A hatpárti „ellenzéki” szövetség előválasztásra készül, ami önmagában, első hallásra dicséretes.
Az előválasztás jó. Demokratikus folyamat, amelyben kiválaszthatjuk azokat a jelölteket, amelyek összefogásban a legjobban vehetik fel a versenyt a NER fasisztoid rezsimjének képviselőivel.
Csak éppenséggel vannak vele olyan durva problémák, amely miatt nem illeti meg a résztvevők által ráaggatott „demokratikus” jelző.
1, A keret zárt
Hat párt eldöntötte, hogy az előválasztás köztük fog zajlani, és nincs semmiféle szabály arra, hogy ez pontosan hogyan érinti a civil-független jelölteket, vagy esetleg más kis- és középpártok indulóit a hatosfogaton kívül. Nyilvánvalóan egy ilyen előválasztásnak inkluzívnak kell lennie, nem pedig a szokásos helyleosztogatós mutyiról szólnia. Le van írva, hogy a civileknek ki kell választaniuk előre, hogy melyik párt frakciójába fognak beülni!! A magyarországi helyzet eddig is az volt, hogy ha valaki “civilként” indult választáson, az első kérdés rögtön az volt, hogy “de melyik párt civilje?”. Ennek most már papírformája is lesz.
2, A résztvevők egymás ellen hangolódnak, nem egymás mellett állnak
Az előválasztás, ahogy most csinálják, már mutatja azt a jelenséget, hogy az egyes pártok képviselői nem a saját érdemeiket fitogtatják, hanem egymás kárára kezdtek propagandát folytatni. Ráadásul helyezkedési taktikába kezdtek, amely már botrányokat is szült az „ellenzékben.” Ne feledkezzünk el arról a botrányról, hogy a Momentum Hadházy Ákost indítaná Zuglóban.
3, Az egyik szereplő náci
Az, hogy az „ellenzék” gerincét olyan neoliberális pártok alkotják, amelyek személyesen felelősek Orbán Viktor kétharmadáért és számos politikai és szociális katasztrófáért, az egy dolog. De hogy ezek a pártok összeszűrték a levet hazánk egyik náci pártjával, amely megújulósdit játszik, miközben folyamatosan érik a nácibotrányok és a régi nácibotrányok szereplői sem tűntek el, sőt, képviselőjelöltként is felléphetnek, az már tényleg botrányos. Nem is beszélve arról, hogy ezen neoliberális oldal ezt a kamumegújulást még propagálja is, nyilvánvalóan szavazatmaximálási és hatalomszerzési szándékkal, amely szuicid politika az ellenzék számára, nem is beszélve azon károkról, amelyet ezzel a magyar társadalomnak okoznak. A nácikkal kollaboráló ellenzéki taktikával Orbán leválthatatlan, ezt már számos időközi választás és a közvélemény-kutatási eredmények is alátámasztották. Arról nem is beszélve, hogy nem akarjuk a parlamentbe küldeni azokat a politikusokat, akik a Fidesz számos kezdeményezését megszavazták, beleértve a hajléktalanokat és a civil szervezeteket kriminalizáló hetedik “alkotmány”módosítást.
4, Megint nincs közös program és kampány
Az Európai Baloldal már számos fórumon megfogalmazta, hogy Orbán leváltásának egyik alapköve az kellene legyen, hogy egy közös demokratikus, humánus és szolidáris válságkezelő programot kell alkotni és annak alapelveit mindenhol propagálni. Ilyen program még mindig nem létezik, csak egy béna “kormányzási alapelvek“, amelyet szintén nem reklámoznak sehol, az interneten is csak keresgélés után lehet fellelni. Az előválasztással a pártok csak saját pozícióikat fogják egymást marva erősíteni és gyengíteni a tervezett augusztusi időpontig, mire minden szervezet aktivistái meggyűlölik majd egymást, hogy az azutáni közös munka lényegében lehetetlenné váljon.
5, Megint a pénz fog nyerni
Ahogy a kapitalista demokráciákat mérnökileg kivitelezték, az előválasztási rendszer is követni fogja a totálisan antidemokratikus alap választási rendszert. Azaz, az fog győzedelmeskedni, aki több milliárdot tud betenni a választási kampányokba. Mivel a rendszerváltás után a dolgozó osztályokat megfosztották anyagi javaiktól és létrehoztak egy olyan szupergazdag elnyomó osztályt, amely az anyagi javak 90%-át birtokolja, olyan rendszer állt elő, ahol az alsóbb osztályok politikai képviseletének esélye sincs labdába rúgni. Az antidemokratikus, piaci alapú választási rendszerben a javak 90%-át birtokló felsőbb osztályok pártjai néznek szembe a szegény osztályok 10%-ával. Ez utóbbi források ráadásul az alapvető életszükségletek ellátásához is kevesek, nemhogy politikai tőkére lehessen ezeket transzformálni a választási kampányokhoz. Így adódik, hogy hazánkban olyan pénzeket költenek el választási kampányokra a tőkés pártok, amelyekhez egy munkáspárt sosem juthat hozzá.
Nyilvánvaló, hogy egy ellenzéki előválasztás akkor demokratikus, ha az elvek, eszmék, programok és a jelöltek személye ütközik meg egymással, és ehhez mindenki ugyanannyi anyagi forrással gazdálkodik. Mivel erre semmiféle szabályozás nincs, az előválasztási eredmény is azok felé fog elbillenni, akik az információs társadalomban minél több pénzt tudnak információvá konvertálni. Tehát megint azok lesznek nyeregben, akiket a gazdagok jobban támogattak vagy pénzt tudtak trükkök százaival kinyerni a közösből, nem pedig a tehetséges és jó programmal rendelkező jelöltek.
Mi a teendő?
Alapkérdés, hogy hatalmat akarunk vagy a szegény és kisemmizett társadalmi többség sorsát javítani a demokratikus rendszer visszaállításával? Ha ez utóbbi a válasz, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy tényleg ezen dilettáns, tőkéspárti, nácikkal kollaboráló pártok azok, amelyek ezt meg tudják tenni? Nyilvánvalóan NEM a válasz. Orbán rendszerét egy kicsi, de valóban baloldali párt ezerszer jobban képes rombolni, mint az egész mainstream “ellenzék” akár kormánypozícióban!!! Tudomásul kell venni, hogy a munkások sorsa akár ellenzékből is javítható, ha olyan pártról van szó, amely képes és hajlandó nem a pártcsatározásokkal foglalkozni, hanem kiemelt célok mentén szervezni a civil szervezeteket, szakszervezeteket és a néptömegeket!