Pozitív üzenettel állt elő a Demokratikus Koalíció, mely szerint „van remény az európai jólétre”.
A DK demagóg populizmusának alapvető jellege az européerség teljesen üres üzenete. Ez kezdődött az Európai Egyesült Államokkal, amelynek többes funkciója volt. Először is az Amerikai Egyesült Államok – magyar fejekben élő, illuzorikus – jólétével akarta megetetni a hallgatóságot – ahogy az történt pl. a rendszerváltás ideje során. Csakhogy akkor a jólét szabadsága helyett a nyomor szabadsága jött el, amelynek eredményeképpen a – hazánkban élő – magyarok több mint fele került létminimum alá, legalábbis 4,6 millió volt az utolsó adat, mikor is a jobboldal kitörölte a KSH szótárából ezt a statisztikát.
Az Európai Egyesült Államok töküres frázisának másik funkciója volt, hogy egyfajta „nyugatosságot” sugározzon; egy nyugati falansztert ültessen az emberek vágyaiba. Persze, hiszen – mint kiderült – az „ellenzék” erősen amerikai pénzekből finanszírozta a korábbi kampányát. (Mintha nem sejtettük volna.)
Az Európai USA persze csak egy lufi volt mindenféle tartalom nélkül, nem volt mögötte világos koncepció, sem tervek, sem program, csak egy frázisos kampányjelszó, és még ma is az.
De ez az új pozitív üzenet nem rossz. Ezzel lehet kábítani az embereket, hiszen az európai jólét azért még mindig vágyálom a magyarság számára, a kérdés csupán az, hat-e ez még egyáltalán, hiszen az elmúlt több mint 30 évben minden kapitalista azzal ámított, hogy a piac majd megteremti a nyugati életszínvonalat Magyarországon, csak most egy kicsit azért húzzuk meg a nadrágszíjat, hogy később jobb lehessen. Csak éppen a beígért nyugati életszínvonal valahogy mindig elmaradt.
És most is el fog. Mint ahogy a Dobrevék által beígért európai nyugdíj, sem az európai minimálbér sem vált valóra, pedig már évek óta ülnek az Európai Parlamentben – és hát, beígérték, mert populistáknál így szokás.
Azt is el tetszettek felejteni, hogy a nyugati életszínvonalat nem a kapitalizmus teremtette meg. Mármint egyfelől a kapitalizmus teremt hozzá némi forrást – harmadik világbeli országokban rendezett mészárlásokkal és az ottani nyersanyagok elrablásával, nem csak történelmi távlatokban, hanem ebben a pillanatban is. A nyugati melósnak még ettől sem lenne nyugati életszínvonala. A nyugati melósnak azért van jobb életszínvonala, mert – és most kapaszkodjanak meg:
1, Van balos szakszervezete. (Nem sárga és finnyás antikommunista, mint itthon, akinek fogalma sincs, mit kell csinálni).
2, A szocdem pártok valamennyire azért tartalmaznak némi baloldaliságot, legalább olyan szinten, hogy nem kollaborálnak nácikkal – mint tette azt a DK. (Bár mostanában ez is kiveszőben van. Elvtelenek miért ne legyenek kicsit rassszisták, ha ezzel éppen szavazatot lehet szerezni?)
3, És a legfontosabb: Van mellettük erős kommunista párt.
Ez pedig a döntő tényező. Ahol Európában erős a kommunista párt, mint pl. Németországban a testvérpártunk, a Die Linke, ott a dolgozó el tud jönni ide nyaralni a BMW-jével. A spanyol munkás sokáig nem tudott, mert hiába van majdnem legnyugatabbra, és hiába a gyarmati múlt során felhalmozott előny, a kommunista testvérpártjaink csak az utóbbi években kezdtek komoly erősödésnek, hogy ezzel felhozzák a dolgozó többség életszínvonalát is.
Ez egy másik reklám a nácibotrányt megélt jobbikossal
Magyarországon mennyi is a támogatottsága a kommunista pártoknak? Kb. nulla. No, ennyi is a hazai dolgozók érdekképviselete, akiket ezrével lehet kirugdosni, vagy rájuk kényszeríteni olyan inflációt és árakat, amit nem szégyellnek.
A poén, hogy nincs is szükség óriási támogatásra, sem kormánypozícióra, hogy jelentős eredményeket érjünk el. Egy 1%-os kommunista párt is jelentős béremeléseket tudna kikényszeríteni, vagy helyileg a többség életét jobbátevő kezdeményezéseket véghezvinni. 10%-kal pedig már erősen nyugati életszínvonalhoz közelre lehetne itt felhozni mindenkit.
Dobrevék (Gyurcsányék) akárhány %-ot is kapnak az EP választáson (vagy akármelyik más választáson), az kereken nulla hozzájárulással fog járni a dolgozók életének jobbá tételéhez. Nem csak gazdasági és szociális előnye nem lenne – a demokratikus értékrend visszaépítését sem várhatjuk el olyanoktól, akik személyesen kampányoltak nem mezei, hanem egyenesen nácibotrányt megélt jobbikosoknak.
Ez a politikai kör csak azoknak teremtett nyugati életszínvonalat, akiket a kormányzásuk alatt nyugatra kényszerítettek. Bár a magyarok rengeteg helyen még mindig csak másodrendű „nyugati” állampolgárok.