Messziről jött ember azt mond, amit akar. Még furcsább a helyzet, ha az ember még csak el sem megy messze, hanem az íróasztalánál fundál ki hasraütéses alapon álhíreket és ostobaságokat.
A kamuhírek gyártása virágzik. A „modern” társadalmak minden szinten irtják a bárányok kritikai gondolkodását. Hazánkban az állami iskolák kb. 50 ezer forint fejpénzt kapnak a diákok után, az egyháziak négyszer ennyit, 200 ezer forintot. A kritikus gondolkodásra nincs szükség. Az államnak olyan nép kell, amely ugyan elsajátítja a megfelelő tudást, amellyel minél színvonalasabb, kizsákmányolható munkát végez, azonban ahhoz már kevés, hogy megkérdőjelezze a hatalom propagandáját.
A kamuhíroldalak kényelmesen megélnek, és embertömegek verhetők át photoshoppolt képekkel, a legabszurdabb “cigány- és migránsbűncselekményekkel”, amelyek soha meg sem történtek, vagy éppen kamu nyereményjátékokkal és árajánlatokkal, amelyekből semmi sem igaz.
Internetes oldalak tömegei hazudnak és kürtölnek szét az emberek érdeklődését felkeltő álhíreket, hazugságokat, azonban az Észak-Koreához kötődő álhírek egy speciális válfaja szintet lép. Ezek ugyanis a rezsim szájába adnak egy hazugságot, amelyet diadalittasan cáfolnak, ráadásul dehonesztálják az észak-koreaiakat, akik ezeket a hazugságokat állítólag elhiszik. Tehát azt hazudják, hogy a rezsim hazudik, és ebből lesz a sztori. Természetesen a hazugság hazugsága mellett a klasszikus álhírek továbbra is szerepelnek a repertoárban.
Ezek az álhírek a magyar médiában is előszeretettel megjelennek.
Az Észak-Koreához kötődő álhíreknek van néhány speciális aspektusuk:
1, A rezsim nem reagál
Kivéve néhány világbotrányt okozó speciális esetet, mikor cáfolnak, de ezek a cáfolatok rendre nem jelennek meg a mainstream médiában. Így a világsajtót kizárólag az álhír lepi el.
2, A világsajtó minden erkölcsi gátlást levetkőzve lemegy a kamuhíroldalak szintjére
Míg a kamuhírek osztására, szerkesztésére speciális álhíroldalak vannak létrehozva, és speciális terjesztőhálózatuk van a közösségi oldalakon belül különböző álprofilokkal, addig a fősodrú média ügyel hírnevére és hitelességére, és ezek osztásából kimarad. Még a Blikk szintű, szenzációhajhász bulvárszenny is csak ritkán merészkedik a kamuhírek mezsgyéjére, és akkor is óvatosan fogalmaznak. De amint Észak-Koreáról dob fel bármilyen szennyportál kamuhírt, a világsajtó minden erkölcsi gátlást levetkőzik és kritikátlanul közli ezeket a “híreket” a forrás hitelességének mindennemű analízisét mellőzve.
3, Észak-Koreából se ki, se be
Észak-Korea rendkívül szeparált állam – nyilvánvalóan megvan rá az okuk, és lehet pozitív és negatív kritika is. Egy rendkívül támadott országról van szó, súlyos külpolitikai feszültségekkel, amely megszüli a paranoiát is. Ezért onnan hírek csak korlátozva érkeznek ki és be. Észak-Koreáról tehát bárki azt mond, amit akar, hiszen ezek hitelességének ellenőrzése szinte lehetetlen.
4, Antikommunizmus
Bár az észak-koreai rezsim – szimbólumrendszerét leszámítva és bizonyos történelmi eredményeit nem tagadva – a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető „kommunistának”, az ország – pont ennél fogva – a kommunisták és a baloldal elleni hisztériakeltés egyik legfőbb célpontja. A nyugati társadalmak propagandája előszeretettel hozza fel példának a tekintélyuralmi rendszert, az éhezést, elnyomást, bezártságot és egyéb olyan dolgokat, amelyet csak légből kapva reklámoz, átvéve a leírásokat más propagandatermékekből. Az északkoreázás így a munkásmozgalom képviselői, pártjai és szervezetei elleni ütőkártyává vált, még akkor is, ha ezen szervezetek többsége el is határolódik az ottani rendszertől. Az északkoreázás így elsődlegesen nem Észak-Korea ellen irányul, hanem az egész marxista és baloldali világnézet ellen, és a jobboldali-fasisztoid szervezetek kovácsolnak belőle politikai tőkét.
Tehát, ha valaki cikket közöl Észak-Koreáról, nagy ívben tesz az ottani problémákra és az állítólagos szenvedőkre, akikről ír. Az a célja, hogy a helyi melósok, munkanélküliek és kizsákmányolt tömegek ne kezdjenek el balra (a valódi baloldalra) tendálni.
Egy photoshoppolt kép az Észak-Koreával riogató sajtótól.
Néhány példa az Észak-Koreáról terjedő álhírekről
Hjon Szongvol
Hjon Szongvol észak-koreai énekesnő. Neve 2013 augusztusában lett világhírű, amikor a majdnem 2 milliós példányszámú, dél-koreai Chosun Ilbo nevű lap közölte, hogy kivégzőosztag végzett az énekesnővel és 11 másik előadóval Kim Dzsongun parancsára. Az álhír szerint az énekesnő a diktátor barátnője volt, és azért végeztette ki, mert pornófilmben szerepelt. A „hírt” a világsajtó kritikátlanul átvette, majd mindenki nagyot nézett, mikor japán újságok jelentették, hogy rendszeresen látták az énekesnőt, aki aztán 2014. május 16-án fellépett az észak-koreai állami televízióban is.
Csang Szongthek halála
Chang Szongthek a rezsim egyik főbb embere volt, négycsillagos hadseregtábornok és Kim Dzsongil sógora. Az új vezető színre lépésével azonban pozíciója megrendült, majd korrupció vádjával kivégezték. A média azonban rendkívül kiszínezte a történteket. Először olyan pletykák érkeztek, hogy légvédelmi ágyúval ölték meg, majd jött a brutálisabb sztori a kiéheztetett kutyák általi széttépésről. Egy chicagói informatikus, Trevor Powell azonban kinyomozta, hogy ez csak egy kínai szatirikus blog agyszüleménye, és ennek hatására sok sajtótermék vissza is vonta a cikkét.
Unikornisok felfedezése
2012-ben rengeteg médiatermék állította, hogy Észak-Korea azt állítja, hogy bizonyítékot találtak az unikornisok létezésére. Ennek alapja, hogy észak-koreai tudósok felfedezték az ősi főváros hagyományosan „unikornis veremnek” nevezett területét. Azonban szó sem volt arról, hogy az észak-koreai akadémikusok vagy a helyi média azt állította volna, hogy unikornisokat találtak. Az amerikai médiát azonban ez nem gátolta, hogy badarságokat állítsanak az országról.
Kim Dzsongil golfteljesítménye
Számos sajtótermék állította, hogy az észak-koreai média szerint Kim Dzsongil öt lyukba elsőre betalált, mikor először játszott golfot. A cikkek szerint ezzel a propaganda a vezető személyi kultuszát akarta erősíteni. Persze a mai napig nem tudott senki bemutatni olyan észak-koreai forrást, amely ezt valaha is állította volna. Az észak-koreai média szerint a helyiek sem tudtak semmit a történetről, amíg azt nyugati turisták meg nem kérdezték tőlük.
Hogy élnek az amerikaiak
Egy 2013-as Hogy élnek az amerikaiak című rövidfilm széles körben keringett az interneten. A film mesterkélt angol narrációval degradálja az amerikai társadalmat, többek között avval, hogy havat esznek, mert rászorulnak. A népszerű Wired amerikai havilap, majd a Washington Post is azt állították, hogy ez egy észak-koreai propagandavideó, majd kiderült, hogy az egész egy szatirikus brit utazási író, Alun Hill mókás műve.
Kim Dzsongil temetése
A vezető halála után a világsajtó rendre bemutatta azokat a képeket, amelyen észak-koreaiak hisztérikusan siratják Kim Dzsongilt. Sokan ezt álságosnak és megjátszottnak írták le, valahol még az is megjelent, hogy hamburgerrel fizettek a gyászolóknak, hogy ezt játsszák el. A nyugati szem számára ez tényleg idegen és eltúlzott lehet, azonban a koreai konfuciánus kultúrában a gyász ilyen teátrális kifejezése megszokott. Ezt igen gyakran látni Dél-Koreában is.
Kim Dzsongun Mein Kampfot osztogat
A Washington Post egyik bloggere azt állította, hogy Kim Dzsongun Adolf Hitler Mein Kampf című művét osztogatta a kormánya tagjainak. Nyilván ennek semmiféle alapja nem lehet, hiszen a Koreát gyarmatosító Japán Németország szövetségese volt a második világháborúban. Az észak-koreai média ráadásul rendszeresen hasonlítja az ellenséges országok vezetőit Hitlerhez. Nyilvánvalóan a cikk célja az volt, hogy összeboronálja a „kommunista” és a „náci” ideológiát, ahogy teszi ezt számos történelemhamisító szervezet vagy propagandaanyag nemzetközi szinten, még hazánkban is.
Legális a kannabisz
Nem az. 2010-ben terjedt el a pletyka, hogy a fű fogyasztása széles körben elterjedt és legális az országban. Ellenben a brit The Guardian cikke felfedte, hogy ez nem igaz, bár használnak különböző gyógynövényekből és dohányból készült keveréket, de nem kannabiszt. Néhányan ugyan termesztenek kannabiszt, ám nem legálisan, viszont súlyos büntetés sem jár érte.
Észak-koreaiak a Napra szálltak
2014-ben terjedt el, hogy az észak-koreai állami tévé bejelentette, hogy űrhajósaik a napra szálltak. Természetesen ilyet az állami tévé sohasem közölt. Aki ezt állította, csak viccnek szánta az egészet egy humoros weboldalon, azonban egy évvel később még a magyar sajtó is átvette a sztorit, így mindenki olyan ostobának tartja az észak-koreai népet, amely ilyen badarságot is képes elhinni. Valójában azok az ostobák, akik ezeket az álhíreket elhiszik Észak-Koreáról.
Az istentelenek még a karácsonyt is megszentségtelenítik
2019-ben Ri Taszong korai tisztviselő feltette a szónoki kérdést, hogy mit kér az USA Észak-Koreától karácsonyra. A nyugati média erre teljes erővel kezdte nyomni, hogy az északiak karácsony napján interkontinentális ballisztikus nukleáris rakétatesztre készülnek. Nyilván az álhírek célja kihasználni a szeretet ünnepét, amely így még sokkal több ellenszenvet szült Észak-Korea ellen. Természetesen semmiféle rakétateszt nem történt.
10 napig tilos a nevetés
Bár vélhetően minden észak-koreai a hasát fogná a nevetéstől, ha megtudnák, hogy a nyugati és a magyar média is azt terjesztette 2021-ben, hogy Kim Dzsongil halálának 10. évfordulóján betiltották a nevetést az alkoholfogyasztás mellett. Az abszurd álhírt a magyar közmédia is képes volt átvenni és tényként közölni. Még viccesebb, hogy az egyetlen forrásnak a Szabad Ázsia Rádiót jelölték meg, amely körülbelül annyira hiteles, mint a CIA által működtetett Szabad Európa volt – többek között 1956-ban, mikor amerikai beavatkozást ígértek, hogy minél nagyobb vérfürdőt rendezzenek.
A cikkben hozott példák többségét a Wikipedia Észak-Koreát érintő média szócikkéből vettük át