Hajós András pár napja Kádár János rendszerét hasonlította a Fideszéhez, de a történetnek még nincs vége.
Most Aczél Györgybe is beleszállt. Legújabb facebook posztjában – nagyon helyesen – visszautasítja a Fidesz-barát Andy Vajna tévé műsorának, a Sztárban Sztárnak zsűrizését. Majd megjegyzi, hogy nehogy már “perzsáztatni” kelljen. A bejegyzése végén ki is fejti, mi az a perzsáztatás:
„azt mesélik, a Kádár-rendszer nagyhatalmú kultúrispánja, Aczél György, a hatalmas perzsaszőnyeggel borított dolgozószobájába hívatta dorgálásra azokat a megtévelyedett művészeket, akik némi fejmosás és egy kis ideológiai rendszerfrissítés után újra munkát kaphattak. Ezt hívta a pesti művész-zsargon perzsáztatásnak.”
Először is: az ispán egy feudális helyi minizsarnok volt, aki kénye kedve szerint alakított bizonyos közügyeket, Aczél pedig egy demokratikus hazafi, aki csúcsminőségű kultúrát ápolt hazánkban, és aki adott azon művészek, írók, költők, filmesek, közéleti szereplők szavára, akik őt felkeresték, vagy akik véleményét kikérte.
Aczél György puritán ember volt, ahogy Kádár János is. Mindketten megvetették az „urizálást”, amely annyira jellemző a szocializmus előtt horthysta és utáni neohorthysta (Fidesz) hatalom politikusaira. Aczél Györgynek nem volt 4 milliárd forintos irodája, mint Orbán Viktornak. Nem mellesleg kiváló kapcsolatokat ápoltunk több arab szocialista állammal, ahonnan érkezhetett ajándékba akár minőségi luxusszőnyeg, de abban mindenki biztos lehet, hogy közpénzen Aczél nem vett ilyet az irodájába.
Hajós – vagy bárki – akkor kritizálja Aczél Györgyöt, amikor sikerül bármely rendszernek olyan színvonalú műveket letenni az asztalra, mint a Tizedes és a többiek, az Indul a bakterház, Az ötödik pecsét, az Egri csillagok, az Aranyember, a Kőszívű ember fiai, az Édes Anna, az Isten hozta, őrnagy úr!, hogy csak néhányat említsünk a szocializmus filmgyártásának remekei közül. (És ez még csak a filmgyártás, az irodalomról, költészetről, színházról még oldalakat lehetne regélni.)
És ami az Aczél-féle fejmosást illeti: ma is ráférne néhány médiaszereplőre egy kis ideológiai fejtágítás abban az irodában. Elbeszélgethetnének a péniszhelikopterező Való Világ sztárral (úgy ámblokk az egész VV széria készítőivel); elbeszélgethetnének azokkal a showműsor-készítőkkel, akik fillérekért elérik, hogy szegény emberek hülyét csináljanak magukból ország-világ előtt; lehetne fejtágítást tartani a Pumpedék és az Éjjel-nappal Budapest sorozatok készítőinek; el lehetne magyarázni Benkő Dánielnek, Fekete Pákónak, Győzikének, Kiszel Tündének, hogy mi a kultúra; utána lehetne járni, hogy kaphattak lemezszerződést olyan tátika-sztárok, akik egyetlen hangot sem énekeltek saját lemezeiken; elmagyarázhatnánk az X Faktor zsűrijének, hogy a zenei tehetség nem egyenlő a jó hanggal és előadókészséggel; oda lehetne csapni az asztalra, amikor a közélet nácijai azon fanyalognak, hogy egy holokauszt-film Oscar-díjat kapott; némely neonáci zenekart már nem is Aczél elé kellene citálni, hanem egyenesen a bíróság elé; és a sort még napestig sorolhatnánk.
Aztán meg lehetne nekik mutatni, hogy ez itt Bródy, Hofi, Koncz Zsuzsa, Cserháti, az Omega, az Illés, Szécsi Pál, Örkény, Latinovits, Őze, Kállai, Törőcsik, akik azért valamit letettek az asztalra és sokkal értékesebbet, mint amit ők valaha is fognak.
Ha valaki szemetet rak le az asztalra, és ezért pénzt vár el, arra ráfér egy alapos “perzsáztatás”. Hozzátéve, hogy ezért nem csak a mai celebsztárok felelősek, hanem azok is, akik tudatát lebutította ez a rendszer.
A kultúra Aczél Györggyel sírba szállt Magyarországon, és ami átvette a helyét, pusztán egy célt szolgál: az embereket hülyíteni és zombivá tenni, aki csak nézi a képernyőt és véletlenül sem késztetődik minimális gondolkodásra sem.
Mi ilyen kultúrából nem kérünk! És amíg a kapitalista „kultúra” ilyen, amilyen, és amíg a szocialista kultúra olyan, amilyen, addig rimánkodunk, hogy legyen végre egy olyan népi kultúrpolitikus, aki Aczél György módszereivel rendet tesz.