A vallás azoknak a külső erőknek a fantasztikus, illuzórikus tükröződése az emberek tudatában, amelyek mindennapi életükben uralkodnak rajtuk; olyan tükröződése, amelyben a földi erők földöntúli formát öltenek. A természetfölötti lényekben való hittel és az ennek megfelelő szertartások elvégzésével kapcsolatos.
A vallás keletkezése
A vallás már az őskorban kialakult, egy idős az emberrel. Ekkor az ember még kiszolgáltatott volt a természet erői számára –és sok esetben még ma is az. A természet spontán erőivel állt harcban, ezeket az erőket nem ismerte, ezért istenné emelte őket. Később kialakult a társadalom, vele a kizsákmányolás és maga az állam. Így már nem csak a természet, de a társadalom spontán erőivel is meg kellett küzdenie, ami Lenin szerint „ezerszer több borzalmas szenvedést” hozott. Mind a természeti, mind a társadalmi hatalmak idegenek, érthetetlenek és megmagyarázhatatlanok voltak, az istenek mellett megjelentek az uralkodók, akik több kultúrában is isteni eredetűnek aposztrofálták magukat. A polgári társadalomban újabb erő jelent meg, a tőke. A tőke éppúgy teszi hajléktalanná a dolgozókat, mint tette azt a villámok által okozott tűz, vagy az áradás. A tőkétől és a természet erőitől való félelem ugyanarról a tőről fakad, a nyomortól való félelemről. Ez a félelem táplálja a vallásos érzést. A mai kapitalista társadalom médiája lépten-nyomon azt érzékelteti az emberrel, hogy nincs jövője, hogy a világ állandó veszélyforrás, állandó a bűnözés, a gyilkosságok. Ez nem csak a vallás felé tereli az embereket, hanem túlzott fogyasztásra is sarkall. Ezen felül fontos szerepe van a földöntúli boldog élet reményének, hiszen a kizsákmányolt osztályok kizsákmányolók elleni erőtlensége ezt a fajta hitet váltja ki. Pont, ahogy az ősember természettel szembeni gyengesége is istenekbe, szellemekbe és csodákba vetett hitet váltott ki.
Vallás a tudomány ellen
A tudomány és a vallás ellentétes fogalmak. A vallás torzan vetíti vissza a valóságot, sőt meg is hamisítja azt. A tudomány a felismerésen alapszik, feltárja a dolgok lényegét és működési, fejlődési törvényeit. A vallás szerint az ember csak azt tudhatja, ami istentől származik, olyan „szent” könyveket, amelyek a fantázia szüleményei, mesék. A tudomány segíti az embert, felemeli, megsokszorozza erőit, a vallás ezzel szemben nem oldja meg az élet problémáit, csak illúziókba kergeti az egyént, és ezzel a társadalom spontán erőinek fogságába kergeti.
A vallás és az osztályharc
A kizsákmányolók – uralmuk megtartása érdekében – nem csak az államot alkották meg, de készen kapták a vallást. Az állam megteremti a kizsákmányolók fennálló rendjét, erőszakkal elfojtja az elnyomottak ellenállását, a vallás pedig a szellemi leigázás eszköze. A vallásnak vigasztalnia kell az elnyomottakat, a szenvedéseik értelmét magyarázniuk kell, és fenn kell tartaniuk a reményt, hogy gyötrelmeik enyhülni fognak, és ráadásul azt majd láthatatlan erők fogják nekik megadni. A cél, hogy a dolgozókat távol tartsák a forradalmi akciótól. A vallás igazolja a kizsákmányolást, az uraknak való engedelmességre szólít fel, rossz alázatosságra, a terhek türelmes viselésére buzdít. Az ellenállást eretnekségnek bélyegzi, és örök szenvedéssel fenyegeti az elnyomottakat. Ellenben a szenvedésért, a megalázkodásért, a nélkülözésért cserébe örök boldogságot, földön túli gazdagságot ígérnek. A vallásos tudatmérgező hazugságok egyetlen célja az elnyomók hatalmának biztosítása. Ideológiája illeszkedik a jobboldali idealizmusok sorába. A klerikalizmus, a nacionalizmus és a kapitalizmus rokonok.
Vallás a szocializmusban
A forradalom és az azzal járó öntudati ébredés nem csak a kizsákmányolókat sújtja megvetéssel, de a gépezet fenntartóit is, köztük a szellemi elnyomás eszközeit is. A tőkés termelési viszonyok megszűnésével megszűnik a burzsoázia hatalma, ezzel megszűnik az egyház anyagi erőforrása. A termelőeszközök közösségi tulajdonába vételével megszűnik a társadalom spontán erőinek uralma, az emberek ellenőrzése alá kerül a termelés. Ezzel megszűnik a vallás társadalmi gyökere, megteremtődnek annak megszűnésének feltételei. Az egyéni tragédiák és a természet spontán ereje azonban mindig megmarad, bár a tudomány segítéségével a természet erőinek sokaságától leszünk képesek megvédeni magunkat, vagy azokat saját hasznunkra fordítani. Ezek a spontán erők továbbra is fenntartják majd egyéni szinten a vallást, ezen kívül fennmaradnak a vallással kapcsolatos hagyományok, szokások, azonban ezek többsége új értelmet nyer, akár a hazug értékrendet egy valódi váltja fel.
Lenin szavaival élve: Ideje „a papoknak és a burzsoá álszenteknek átadni a mennyországot”!