BEVEZETÉS: A LAKHATÁSI VÁLSÁG
Az elmúlt tíz évben Európában 60%-kal emelkedtek a lakásárak, míg a bérleti díjak átlagosan 20%-kal nőttek. Ezek a számok egy társadalmi tragédiát tárnak fel a dolgozó európai családok számára.
Ma egy dolgozó család számára a lakbér vagy a jelzáloghitel fizetése már nem része egy életprojektnek: akadálypályává vált. Ez a legfőbb gondjuk. Ez az eladósodás vezető oka. A nagyvárosokban pedig szinte lehetetlen boldogulni – fizetésünk akár 75%-át is lakbérre kell költenünk.
Míg a bérek stagnálnak, az ingatlanpiac kaszinóvá változott. A keselyűalapok, a spekuláció és az üdülőhelyi kiadások kiürítik a környékeinket és embereket kényszerítenek ki otthonaikból.
Ezzel a társadalmi vészhelyzettel szembesülve az Európai Bizottság bemutatta régóta várt „Megfizethető Lakhatási Tervét”. És világosan kell beszélnünk arról, hogy mit is javasol… és mit hagy ki.
AMIT A BIZOTTSÁG NEM HAJLANDÓ ÉSZREVENNI
A brüsszeli terv több intézkedést is tartalmaz: forrásokat több lakás építésére, finanszírozást felújításokra, valamint néhány javaslatot az üdülőhelyi kiadások szabályozására.
Jól hangzik, ugye? Nos, nem igazán. Mert ugyanazt a megközelítést ismétli: közpénzeket pumpál a rendszerbe anélkül, hogy hozzányúlna a piac szabályaihoz.
A Bizottság sebtapaszokat kínál, de nem hajlandó kezelni a probléma gyökerét: a spekulációt. Pénzügyi támogatást nyújt majd a tagállamoknak… de anélkül, hogy bármit is kérne cserébe.
Mi értelme építeni, ha a telkek és lakások árait továbbra is a spekulánsok határozzák meg?
Mi értelme felújítani, ha a munkálatok végeztével a lakást kétszeres áron adják el vagy adják ki?
Mi értelme támogatásokat adni, ha azok megint csak a spekulációból profitáló keselyűalapoknál kötnek ki?
A lakhatás nem kiváltság, hanem jog.
Ez a terv nem oldja meg a válságot. Csak álcázza. Mert Brüsszel továbbra is hisz abban, hogy a probléma a lakáshiány, holott a valódi gond az, hogy a lakhatás árucikké vált a jog helyett.
Jelen voltunk az Európai Parlament Lakhatási Bizottsága következtetéseinek szégyenletes bemutatóján is. A következtetések adókedvezményeket, bürokráciacsökkentést és a lakástulajdonosok védelmét javasolják. Ez talán észszerűnek hangozhat, de ismételten nem állítanak fel egyetlen intézkedést sem az ingatlanspekuláció visszaszorítására, ehelyett a keselyűalapok védelmét célozzák. Hivatkoznak az illegális lakásfoglalásokra, amelyeknek a valóságban – különböző tanulmányok és források szerint – összességében nagyon alacsony az előfordulási arányuk, a teljes lakásállomány mintegy 0,05–0,07%-át teszik ki. Érdemes kiemelni, hogy az európai szociáldemokraták csoportja e következtetések mellett szavazott, szemben a Baloldal frakcióval, amely ellenük voksolt.
A MI JAVASLATUNK: A KÖZPÉNZEK FELTÉTELHEZ KÖTÉSE
Ezért az Európai Baloldal egy világos javaslattal áll elő.
Ha az EU milliárdokat kíván lakhatásra fordítani, ezek a pénzek nem jelenthetnek biankócsekket azoknak a kormányoknak, amelyek szemet hunynak, miközben az árak az egekbe szöknek.
A MI JAVASLATUNK EGYSZERŰ: TEGYÜK FELTÉTELHEZ KÖTÖTTÉ A TÁMOGATÁST!
Egyetlen tagállam sem kaphat egyetlen eurót sem Brüsszelből, amíg nem kötelezi el magát két alapvető dolog mellett:
Első: állami beruházás.
A forrásokat egy állami lakásállomány létrehozására kell fordítani – állandó, nem spekulációs célú, megfizethető bérleti díjú lakásokra.
Második: árszabályozás.
A tagállamoknak jogilag kötelezően korlátozniuk kell a bérleti díjakat a nagy nyomás alatt álló területeken, vissza kell szorítaniuk a spekulációt, és végre határt kell szabniuk a túrista apartmanok kontrollálatlan elterjedésének.
Ez nem egy különc ötlet. Más területeken már alkalmazzuk a feltételhez kötést: akik nem tartják tiszteletben a jogállamiságot, nem kaphatnak uniós forrásokat. Nos, ha valaki nem tartja tiszteletben a lakhatáshoz való jogot, akkor sem kaphatna.
MOZGÓSÍTÁSRA VAN SZÜKSÉG AZ EURÓPAI LAKÁSPOLITIKA MEGVÁLTOZTATÁSÁHOZ – FELHÍVÁS CSELEKVÉSRE
Az adópénzeink nem kerülhetnek azokhoz, akik kitoloncolnak minket az otthonainkból.
Vagy az EU felhasználja a hatalmát, hogy a tagállamokat az ingatlanpiaci beavatkozásra kényszerítse, vagy ez a lakhatási terv nem lesz több egy üres ígéretnél.
A lakhatás nem üzlet. Alapjog. És azért fogunk küzdeni, hogy az európai forrásokhoz egy világos feltétel társuljon: vagy szabályozol, vagy nem kapod meg a pénzt.
Azt akarjuk, hogy a közpénzek (a mi adóink) az embereket szolgálják – ne a keselyűalapokat.
Egy olyan Európáért, amely az embereket helyezi a spekulánsok elé. Csatlakozol hozzánk?