Olvasom az újságot, és figyelek. Városunk vízi közmű cége (Zsigmondy) tudomásom szerint felszámolás alatt áll.
Eközben a cég, illetve a többségi tulajdonos Hódmezővásárhely önkormányzata vitába keveredett a cég korábbi hitelező bankjával – „jelentéktelen”, mindössze kb. négyezer kettőszáz millió forint adósság megfizetése kapcsán. Erről a perről csak úgy módjával szóltak a hírek. Első fokon pervesztes lett a város, de sebaj, majd nyerünk másodfokon. Majd fordulat jött, „peren kívüli” egyezség. Valahogy ezt sem akarta nagydobra verni a város. Az újság hosszan küzdve szerezte meg a vonatkozó információkat, amit közre is adott, feltéve a kérdést, ki fizet? A polgármester válaszolt: a város fizet. Majd helyesbítést kért, hogy mégsem, illetve mégis, de nem közvetlenül és nem azonnal. Amit elfelejtett mondani, de kellett volna: nem azonnal, de kamatokkal együtt!
Hogy miből? Lehet, hogy ennek az első lépése, amikor a város a köztudottan 0,9%-os infláció mellett az építményadót 30%-al emeli – több mint 33%-al az infláció felett. Ez, ha nehezen is, de érthető. Ami engem meglep, az az, hogy sem az olvasókat, sem az újságírókat nem érdekli a leglényegesebb dolog: honnan van ez a kb. négyezer-kétszáz milliós adósság, és mostmár természetesen a kamatai is? Köztudott, hogy a „Nemzeti Egység Kormánya” minden város adósságát átvállalta, a miénket pláne, de akkor ez mi?
Nos, nekem van egy sanda gyanúm. Korábbi polgármesterünk kötött egy „zseniális” üzletet: a német társtulajdonostól 1 azaz egy forintért megvásárolta annak üzletrészét. Ez igen, ez kell nekünk, szavaztak is rá sokan. Erre nem mindenki lett volna képes, állították sokan, és igazuk volt. Csak van egy kis baj: ez az az egy forint, ezt az egy forintot kell most törleszteni – gondolom én barom (Hofi után szabadon), és Ti hogy gondoljátok?
Havránek Ferenc
Hódmezővásárhely
A cikk a Délmagyarban jelent meg. Az író az Európai Baloldal alelnöke, korábban hódmezővásárhelyi képviselője.