleménye is elkövette az ebből következő legnagyobb hibát. Két pólusra oszlott.
Ez nem csak történelmi bűncselekmény, hanem teljesen indokolatlan és hamis jobboldali logika. Lehet, hogy egy szinten érthető, hogy a civil fesztiválozókra tüzet nyitó, valamint ártatlanokat, nőket, gyermekeket rakétákkal támadó terroristák most rendkívüli szolidaritást váltottak ki Izrael mellett.
A másik oldal persze a legyilkolt palesztin gyermekek képeivel fogja igazolni a palesztin önvédelem igazát. Mindkét narratíva hamis. És ahogy az egyoldalú izraeli szolidaritás hiba, az is hiba, ha most defenzívába vonulnak a palesztin szolidaritás hívei. Ez nem izraeli-palesztin szembenállás. Ez az izraeli-palesztin szembenállás szélsőséges elemeinek megnyilvánulása volt.
Külön kell választanunk a palesztin kizsákmányolt osztályokat az ő szenvedésüket ürügyként használó terrorizmustól. De külön kell választanunk a megszálló és apartheid-rendszert működtető, izraeli kormányzatot a saját civil lakosságától – de szintén kizsákmányoltjaitól. Különösképp most, hogy Izrael jelenlegi szélsőjobboldali kormánya mos óriási bűnöket követ el a zsidók ellen is, korlátozva jogaikat az alkotmány módosítgatásával, amely rendkívüli tüntetéseket váltott ki az országban. Ezután lehet még csak elemezni a békét vagy gyűlöletet támogató társadalmi megosztottságokat.
Közben jönnek a számadatok igazolásképp, hogy mennyivel több palesztin halott van – persze, mert Izrael sokkal jobban védi magát és nem kövekkel támad vissza. Az ezekkel való érvelés megint csak rendkívül káros. Úgysincs mérőfoka annak, melyik fél milyen szinten felelős a konfliktusért, mert az ennél sokkal bonyolultabb, minthogy előálljunk egy százalékos aránnyal.
Ezután bújhatunk a klissével, hogy „béke kell”. De milyen béke és milyen áron? Építsünk szeparációs falakat, amin bárki átjön és át lehet rajta rakétázni? Tartsuk fenn erőszakkal? Hogy temessünk el évezredes szembenállást és személyes tragikus traumákat? A béke természetéhez fontos megérteni az izraeli-palesztin konfliktus jellegét, de méginkább a megbékélés és egymás mellett élés helyzetét. Ez utóbbinak pedig nem csak gátjait, de elsősorban előmozdítóit. Ezekről pedig nem beszél senki – kizárólag azok a témák uralják a polarizált narratívát, hogy melyik oldalnak miért van joga az önvédelemhez.
A békét előmozdító aktív cselekvési módokról pedig egyetlen szó sem hangzik el. Ezt azonban nem is várhatjuk el a tőkés keretek között mozgó médiától, politika erőktől és a véleményformáló „értelmiségiektől”. Ezeknek része kell legyen a nacionalizmus meghaladása, a vallások meghaladása, a népek közti szolidaritás és tolerancia, de legfőképp a mindkét fél számára közös virágzást és fejlődést hozó közös termelési mód. És amikor közös virágzásról és fejlődésről beszélünk, azon nem a felek tőkésosztályát értjük. Épp ezért kapitalista termelési mód keretein belül nem csak az izraeli-palesztin béke lehetetlen, hanem – ahogy ezt a történelem megmutatja – nem létezik a jugoszláv utódállamok nemzetei közti béke, az orosz-ukrán béke, a lengyel-orosz béke, az örmény-azeri béke, a csecsen-orosz béke stb. sem. (És nemhogy béke nem létezik, a felsoroltak majdnem mindegyike között háború és népirtás áll vagy állt fenn.)
Ezeket a népeket egyszer már egyesítette a kizsákmányoltak nemzetek felett álló szolidaritásán alapuló szocialista rendszer és annak termelési módja, amely minden elnyomott osztály javára vált.
Semmi sem annyira beszédes ebben a helyzetben, minthogy Izraelben csupán egyetlen párt van, amelynek zsidó és palesztin tagjai egyaránt vannak: az Izraeli Kommunista Párt.
Ezt a helyzetet sem az iszlamofasiszta Hamasz, sem a szélsőjobboldali Netanyahu kormány – sem ezek támogatói – nem fogják megoldani. Ez utóbbi jelentős lépéseket tett afelé, hogy ez a terrorista akció megterveződjön és végrehajtódjon. Megint a jobboldal társadalmat megosztó hatása nyert. A terrortámadás miatt csak erősödni fog az izraeli szélsőjobb politikai ereje, ahogy az izraeli katonai akciók pedig csak a terroristák támogatottságát fogják növelni. Nem mi birtokoljuk a bölcsek kövét – ezzel mindkét fél teljesen pontosan tisztában van!!
A Hamasz pontosan tisztában van vele, hogy ha végrehajtja ezt a terrortámadást, másnap rakéták fognak potyogni ártatlan palesztinok fejére is. Ez megint csak nekik lesz jó. És Netanyahu is biztosan hallotta már valahol, hogy az erőszak erőszakot szül.
De van valami nagyon nagyon nagyon fontos a Közel-Kelet megosztottságában: a PÉNZ.
Ugyanis azzal nagyon is tele van ez a konfliktus. Fegyvert lehet eladni oda; félelemmel jobban kontrollálhatók az ottaniak; gyűlölettel jobban megoszthatók, tehát jobban kizsákmányolhatók; geopolitikai szempontból príma hely lesz katonai támaszpontok létrehozására és katonai doktrínák érvényesítésére; a nyersanyagok „védelemért” cserébe lerabolhatók; rabszolgamunkások dolgozhatnak a gyárakban helyben, de akár menekülésre is lehet kényszeríteni őket külföldre; és a csak a mának élő emberek jó fogyasztók. És (meglepetés!): Nem Palesztina a „törzsi” megosztottsággal rendelkező gyarmat archetípusa, ilyenek tömegével voltak/vannak Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában is, ilyen-olyan formákban.
Az izraeli-palesztin béke kulcsa tehát, hogy
- felismerjük (és ők helyben is felismerjék), hogy milyen ideológia, vallás, politikai áramlat osztja meg a térség lakóit;
- ezt elutasítva elutasítjuk ezen megosztó ideológiákat, politikai áramlatokat és (ez nehéz lesz, de nem lehetetlen) a vallásokat;
- a tőkés kereteket meghaladó, mindenki javát szolgáló termelési módot kell kialakítani, amely hosszú évek munkájával meghozza az eredményét.
Már túl sok áldozat van ehhez, már túl sokakat traumatizált a fennálló helyzet, de minden egyes nappal, minden egyes áldozattal rosszabb lesz. Külön tragédia, hogy a világ munkásmozgalma szintén borzalmas helyzetben van, nem csak hazánkban, de Európa szerte, hogy hatással lehessen az ottani politikai légkörre, és hogy eljuttassa a szolidaritás üzenetét Izraelbe. A baloldal latin-amerikai sikerei ehhez kevesek lesznek.
Az üzenet itt is tovább él:
Szocializmus vagy Barbárság!